Képregény a csíráztatásról 5. - brokkolicsíra

Rékától kaptam ajándékba a csíráztatni való brokkolimagokat, és ezt a szép tányért is. Csak azt rontottam el, hogy nagyon mohó voltam, és egy evőkanál helyett kettőt tettem az üvegbe, így túlzsúfoltan voltak, és nem fejlődtek rendesen. De nem baj, mert ezek a kis satnyák is nagyon finomak, bár nem brokkoliízük van, hanem kicsit csípős tormaízük. Nagyon finom! Ezt teszem majd holnap a szendvicsembe, amit a kirándulásra viszek.

0. nap: beáztattam 2 evőkanál magot 4 órára, majd leszűrés után az üvegbe tettem. Erről nincs fotó. 

1. nap: Még nem látszik semmi.

2. nap: Elég jól érzik magukat a srácok (A fotó meg nem annyira sikerült. Egyik sem):

3. nap: Őrületesen belehúztak:

4. nap: Kinőtték az üveget! Ketté kellett szednem a csírákat, úgyhogy megállapítottam, hogy 2 evőkanál túl sok egy üvegbe, elég 1 is. Nem tudtak már rendesen fejlődni, annyian szorongtak együtt. A nagyobbik része maradt az üvegben, egy kisebb adagot áttettem az emeletes csíráztatóba:

5. nap: Szerintem már ehetném, ha nem lennének ilyen túlzsúfoltan

6. nap: Ma este leszüretelem, félek, hogy már csak árt nekik, ha tovább kell szoronganiuk az üvegben.

Van Káposztásmegyeren egy csodálatos kis park, annak egy része levendulás, és még szép lila padok is vannak benne. Elbringáztunk múlt hétfőn a szokásos bodzázóhelyemre, de sajnos már elkéstem, egy darab bodza se volt. Az előző hetek esőzése miatt, vagy amiatt, hogy mások megelőztek, de nem találtunk egyetlen virágot sem, pedig fermentálni szerettem volna. Na nem baj, majd jövőre.

Viszont akkor már leültünk egy lila padra a levendulás közepén, és elővettük a piknikcuccainkat. Középen a Rékától kapott ajándék brokkolimagom. 

Remélem elájultok a túrázáshoz vásárolt vadiúj műanyag talpaspoharaimtól!

Csirkés újkrumplisaláta - nyaraló Amyvel és a blogunk 15. szülinapjával

 

Hát ez nem egy recept lesz, hanem csak figyelemfelhívás, hogy újrkumpliszezon van! Mostanában divatos úgy írni, hogy szezON. Nagyon elmés, csak már kicsit elcsépelt. Nem baj, csépelem tovább én is. Szóval itt egy sima salátáról van szó, amiben van újkrumpli is. Meg még egy csomó minden. A csirke helyett lehetne tonhalat használni, én is arra készültem eredetileg, de nemrégiben főztem isteni tonhalas tésztát, és most valahogy azt nem kívántam sajnos. Pedig az mennyivel kevésbé elcsépelt lenne, mint a sült csirkelmell. Mindegy, most elcsépelős fázisban vagyok.

Hozzávalók 1 személyre, 2 étkezésre:

• pár szem apró újkrumpli
• 1 csirkemell vagy filézett csirkecomb vagy tonhalkonzerv, vagy baconszalonna, vagy akár el is hagyható a hús
• egy maréknyi vegyes saláta (most Venezia salátakeverék volt)
• 2 tojás
• 4-5 szem koktélparadicsom
• 2-3 kávéskanál kapribogyó
• só, bors, friss bazsalikom

A krumplikat vízben megfőztem. Lehetett volna, hogy megsütöm a sütőben, de ennyiért nem akartam beizzítani, úgyhogy inkább megfőztem vízben. A csirkét 3 egyáltalán nem egyforma szeletre vágtam, kicsit kiklopfoltam (ez elmaradhat), sóztam, borsoztam és olívaolajon egy serpenyőben először megpirítottam mindkét oldalát, aztán picike vizet aláöntve megpároltam (kb. háromszor öntöttem alá 2-2 kortynyi vizet). Amikor a csirkék elkészültek, melléjük dobáltam a főtt krumplikat és azokat is átpirítottam a szeletekkel.

