A sóska is megosztja az emberiséget, én a rajongók nem túl népes táborába tartozom. Tésán mindig elég sok terem, szinte magától nő, és mivel szinte egyedül eszem a családból, mindig van jónéhány doboz a fagyasztóban. Persze lehet már frisset is kapni, de nekem még vannak fagyasztókievési feladataim.Szóval a sóska úgy kezdődik, hogy leszed az ember egy kazallal, leszedi a szárát, meg az erősebb ereket is érdemes kiszedni. Megmosom, és kis olajon/libazsíron megfonnyasztom a leveleket. Ez néhány perc csupán. Ha kicsit kihűlt, botmixerrel selymesítem, és kisebb adagonként mehet is a fagyasztóba.
Amikor sóskára vágyom, előkapok egy dobozkát, kiolvasztom. A felesleges vizet finoman kinyomkodom, lábasban felforrósítom, kis vízzel elkevert liszttel behabarom, közben tejjel (nem tejföllel, mert az nekem túl savanykás) felengedem. Viszonylag sok cukor kell bele (1-2 evőkanálnyi), meg persze kicsi só. Keménytojással a legfinomabb.
4 megjegyzés:
Én is a soskaimádók táborába tartozom, de én még krumplipürét, pici szeletke natúr csirkemellet is elfalatozgatok mellé. Vagy a csirke helyett lehet az a bizonyos ominózus lágytojás, ha valaki tud olyat.
vagy buggyantott tojás! khm.
Mi is imádjuk és tejbe áztatott kiflivel turmixoljuk a fonyasztott leveleket! A friss levélből készült összehasonlíthatatlanul finomabb a bolti mirelitnél!! Éljen a sóska!
Én régen imádtam a sóskát, utáltam a spenótot. Manapság fordítva van :)
Viszont Csincsillának sikerült olyan képet készítenie róla, hogy megjött a kedvem egy kis sóskához :)
Megjegyzés küldése