2010. október 12., kedd

Szilvalekváros-csokis kuglóf


Eléggé rászoktam az utóbbi időben a sorozatokra, kedvenceim, amiket mindennap nézek: A csodálatos kutyadoki, Légikatasztrófák és a Poirot- és Miss Marple-sorozatok. Ezeket mostanában sajnos mindennap adják valamelyik csatornán, ezért nehezen tudok elszakadni a tévétől. Mi tagadás, rengeteg időt elvesz a délutánokból és a hétvégékből. Tegnap mégis gyanútlanul átpörgettem a régebben kinyomtatott, és még kipróbálásra váró receptjeimet, köztük találtam egy kuglófgyűjteményt, amit a Nők Lapja Cafén találtam.


A befőzéskor az üvegekből kimaradó sült szilvalekvár pedig ott várakozott a hűtőmben, folyton lefoglalva gondolataimat, hogy mit is készítsek belőle gyorsan, még mielőtt megpenészedik. Ezt a kuglófot választottam.

Hozzávalók:

- 40 dkg liszt
- csipet só
- 5 dkg olvasztott vaj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 dl tej
- 3 evőkanál cukor
- 2 dkg élesztő
- 1 egész tojás
- kb. 30 dkg szilvalekvár

Az élesztőből, tejből és a cukorból kovászt készítettem és hagytam szépen felfutni. Általában ezt nem szoktam csinálni, de most így írta a recept, hát a teljes sikerért betartottam minden utasítást.

A lisztet elkevertem a sóval, hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, az egész tojást, majd a géppel kidagasztottam. Ezután dolgoztam bele az olvasztott vajat. (Legközelebb a tejjel együtt fogom beletenni, mert azt a csúszkálást, amit a tészta művelt ekkor a tálban, csak figyeltem!)


A meleg konyhában kábé 1 óra alatt megkelesztettem, kinyújtottam 30x20 cm-es (vagy nagyobb) téglalappá, megkentem a szilvalekvárral, megszórtam finom brüsszeli csokidrazséval és feltekertem, mint a bejglit. Beleillesztettem a kivajazott kuglófformába, és hagytam megint megkelni.

Amikor megkelt, 170 fokos sütőben 1 óráig sütöttem. A recept azt írja, ha nagyon barnulna a teteje, folytassuk 155 fokon a sütést. Szerintem az 1 óra kicsit sok volt neki, de nem barnult túlságosan. A formában hagytam kihűlni, végül csokibevonóval leöntöttem.

Amikor felvágtuk a kuglófot, csalódottan láttam, hogy a szilvalekvár körül óriási lyuk van a tésztában, ellenben az eredeti fotón gyönyörű, tömör tekercseket lehet szeletelni. Ettől függetlenül nagyon finom volt, úgy látszik a szilvalekvárnak különösen jól áll a csoki.

Várom Csincsilla tojás nélküli kísérletét, ami remélem jobban fog hasonlítani az eredeti fotókra!

MEGVAN A HÁZAM! :-)


Itt látható álmaim háza mézeskalácsból, székelykapuval, virágoskerttel és veteményessel - Anna sütötte nekem. Gyönyörű, igaz?



Most már mindenki láthatja, én vagyok a vasorrú bába a mézeskalács házikójában.

7 megjegyzés:

Bianka írta...

:)))
Nagyon szépséges a kuglóf

csincsilla írta...

na, rengeteg mondandóm van a témával kapcsolatban:)
először is kaptam belőle kóstolót, és tényleg nagyon finom ez az ízpárosítás, már többször sütöttem én is szilvalekváros kelt sütit, most majd kerül mellé/köré csoki is, nagyon jól állnak egymásnak.
a vajat, úgy tudom, meg minden zsiradékot csak akkor szabad hozzáadni a tésztához, ha már szép, fényes gombóccá összeállt, nem tudom, miért, szóval ne az elején add hozzá, viszont ne olvaszd fel, csak legyen teljesen puha, akkor nem fog annyira csúszkálni a csodagépünkban.
a ház pedig gyönyörű!!!!!!!!!!!! kitől kaptad?
és boldog szülinapot mindnyájatoknak, megint elfelejtettem, a csudába, nem bírom megjegyezni, bocs, bocs, bocs.

csincsilla írta...

ja, és a csodálatos cézár miatt még számolunk, teljesen függő lettem én is, nem is emlékszem, mikor ültem ennyit a tévé előtt.

Bea írta...

Hű, a fenébe! Én is elfelejtettem és ez nagyobb szégyen, mert én általában nem felejtem el az ünnepeket :( Bocsánatot kérek!!!
És nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánok utólag is Nektek!

Anna pedig nem semmi, milyen rövid idő alatt valóra tudta váltani az álmodat :)

A kuglóffal pedig nem ér ebéd előtt támadni. :) Nagyon szép lett, imádom a kuglófokat.

Andi írta...

Jaj ne már! Én soha senkiét nem tudom, az enyémet se kell tudni!

Hedvig írta...

Boldog szülinapot!
Gyönyörű a kuglóf, a ház meg meseszerűen szép! (Banyósnak készülsz vagy anyósnak8? Bocsi:-)

Andi írta...

Banyósnak, természetesen! :-)