Egy mélyebb salátástálban elrendezgettem a zöldsalátát, rá az újkrumplit falatnyi darabokra vágva, a koktélparadicsomot elfelezve, rátépkedtem a húst, megszórtam kapribogyóval (lehet olívabogyó is mellé vagy helyette), itt kellett volna friss bazsalikomot hozzákeverni, de ezt elfelejtettem, úgyhogy csak a végén pótoltam.

Közben összeállítottam az öntetet, amihez a hozzávalók:

• 4 evőkanál olívaolaj
• 2 evőkanál fehérborecet
• 1 teáskanál mustár (dijoni magos mustár volt, de bármivel jó)
• 1 gerezd fokhagyma (helyett egy csipet fokhagymagranulátum, habár még ettől is rosszul tudok lenni sajnos)
• kicsi citromlé (fél citrom leve, vagy kevesebb)
• csipet só

A fentieket egy szép kis üvegbe tettem, összeráztam és kész.

Amikor eddig eljutottam, a krumplifőző láboskába tettem 2 tojást (amit a főzés kezdetekor már kivettem a hűtőből, tehát nem voltak teljesen hidegek), a tojásfőző tojásomat, vizet és sót.

Ezzel a módszerrel addig kell főzni, míg a tojásfőző tojás be nem sárgul a MEDIUM jelölésig. Itt egy kicsit továbbment a fotózgatás miatt:

Többször teszteltem a módszert és mindig tökéletes lett, a sárgája krémesen folyik, és semmi fehérje nem marad nyers körülötte. Ezek amúgy elég nagy tojások, kisebbel még nem teszteltem.

Félbevágtam a tojásokat, elrendeztem szépen a salátán, meglocsoltam az öntettel, és lehet enni.

Viki és Amy pedig megkezdte jól megérdemelt szabadságukat, és elutaztak a Margitszigetekre. Itt először megnézték, milyen istenien áll Amynek a virágos rét:

Aztán pózoltak egy kicsit itt:

ott:

és amott:

Mindenhol nagyon okosan tud nézni és még gyönyörűséges is! Na és aztán meglátogatták a kacsákat

és az őzikéket is:

És végül kitekeredett testtartásban pózoltak még egyet. Mert még ez is jól áll neki.

Itt már erősen halszagúak voltak, mert közben úsztak a tengerben Dunában egyet. Na, hát így kell(ene) élni mindennap!

Néhány további újkrumplis kaja a blogon:

- Újkrumplisaláta rukolával Csincsillától hús nélkül

- Zöldséges-darálthúsos újburgonya egytál Beától

- Zöldséges-darálthúsos újburgonya egytál Csincsillától

- Újkrumpli zsenge borsóval, újrépával és sok zöldfűszerrel, ezt is Csincsilla készítette hús nélkül

- Újkrumplis serpenyős egytál, erre emlékszem, hogy nagyon finom volt, kicsikét hasonlít erre a mostanira

Nem mellesleg 2008. június 13-án (pénteken) írtuk első bejegyzéseinket a blogba, ennek akkor ma van pont 15 éve! Csincsilla egy cseresznyés klafutival indított, én pedig eperlekvárral. Csincsilla első mondata ez volt: "Irtó rondák a fényképek, de ki akartam próbálni, hogy milyen képeket csinál a telefonom, hogy ne kelljen kínlódni a fényképezőgéppel, de akkor megállapítom, hogy szarokat.", az enyém pedig ez: "Uhhh, hát akkor kezdem." 

