Spenótsaláta csirkével és gorgonzolás krutonnal

Amikor évekkel ezelőtt először olvastam ezt a címet Stahl piros szakácskönyvében, teljesen belehabarodtam. És azóta is, ha meglátom a spenót szót, vagy a spenótot magát, muszáj végigmondanom: "spenótsaláta gorgonzolás krutonnal". Gyönyörű, nem? Persze akkoriban még eléggé alulművelt voltam, és el nem tudtam képzelni, mi lehet az a gorgonzolás kruton. Egyáltalán mi az a gorgonzola? és a kruton? Emlékszem, gyorsan végigolvastam a receptet, megtaláltam a megfejtést, és a salátát sürgősen meg akartam kóstolni. Na és ennek most jött el az ideje.

Azért éppen most, mert a napokban tesóm rácsodálkozott a közértben az ilyen érdekes formájú, gusztusosan gyönyörű spenótlevelekre. Amikor a piacon jártam és megláttam, vettem neki fél kilót, de aztán nem kérte, így hát a nyakamon maradt a spenót és ekkor elkezdtem gyűjtögetni a hozzávalókat a spenótsalátához gorgonzolás krutonnal. Mivel a 35 perces szakácskönyvben van, bátran nekiálltam ma fél 9-kor. Valószínűleg csak azért nem maradtam a 35 percen belül, mert nem grillcsirkét használtam, hanem magam sütöttem egy szelet csirkemellet a salátához. Azt jobban szeretem, ráadásul olcsóbb is, mert nekem sok lenne akár egy fél grillcsirke is. Ennek megfelelően arányosan kevesebbet használtam majdnem mindenből, úgyhogy én a saját megoldásomat írom le, az eredeti megtalálható a Gyorsan valami finomat! című szakácskönyv 147. oldalán.

Hozzávalók:

- 1 nagy marék spenótlevél

- 1 körte

- 1/2 citrom kifacsart leve

- fél lilahagyma

A gorgonzolás krutonhoz:

- 10 deka vaj

- 10 deka márványsajt

- 1,5 szikkadt zsemle (nálam mákos és szezámmagos császárzsömle)

Az öntethez

-6-8 evőkanál jó minőségű olivaolaj

- 2-3 evőkanál balzsamecet

- só és frissen őrölt fekete bors

Marcsitól kapott fantasztikus új fűszereim között fehér balzsamecet is van (jobbra hátul gyönyörű üvegben), egyik nyomós okom volt a mai salátához ennek kipróbálása. Valami isteni! Köszönöm!

Sózva és borsozva megsütöttem a 3 szeletre vágott fél csirkemellet egy kis olivaolajon. Amíg hűlt, megmostam a spenótleveleket, megszárítottam, lecsipkedtem a szárukat. A körtét hámozatlanul kimagoztam és kicsi kockákra vágtam (egy negyedet megettem), majd meglocsoltam citromlével, hogy ne barnuljon. Egy fél lilahagymát (mehetett volna egy egész is!) hajszálvékony karikákra vágtam. A tálba szórtam a körtét, a hagymát, rá a kihűlt, felaprított husit, s erre a spenótleveleket, a nagyobbakat összetépkedve. Mielőtt egy kislábosban összemelegítettem a vajat a márványsajttal, a sütőt bekapcsoltam 200 fokra. Amíg a vaj összemelegedett a sajttal, felvágtam másfél zsömlét egycentis kockákra. Ezeket beleforgattam alaposan a vajas sajtos szószba úgy, hogy midenhol bevonódjanak, majd kiterítettem egy sütőpapírral letakart sütőlemezre, szépen elválasztva a kockákat egymástól, hogy mindenhol jól megpiruljanak. 6-7 perc alatt ropogósra sütöttem őket. A salátára öntöttem az olivaolajat és a balzsamecetet, borsot tekertem rá, alaposan összeforgattam és végül belekevertem az illatos-sós-ropogós zsemlekockákat is.

Nagyon finom volt az édes körte a sós zsemlekockákkal, és az egész saláta a különleges, új balzsamecetemmel. Amikor még önmagában kóstoltam a spenótleveleket, nem fűztem nagy reményeket ehhez a vacsorához, de végül minden tökéletesen végződött, talán csak Mazsi hiányzott mellőlem, hogy halljam a sóhajokat.