Pár napja ígértem, hogy bemutatom, mit tanultam Mazsitól. Ennek a köretnek az elegáns neve marquise (azt hiszem), de majd a tanárom kijavít, ha hazaér a bulizásból. Addig is ámuljatok, milyen művelt vagyok!
Tehát ehhez a különleges nevű körethez először krumplipürét készítettünk 3 közepes szem krumpliból és és 3 deka vajból a szokásos módon. Ezután egy "csillagcsücsöri kis kinyomóval" kosárkákat próbáltunk formázni a sütőpapírral borított sütőlemezre. A próbálkozás megtekinthető az alábbi videón:
Amíg én a krumplipürével bajlódtam, Mazsi a paradicsom konkasszét (menő, mi?) állította elő: 3-4 közepes paradicsomot cikkekre vágott, a héját éles késsel eltávolította, ugyanígy a magos-leves belső részt, majd a tiszta paradicsomhúst apró darabokra vágta. Amikor minden paradicsommal végzett, pici vajon az egészet megfuttatta, azaz épp csak összemelegítette a szószt. (Ekkor vált konkasszévá a melegített paradicsom.) Sózta, borsozta, elfelezte (újabb két tányér mosogatnivaló), az egyiket hagyta így á-lá-natúhr, a másikba még oregánót szórt. Ezt a kétféle paradicsomszószt osztotta el igazságosan a krumplikosárkákban. (Az eredeti recept itt látható.)
Amikor minden kosárka elkészült, betoltuk a sütőlemezt a 200 fokos sütőbe és a krumpli pirulásáig sütöttük. Mint az jól látható a képen, nekünk sajnos kilapult az összes kosárka, de így is nagyon finom volt (főleg a maradék másnap, hidegen!). A profi szakácsok persze azt mondanák, azért folytak szét a krumplikosárkáink, mert könyök- és vállízület-kímélő gépi habverővel csináltuk a krumplipürét. Mert az persze egyáltalán NEM mindegy! :-)
4 megjegyzés:
Hű, micsoda kifejezések! Ma is tanultam tőletek! :)
Még így szétfolyt állapotában is annyira szépen néz ki ez a krumpli! El is hiszem, hogy finom volt.
Csillagcsücsöri Cucukám, rószaszín vagy narancssárga vagy rózsaszín?
Segebagám, most nem alkalmas!
hát igen, az ifjúság és az ő lendülete:) a fogyasztását vállalnám:)
Megjegyzés küldése