Vispipuuro (finn) vagy Süsse grütze (sváb) grízes-epres desszert

 

Na végre megcsináltam! Ez a grízes gyönyörűség Csincsillától került be a köztudatomba, és ahogy az eredeti finn csoda dátumát elnézem, pont 11 éve vágyom rá, hogy megcsináljam. Csak valami mindig hiányzik, legfőképpen az agykapacitás, hogy emlékezzek rá eperszezonban, hogy ilyet KELL csinálnom. Nagyon várom már, hogy nyugdíjas legyek, és minden de minden receptet kipróbáljak, amiket most kiírtam valahonnan a füzetembe, vagy amiket betettem a könyvjelzők közé. További terveim a nyugdíjra:

- kenyérsütés, csírák, fermentálás - tényleg, Csincsilla, nem indítunk majd valami vállalkozást?
- mindenféle házi tészta kipróbálása - nagyon várom! Ehhez viszont KELL nekem egy tésztagép.
- Ottolenghi receptek (beleértve ezeket a tevékenységeket: lefordítani, kipróbálni, egy szép füzetbe beírni)
- Kéktúra - bár ezt nem tudom hogy fogja bírni a térdem
- sok-sok bringázás - ez menni fog
- olvasás - ez most is megy
- jobb agyféltekés rajzolás
- naplóírás, fényképek rendezgetése, nagyon várom már ezt a foglalkozást is
- hétvégi ház keresése, vagy ha valamilyen csoda folytán meglesz, akkor nincs több kérdés, hogy miket fogok csinálni, ha nem lesz meg, akkor lehet álmodozni tovább, és csinálni a fentieket
- angoltanulás - azért ebben még nem vagyok biztos
- horgolástanulás
- könyvek eladása online vagy esetleg antikváriumoknál
- nyugger tai chi, hmm?

Van még egy csomó tervem, de azok most nem jutnak eszembe. Csak nehogy úgy járjak, mint az alábbi történetben a nénik:

Júlia néni két öreg hölgyet hívott meg, és attól fél, hogy elfelejti megkínálni őket kávéval. Várakozás közben ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval, megkínálom őket kávéval”. És íme, a két hölgy megérkezik, megkínálja őket kávéval. De feledékenységében egyfolytában ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval” - és valóban - másodszor is hozza a kávét. Ám a két hölgy közül az egyik így szól a másikhoz, miután eljöttek Júliától: „Micsoda vendéglátás! Ez a Júlia még egy csésze kávéval sem kínált meg bennünket”. Mire a másik megkérdi: „És ki az a Júlia?”. (Örkény István)

A receptet csak azért írom be, mert időnként eltűnnek a belinkelt oldalak még akkor is, ha saját receptjeinket linkeljük. Erre egy magyarázat van már: nemrég jött három email, hogy a Blogger letiltott 3 bejegyzésünket, mert megszegtük velük az irányelveiket. Ezekkel:

- Körtebefőtt, muskotályos-fahéjas körtelekvár
- Normandiai almatorta
- Beáta-napi Nagy Flambírozás

Istenem, bárcsak tudnám, hogy ezekkel a receptekkel milyen irányelveket tudtunk megszegni. Azt írták dolgozzam át, és akkor megjelenhet. Hát juszt se!

Tehát van egyszer ez a bejegyzés a finn epres csodáról, és van egy glutén- és tejmentes süsse grütze, és tudom, hogy van még egy, de azt most nem találom. Ezek tulajdonképpen ugyanazok a desszertek, a lekvárfőzéskor a lábosban maradt lekvárhoz búzadarát (vagy hajdinát vagy rizsdarát) tesz az ember és vizet, összefőzi és kész. Én Rebeka Vispipuuro receptjét használtam, mert arra vágyom már tizenegy éve, épp csak feleztem a mennyiséget, azaz:

Hozzávalók:

• 1,5 dl tört eper, plusz 3-4 evőkanál cukor (vagy a lekvárfőzésből a lábos alján maradt lekvár) az a jó, ha édes (próbáltam kevesebb cukorral is, de az nem volt annyira jó)
• csipet só
• ½ liter víz
• 1 dl búzadara (nálam 5 evőkanál búzadara)

