2009. október 30., péntek

Hortobágyi palacsinta


Ma nagyon érdekes szakácskönyveket nézegettem, az egyiben csak magyaros ételek receptjei voltak, ebből írtam ki magamnak néhányat. A hortobágyi palacsintára már azóta készülök, amióta szuper palacsintasütő serpenyőmet kaptam Marcsitól, sőt receptet is mondott nekem hozzá, ami pont így szólt, mégis ma döbbentem rá, amikor abban a bizonyos szakácskönyvben a fotót láttam róla, hogy igen, ezt szeretnék enni! Mindig tele vagyok tervekkel, amik aztán a nagy rohanásban - huss - kimennek a fejemből, s kell nekem egy-két nyugalmas, könyvlapozgatós óra, hogy ismét bevillanjanak. Most nem hagyom elfelejtődni őket: felírtam.


A hortobágyi palacsintát egy finom paprikás csirke elkészítésével kell kezdeni: két darab csontos csirkemellet feldaraboltam, három közepes fej hagymát megdinszteltem, megszórtam piros paprikával, rádobtam egy felkockázott paradicosmot és egy szintén felaprított paprikát. Erre mentek a húsdarabok (csontostól, bőröstől, mert az kell a pörköltnek!), sóztam, borsoztam, felöntöttem vízzel és hagytam másfél-két órát csendesen rotyogni. (Ez volt természtesen a sziesztám ideje is.)

Még soha nem sikerült ilyen finomra a csirkepörkölt! Amikor elkészült, kiszedtem az omlósra főtt csirkedarabokat egy tálba, és a visszamaradt szaftot kábé 2 deci tejfölből és egy evőkanál lisztből készült habarással besűrítettem. Ezután átszűrtem, sőt a szűrőn át is passzíroztam (egy fából készült mozsártörővel).

A kihűlt húsokat kicsontoztam, egy részét apró darabokra vágtam. Hozzákevertem egy pár kanál szaftot és jól kenhető masszává kevertem. (A maradék nagyobb húsdarabokat visszatettem a maradék szaftba, mert Toma már előre tudatta velem, hogy a hortobágyi palacsintát nem szereti, pedig tudtommal még nem is evett ilyet. Egyszóval neki paprikás csirke lett a vacsi.)

B verzió: Fel lehet használni a maradék csirke- vagy sertéspörköltet is, ugyanígy apróra vágva a pörköltben főtt húst.


A 12 db-os palacsinta hozzávalói:

- 2 tojás
- 16 dkg liszt
- 2 dl tej
- 1 dl szódavíz
- só

A fenti hozzávalókból sűrű palacsintatésztát kevertem és a palacsintákat kisütöttem. Érdekes, hogy nekem nem 12, hanem csak 6 db lett belőle. Viszont jó vastagok lettek, én így szeretem. Ja és nem tudok vékonyat sütni.


Amikor a palacsinták is elkészültek és a töltelék is csak arra várt, hogy folytassam a munkát vele, akkor a palacsinták hozzám közelebb eső felére tettem 2 evőkanál tölteléket, behajtottam a két szélét és szépen feltekertem. Sütőtálba tettem és kicsit összemelegítettem a sütőben. A palacsinták alá és a tetejére is csepegtettem egy kis szaftot, de ezt kihagyhattam volna, bőven elég tálaláskor meglocsolni vele.

Jó lett volna egy jó nagy adag szafttal nyakon önteni az elkészült palacsintát, de mit tegyek, ha azt meg kellett hagynom a paprikás csirkéhez? Legközelebb, ha rutinosabb leszek, sokkal többet fogok előállítani, bár így is nagyon finomra sikerült ez a vacsorám.

Azt vettem észre, hogy van úgy, hogy ha gondjaim vannak, vagy szomorú vagyok, akkor képtelen vagyok főzni és enni, aztán meg van úgy, hogy a lehető legbonyolultabb kajával foglalom el magam a konyhában, amit aztán persze nem tudok megenni. Tegnap az első, míg ma a második verzió lépett életbe, ezzel a kajával ugyanis jó sok órát el lehet bíbelődni a konyhában. Cserébe nagyon finom lett, és remélem, a családom segít elfogyasztani!

10 megjegyzés:

Hedvig írta...

Nálunk top10-es családi kedvenc!

Marcsi írta...

Nagyon guszta :)))))most én is megenném:) (ma nem volt kedvem főzni:)

Andi írta...

Köszi! És képzeljétek, Tomának ugye hagytam egy nagyobb adag paprikás csirkét, és ma azt mondta, nagyon finom, ki főzte? Szemét gyerek! :-)

Jó lett volna ehhez is és a palacsintához is még egy kis szaft, a fotón is jobban mutatna.

Marcsi, ide akartam azt kommentelni, hogy mikor főzöd meg azt a finomságot, amit megbeszéltünk?

csincsilla írta...

sajnálom, hogy gondjaid vannak... gondolom, a gyerek még nem szokta meg, hogy jól főzöl:) és nem szeretném még egyszer olvasni, hogy sütöttem hat darab palacsintát, és azt ette a család két napig. főleg, hogy olyan sokan vagytok.

Bea írta...

Imádom a hortobágyi palacsintát! Jó sok szafttal és tejföllel! :)
De azért az elkészítésére nem vállalkoznék. Ügyes vagy, Andi!

Andi írta...

Sajnos a szaftot elkalkuláltam.
De már miért ne tudnád elkészíteni? Mikor olyan finom csirkepörit tettél fel a múltkor? És palacsintában is jó vagy, ha jól tudom. Mi tart vissza?? Nincs három órád a főzőcskézésre?????

Éva írta...

Én is imádom, legutóbb egy vendéglőben ájultam el, hogy milyen finom volt! De hogyan kell átpaszírozni a pörköltöt azt nem értem! Írd meg ezt Andi mert azonnal meg szeretném csinálni!! Vagy húsdarálón kell átnyomni???

Andi írta...

Éva, úgy volt, hogy lassú tűzön jó sokáig főztem a pörköltet (mert közben aludtam). Ezért jó pépesre szétfőtt minden, kivéve a paradicsom héját, meg ezt-azt. A húst kiszedegettem egy tálba (és kicsontoztam, lebőröztem stb.), a szaftot pedig beleöntöttem egy szűrőbe. Amikor jól lecsöpögött, egy mozsártörővel még nyomkodtam is át a szűrőn a darabosabb részt, amit meg nem tudtam, azt kidobtam. Lehet különben aprítógéppel vagy merülőmixerrel is, csak én azt nem annyira szeretem, mert a színe megváltozik. Érthető volt, vagy hívjalak fel? :-)

Bea írta...

Hogy találtad ki, hogy a ráfordított időmennyiséggel van problémám? :)

Andi írta...

Valahonnan sejtettem. :-)