Házi joghurt, krémsajt és sajt, 1. rész

Időről időre nekiesem a házi joghurtgyártásnak, persze főleg nyáron, amikor a jó melegben egyszerűbb is, meg több is fogy, aztán megint ellustulok, és visszatérek a boltihoz. De ezek meg egyre gyanúsabban viselkednek. Alapvetően kétféle joghurttal szoktam találkozni, az egyiket szinte késsel lehet vágni (vajon mitől olyan kemény?), a másik meg még ivójoghurtnak is kicsit híg. Lazán elállnak 2 hónapig a hűtőben. Vajon mitől? És úgy általában elég furcsán bírnak viselkedni. Szóval nincs hozzájuk sok kedvem.
Nagy kedvem van viszont a bocimobilból árult tejhez (igazi, rendes, nyers tehéntej), és mivel végre hozzánk is kitelepültek, ráadásul irtó kényelmes helyre, jobboldalon, szép nagy parkolóval, gyakorlatilag csak itt vesszük már a tejet. És ebből a nagyon finom tejből nagyon finom joghurtot lehet csinálni. És ennek a házi joghurtnak a különféle mértékű csöpögtetésével, nyomorgatásával csinálhatunk sűrű görög joghurtot, krémsajtot, sajtot. Nagyon sok helyen olvastam másoknál ezekről, ld. pl. Fűszeres Eszternél, Napmátkánál, Fűszerkertnél, és biztos sokáig lehetne folytatni a sort.

Joghurt
Az a lényege, hogy egy kis joghurtot össze kell keverni a tejjel, és megfelelő hőfokon tartani egy ideig, amíg kész nem lesz a joghurt. Van külön joghurtkészítő gép is, meg van a sütős módszer, de szerintem egyszerűbb, környezetkímélőbb és olcsóbb valami hagyományosabb melegen tartó módszer.
A tejet egyébként is felforralom (bocimobilos:)), a fölét leszedem, és megvárom, hogy olyan 40 fokosra hűljön (ha éppen nem vendégszerepel nálam az Andi fantasztikus húshőmérője, akkor a jó meleg, de már tuti nem forró kategória). Két nagyobb befőttes üveg alján szétosztok egy kis pohár jobbféle (én a Bakonyt szeretem) joghurtot (ez csak az első alkalom, utána már lesz saját joghurt!), hozzáteszek egy-egy mokkáskanál cukrot. (Update: cukrot már réges régen nem rakunk hozzá, teljesen felesleges.) Tejszínt, ilyesmit nem teszek bele, mert ugye rendes tejből készül.



Felöntöm az üvegeket azzal a jó meleg tejjel (összesen 6 dl fér egy-egy üvegbe, tehát 1,2 liternyi tejet használok el egy alkalommal), kicsit megkeverem a kanállal, ráteszem a csavaros tetőt, gyorsan törölközőbe tekerem az üvegeket, és bedugom a kis csomagokat az ágyneműtartó ládába (szárazdunszt), olyan 6-8 órára, azaz másnap reggelig. Reggelre már kész is a joghurt:


Mehetnek is a hűtőbe. Egy-két hétig biztosan eláll (de az is lehet, hogy még tovább).

Görög joghurt és krémsajt

És akkor kezdődnek a csöpögtetések. Többféle szűrővel vacakoltam már, egyik sem volt tökéletes, szóval elszántam magamat egy nagyobb beruházásra (:)), és direkt erre a célra vettem az auchanban egy csinos műanyagszűrőt és egy méretben és színben tökéletesen hozzáillő kis négyzetes tálat (nem emlékszem pontosan, olyan 500 forint volt a kettő). Szerintem megérte:)


A szűrőt letakarom egy sűrű szövésű konyharuhával, és beleöntöm a kész joghurtot. Kényelmesen belefér mindkét üvegem tartalma (1,2 liter).


Rögtön az elején viszonylag sok lé kifolyik, ezt érdemes megvárni, és kiönteni alóla, aztán mehet a hűtőbe. A ruhát kicsit visszahajtogatom, sőt, még egy tálcát is teszek alá, mert egyszer-kétszer már sikerült néhány deciliternyi folyadékot kivezetnem a joghurtból hűtőbe, és akkor nem voltam túl boldog.


Ha 1-2 óra múlva késznek nyilvánítod, akkor jó sűrű görög joghurtod lesz (kiváló cacikihez, krémes gyümölcsjoghurtokhoz).
Kb. egy napi csöpögtetés után remek házi krémsajtod lesz, ami elég semleges ízű, tehát édes és sós ételekhez is remek.

Ennyire sűrűsödött be reggeltől estig (olyan 10 óra alatt).

Hát, most éppen itt járok, folytatás következik. A leírás sokkal tovább tart, mint az elkészítés, csak egyszer kell kitalálni, hogy miben, aztán mehet a nagyüzem:)