Az aprítógéppel összetört epret a cukorral, sóval, vízzel forraltam 5 percig (az időket is felezni kellett!), majd beleöntöttem az 1 dl (azaz 5 evőkanál) búzadarát (grízt), és újabb 5 perc alatt kézi habverővel folyamatosan kevergetve megfőztem. A mosogatóba hideg vizet engedtem, ebbe állítottam a lábost, és viszonylag folyamatos kevergetéssel kihűtöttem a kását. Közben a robotgéppel édes tejszínhabot csináltam. A tejszínhab helyére került a robotgép táljába a kihűlt kása, amit legmagasabb fokozaton habverővel kevertem 10 percig. Az állaga a végére olyan lesz, mint a felvert tojásfehérjének: krémes könnyű, és lágy.

Poharakba töltöttem és rákanalaztam a finom, édes tejszínhabot, és eperdarabokkal és mentával díszítettem. Annyira, de annyira finom volt, csak a kicsi üveget se bírtam megenni egy ültő helyemben. Most citromfűteával próbálok helyrejönni. Sajnos hamarabb kellett volna abbahagyni az evést, de nem voltam rá képes. 

Ha igazán jól fel van verve a habverővel, legalább 10 percig, akkor ilyen habos az állaga:

Olyan egyszerű a készítése, hogy félek, kifelejtettem valamilyen mozzanatot... (Na de ki az a Júlia?).

Erről a csodáról mind az 50 képet, amit csináltam, be tudnám tenni ide, mert kivételesen mindegyik nagyon jól sikerült. Még a fotót se lehet elrontani. Próbáljátok ki akkor is, ha nem főztök lekvárt!

Napi cuki pedig tesóm gyönyörűséges eperlekvárja:

A finn-svéd-norvég vonalon ezek az édességek futottak a blogban:

- Vispipuuro - a finn epres csoda  (eredeti, Rebeka receptje)

- Joulutorttu, azaz szilvalekváros szélforgók - finn karácsonyi aprósüti

- Kanelbullar - svéd kardamomos fahéjas csiga (kedvenc bejegyzésem, ahol láthatjuk Bendi2-t és Bendi1-et, aki DT)

- Pepperkakor - svéd karácsonyi mézes süti

és ez a savanyúság:

- Svéd uborka csalamádé - Beától

A (nekem) tökéletes piskóta

 

Folytatódik a Piskóta című teleregény, ami azzal kezdődött, hogy berágtam, mert folyton úgy viselkedik velem, mint egy hülye kamaszgyerek, aki mindig kitalál valamit, hogy felbosszantson, aztán Csincsilla hasznos tapasztalataival folytatódott, és ez alapján kis kihagyás után újra nekiálltam a piskótának. Rákészülésem ideje alatt néhányszor elolvastam a posztot, és tesómat is újra kikérdeztem (Hány tojásból csináljam?), de nem mondom hogy nem stresszeltem szét magam rajta. Mégiscsak egy csomó tojásról van szó. Ez most elég jól sikerült, ezért lejegyzem, mielőtt elfelejtem. Rövid lesz.

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 6 evőkanál (120 gramm) cukor
• 6,5-7 evőkanál (130 gramm) finomliszt

(Ezek elég nagy tojások voltak, kellett hozzá a plusz liszt. Hogy vékonyabb legyen a tészta, legközelebb 5 tojásból kellene kipróbálni.)

A tojásokat és a cukrot robotgéppel felhabosítottam (5 perc a legnagyobb fokozaton), hozzászitáltam a lisztet (picike teaszűrővel), és alacsony fokozaton összekevertem a tésztát. A sütő nagytepsijébe sütőpapírt tettem és ebbe öntöttem, hogy jó vékony legyen majd a kisült piskóta. 180 fokon légkeveréssel sült kb. 10 percig. Nem mértem az időt, mert végig ott álltam, hogy lássam, nem ég-e meg. Kicsit hagytam tovább sülni, hogy ropogósabb legyen. Amikor elkészült, rácson hagytam kihűlni.

