Zöld paradicsom télire

A Tamás nagymamája mindent jobban csinált nálam. Minden nap volt főtt étel, mindig pont annyi, amennyi kellett. Nem volt végtelen a repertoárja, sosem volt náluk karibi rizses csirke, de az az x darab étel, amit egyébként mind imádtak, mindig a jól ismert, MEGBÍZHATÓ minőségben készült, és biztosan lehetett rá számítani, hogy lesz is még, nem egy extrém kihágás eredménye. A jó, hűvös (tiszta és rendes) kamra tele volt finom lekvárokkal (igen, csipkével is), befőttekkel, szörpökkel, savanyúságokkal, szárított gombával, és karácsony meg húsvét előtt szépen megtelt mindenféle remek süteménnyel, nem kell mondanom, hogy ugyanazokkal, az unokák által ismert és szeretett sütikkel (nem bantusztáni tavaszköszöntő pitével és társaival). Az étkeztetés kiszámítható és tökéletes volt. Ja, és persze mindezt fillérekből, mert az igazi háziasszony ezt is tudja. A tenyérnyi konyha nem csak ezt tudta, hanem ott volt a nagymama varrógépe is, ott varrt és szabott (nem a szoba közepén), ingeket meg fess nacikat a fess unokákra. Tényleg gyönyörűen.
Sajnos, már nem találkoztunk olyan sokszor, hogy a teljes kínálatot végig tudtam volna kóstolni, az meg aztán végképp meg sem fordult a fejemben, hogy elkérjem a recepteket, a halandóság nemigen fordul meg a fiatalok fejében.
Aztán most ott állok, hogy bezzeg a nagymama nemtudommije milyen finom volt, és úgy kéne reprodukáljam, hogy nemhogy nem kóstoltam, de még csak nem is láttam soha. Az egyik ilyen kanizsai tökéletesség a zöldparadicsom-savanyúság volt.Annyit lehet róla tudni, hogy nagyon-nagyon finom volt, és hagyma is volt benne:)
Egyszer már tettem el, az a recept működött, de nekünk nem ízlett, túl ecetesnek találtuk (és persze rögtön kiderült, hogy a nagymamáé nem ilyen volt). Akkoriban még nem írtam fel a receptek forrását, szóval, sajnos, nem tudom belinkelni, de szívesen pótolom. 1 kg paradicsom és 1 kg gyöngyhagyma kellett hozzá. Másfél liter vízből, 3 dl 20%-os ecetből, 2 evőkanál sóból, 5 evőkanál cukorból, 2 evőkanál mustármagból, 1 evőkanár koriandermagból és 1 szál tormából levet kellett főzni, forrón ráönteni az üvegekbe rakott zöldségekre, és kihűlésig száraz dunsztban tartani.
Most a Horváth Ilonában találtam egy receptet, biztos voltam benne, hogy a nagymama is ezt használta, Horváth Ilona tényleg volt minden konyhában, szóval nagyon megörültem neki, de erről már kóstolás nélkül kiderült, hogy nem ez volt, mert ebben fel kell szeletelni a paradicsomot (a nagymamáé egészben volt, mint most megtudtam). Szóval változatlanul keresem az echte receptet. Addig is jöjjön a Horváth Ilonáé.

Hozzávalók:
- 5 kg zöld paradicsom, 1 kg vöröshagyma (nekem összesen 3 kg paradicsom volt és 60 dkg hagyma)
- 3 dkg só 1-1 kg anyagra
- 3 liter víz
- 1 liter enyhe (?) ecet (6 dl 10%-osat használtam)
- 10 dkg cukor (15 dkg-t használtam)

A paradicsomokat és a hagymát felkarikázzuk, kilónként 3 dkg sóval besózzuk, és békén hagyjak egy napig.
Másnap levet főzünk a többi hozzávalóból, adagonként beletesszük a zöldségeket, újra felforraljuk, és tiszta üvegekbe szedjük. A forró levet ráöntjük. Másnap még utántöltjük, és csak akkor zárjuk le.

Hát, nagyon kíváncsi vagyok, hogy működik-e, meg milyen lesz. Remélem, nem felejtem el beírni (azt is remélem, hogy valaki figyelmeztet majd rá:)).

Közben belebotlottam egy nagyon jó kis édes-savanyú zöldparadicsom-receptbe, nem hiszem, hogy a nagymama ez alapján tette volna el, de nagyon jónak tűnik, jövőre kipróbálom.

Napi cukinak meg egy kis Börzsöny, meg némi kiránduló eb: