2009. április 12., vasárnap

Krumplis bagett


Mi is anyunál szoktunk összegyűlni Húsvétkor egy kis sonkaevésre, és ez alkalomból szerettem volna valamilyen frissen sült, még langyos kenyérrel kirukkolni, hogy a családom is kóstolhasson ilyet. Gyakran viszek kóstolót nekik különféle kenyereimből, de az mindig másnapos és össze sem lehet hasonlítani a friss kenyérrel.

Krumplis kenyérben gondolkodtam, mert volt itthon egy kis maradék krumplipré - amit Zokninak nem küldhetek el, mert nem ehet krumplit -, de sehol sem találtam receptet hozzá. Beírtam a Mindmegette és a Gasztro keresőjébe is, de nem adott ki semmit, pedig tudom, hogy olvastam mostanában valahol egy ilyen receptet. No nem baj, akkor összedobom úgy, ahogy én gondolom.

Hozzávalók:
- 555 gramm finomliszt
- 150 gramm maradék krumplipüré (lehet akár kevesebb vagy kicsit több is, nekem ennyi volt!)
- 1 evőkanál só
- 2 kávéskanál cukor (talán elég lett volna egy is)
- 2,5 dkg élesztő
- 3 dl langyos víz

Az élesztőt feloldottam 1 deci langyos vízben, nem tudom miért, ez az új mániám. A lisztet közben összekevertem a sóval, cukorral, a kanalanként hozzáadagolt hideg krumplipürével, majd legvégül beleöntöttem az élesztős langyos vizet és még a maradék két decit is. A géppel szépen kidagasztottam. Sokkal lágyabb tészta lett, mint a szokásos kenyértésztáim. Szokás szerint a tálat kiolajoztam, hogy ne ragadjon bele a megkelt tészta, folpakkal letakartam hogy kelés közben ne száradjon ki, és mivel nincs még elég meleg a lakásban, a mosogatóban pár centis meleg vízbe állítottam.


[Na és ekkor el kellett mennem itthonról, abban reménykedve, hogy egy óra múlva hazaérek. Nem tudtam könnyen eldönteni, hogy ebben a meleg környezetben kelesszem-e a tésztát, vagy jó lesz neki a rendes hőmérséklet, de mivel attól jobban féltem, hogy nem kel meg időre, ezért választottam a melegített körülményeket. Mire hazaértem, annyira megkelt, hogy már kezdett kifolyni az edényből... Én nem tudom, hogy ez jó vagy rossz-e a kelt tészta szempontjából, de az biztos, hogy jóval nehezebb volt vele dolgozni, mert folyamatosan dagadt, amíg formázgattam. ]

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, kicsit átgyúrtam még, majd megpróbáltam elfelezni. Nem sikerült. Nem vacakoltam vele tovább, beletörődtem a 2/3-1/3 arányba. A két bagettet megformáztam, majd a melegedő sütő elé tettem másodszori kelesztésre. A sütőt közben bemelegítettem 230 fokra, egy tepsiben vizet tettem az aljára, majd a két bagettet ötletszerűen bevagdostam, vizezett-sózott tojással lekentem és betoltam a forró gőzös sütőbe, a hőfokot azonnal visszavettem 200 fokra és 30 percig sütöttem.


A kelesztés körüli kalandjaimat még tovább tetézte, hogy közben egy süteménnyel is el kellett készülnöm időre, így többször ellenőriztem szegény kenyérkéimet, hogy megsültek-e már, majd amikor végleg kivettem és a helyére betettem a sütit, rájöttem, hogy rájuk férne még egy pár perc sülés ezért durván visszalkötem még őket a süti mellé a sütő falához szorítva. Mindez őket nem viselte meg, de engem annál jobban. A családom viszont teljesen odáig volt érte, csak akkor duzzogtak kicsit, amikor megtudták, hogy a maradék krumplipürémet etettem meg velük ilyen módon.

Köszönöm nekik a sok dicséretet! :-)

12 megjegyzés:

mazsolla írta...

annyira, de annyira finom volt!! (bár ez a krumplipüre-sztori eléggé ciki...:D)

csincsilla írta...

jól néznek ki! nagyon kísérletező kedvű vagy kenyérügyben:)nagyon izgat a kis barna nyuszi, az mi? jól áll a kenyérkéknek:)

Andi írta...

A kis barna nyuszi só-liszt gyurma, és Barbitól kaptam Húsvétra.
Kenyérből azt hiszem már elég jó vagyok... Tortából kéne egy kicsit erősítenem...

Andi írta...

Télleg ciki? (pirul)
De hát ez az igazság, hogy mivel Zoknikutyának nem adhattam oda, nektek kellett megenni a maradékot. Ez neked ciki? :-)

mazsolla írta...

dehoooooooogy!
(aztán a legközelebbi családi összejövetelen száraz zsemle vízzel lesz a menü :P)

mazsolla írta...

egyébként isteni vót, ehhez tartom magam!!:)

Andi írta...

:-) Köszi, nattyon rendes vagy!

mazsolla írta...

tudom!

zokni írta...

Zokni kutya, most egy kicsit irígykedik, me neki nem jutott :( de igazság szerint azé nem ehetek krumplit(semelyik formáját) me szegény testvérem Süti kutya mindig kirakta és nem a természetes útján(ahol bement ott is jött ki) és azé a gazdi nekem sem ad. Meg azt mondja, hogy nincs benne tápérték olyan mintha nem kapnék semmit. Persze én hiszek neki, hisz nadon szeret! Szóval nem lecikizni Andi bagettjét, me harapok!!
Az a nyuszi nagyon cuki lett :)

Bea írta...

Andi, szerintem abszolút nem ciki! Sőt, kreativitásra vall (és különben is, ebben a válságos időszakban muszáj), hogy hasznosítod a maradékokat.

Zokni kutya, szeretném elmondani, hogy Vilma tegnap lopott ki a kamrából egy egész darab nyers krumplit és abban a pillanatban elkezdte ropogtatni, amíg be nem falta az egészet. Persze Frakknak is kellett adni, nem lehet, hogy csak az egyik kutya járjon jól. :)Én mindig odaadom nekik a maradék krumplit. Igaz, az erős paprikán kívül nincs semmi olyan étel, amit ne ennének meg.

Éva írta...

Még hogy ciki?? Inkább dicséretes!! A maradék krumplipürét krumplis lángosnak szoktam felhasználni... nehogy már ki kelljen dobni! Fini volt a kenyérke!!! Boldog nyuszit, és köszönjük az ajándékokat és a meghívást!!

zokni írta...

Kedves Bea néni! Hát most már csak lopnom kell nekem is, ha szőrmegyerek társaimnak nincs bajuk tőle. Szerintem nekem sem lenne, csak a tesóm miatt nem mer nekem adni a gazdi. egyébként én is jól nevelt mindentmegevő gyerek vagyok. Süti tesóm még az ecetesalmapaprikát meg a citromot is megette (persze nem volt komplett, de így szerettük :)a gazdi mindig azt mondta, hogy elmehetne a Flinstone családhoz konyhamalacnak, mindent elnyelt ő is.