Megint tiramisut csináltam belőle, és nem tudtam eldönteni, hogy kerek formákat vágjak-e ki a tésztából, vagy csak vágjam félbe. Hát nem félbevágás lett belőle, hanem egy jó nagy farigcsálás, mert nem fért volna bele a tálamba máshogy, és mivel nem akartam habfixálót és zselatint használni, ezért muszáj volt tálba rétegezni (különben kifolyt volna a krém). A krém most mascarponéból, tejszínhabból és porcukorból állt, nem vacakoltam a tojással se. 

Na és most csak azt rontottam el, hogy nem elég kávés, pedig azt hittem, hogy nagggyon sok kávéval locsoltam be a piskótát. Viszont így legalább lehet belőle éjszaka is enni, nem fog ébren tartani a sok kávé. És lehet tovább próbálkozni. A következő már tökéletes lesz.

Napi cuki pedig a Rolling Stones rajongó Winston lesz, aki új polcot kapott, és teljesen el van olvadva a gyönyörűségtől. Félek, hogy le fog folyni róla!

Ilyen édesen alszik rajta, még párnácskája is van (ha már ő nincs annyira kipárnázva). A csodálatos polcfelfúrásért pedig Mazsit lehet megtapsolni.

Mivel mindenhol egy pacának (vagy legjobb esetben is csak egy cicasziluettnek) látszik, mutatom közelebbről az arcát is:

Küldök neki egy Stones-számot: Sympathy for the Devil. Amikor a felvétel készült, én már 2 éves voltam! Yeee! (A hülye reklámokat nemtom hogy lehetne kiiktatni, nagyon utálom.)

Ázsiai ízesítésű uborkasaláta

 

Tesóm is próbálkozott egy uborkasaláta-variációval, majdnem olyannal, mint amilyennel én is kísérleteztem tavaly (ez volt a Dragomán-féle egyszerű uborkasaláta), csak az a különbség a kettő között, hogy tesóm ecetet is tett az ubira. Neki is kicsit sós lett az első kísérlet, de tovább folytatja. Amikor megtudtam, hogy mivel foglalkozik, kicsit szóvá kellett tennem, hogy de hát ez már fenn van a blogban, miért másnak a receptjével kísérletezel (anyukám)?!?! Na és miután ezt jól megbeszélgettük ma, akkor - micsoda véletlen! - elém került ez az uborkás cikk, amiben szerepel a tört uborka nevű saláta, azt próbáltam ki kicsit másképp. Pl. nem törtem az uborkát, hanem vastagra szeleteltem, fokhagyma helyett granulátumot használtam (mert nem bírom már sajnos), és nem tettem bele olyan sok (1 evőkanál) szezámolajat, a hiányzó részt olívaolajjal pótoltam.

Hozzávalók:

• 1 db kígyóuborka héjastól vastagra szeletelve
• ½ teáskanál só
• ½ teáskanál cukor

Az öntethez:

• ½ evőkanál szezámolaj (lehet több is, csak akkor az olívaolajat csökkenteni kell)
• ½ evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál rizsecet
• 1 evőkanál világos szójaszósz
• 1 mokkáskanálnyi fokhagymagranulátum (nem fokhagymasó), vagy 1 gerezd fokhagyma reszelve

Szerencsére a márciusi Óriási Ázsiaifűszer Bevásárlásból mindenféle ázsiai hozzávalóm van, például halszósz is, legközelebb azt teszek rá szójaszósz helyett.

Az uborkát alaposan megmostam, vastag uborkagyaluval legyalultam. Sóztam és cukroztam és jól összekevertem. Egy órát állni hagytam, közben összeállítottam az öntetet. Amikor eljött az idő, akkor az uborkából kinyomtam a levet (ezt is félretettem, hátha kelleni fog, de nem kellett), és összeforgattam az öntettel. Annyira finom volt, hogy csak ámultam. Mindenképpen próbáljátok ki! 

A legjobb közvetlenül evés előtt összekeverni az öntettel, mert amíg áll az uborka, tovább engedi a levét, és felhígítja a finom öntetet. Bár úgy is nagyon finom.

Az ázsiai kajákkal egyébként az a bajom, hogy bármennyit eszem belőlük, utána folyamatosan éhes vagyok, tehát megállás nélkül tudnám folytatni. Nem tudom mi lehet az oka, talán a szójaszósz csinálja ezt?

Voltam színházban vasárnap Olgival, a Jaj nagyi!-t néztük meg (Molnár Piroska főszereplésével, aki szokás szerint isteni volt), és hazafelé a Duna-parti bringaúton akartunk menni, amikor megláttuk, hogy le van zárva az autók elől a rakpart. Nosza, legurultunk oda, és ekkor eszembe jutott, hogy ott van a békalábas usanka miniszobor, amivel még el vagyok maradva. Ahol leérkeztünk a pesti alsó rakpartra, ott rögtön a lépcsőhöz gurultunk, és - ki hitte volna! - rögtön a kis drágaságba botlottunk. Már sötétedett, és azért nem tökéletesek a képek róla.

Olyan pici, hogy a tenyeremben elférne. De inkább nem teszem ide a közös képünket, mert magammal nem vagyok megelégedve, ő jól néz ki ott is.

Azért kapott békatalpakat az usanka, mert ha valamilyen újabb barom megint beledobná a Dunába, akkor ki tudjon úszni. Gondolom.

Készült a hétvégén még egy lépcsős kép, a lányok Muse koncerten voltak Ausztriában, és Amyke kapott egy rózsaszín kiskacsát, hogy kiengeszteljék, amiért neki itthon kellett maradnia. Tesóm vigyázott rá, úgyhogy tökre el volt kényeztetve, és csak az első nap volt szomorú (láttam én is), aztán már nem volt semmi baja. A rózsaszín kiskacsának szivárványos szivecskéi vannak.

Örült neki nagyon! Ha kapok róla fotót, akkor azt is mutatom majd.

Kaptam! Nem túl éles, de azért minden látszik, aminek látszania kell.

Fermentált cékla

Mindenképpen ki akartam próbálni a cékla fermentálását is, és erről is elolvastam mindent, ami fellelhető. Többféleképpen vágják, és többféleképpen fermentálják, én nem a felöntőleves módszert választottam, hanem a besózósat.  Ha felöntőlével próbálkoztam volna, akkor 5 dl víz és ½ evőkanál só keverékét felforraltam és visszahűtöttem volna. Tettem a céklához leszorítónak tormát is.  

Hozzávalók:

• 7 db cékla, pucolva, aprítva 949 gramm lett
• 18,98 gramm só :-) (2%)

A céklákat a nagylyukú sajtreszelővel lereszeltem. Lehetett volna többféleképpen is vágni, ezt választottam. (Lehet kockára vágni, szeletekre, karikára.) Besóztam, hagytam állni. Üvegbe töltöttem és leszorítottam egy megfelelő méretű tormával. Elég nehéz úgy beszorítani az üvegbe, hogy ne legyenek levegőbuborékok közötte, ezért legközelebb másmilyen formára fogom vágni. 1 db 7 dl-es üveg lett ekkora mennyiségből. Nekem elég sokáig forrt, már nem emlékszem, de egy hétig biztosan. Nem nyitogattam a tetőt, csak a tányért mostam el minden nap, ami alatta volt, mert féltem, hogy a kiforrt lé megfogja. Az elkészült céklát végül áttettem egy másik tiszta befőttesüvegbe, mert annyira rondán nézett ki az eredeti üveg és tető a lila csíkokkal az oldalán.

Amikor a forrás abbamarad, már fogyasztható is, de azt olvastam, hogy a 14-21. napon van a legmagasabb probiotikumtartalma. Hűtőben egyébként hónapokig eláll.

Nem nyűgözött le teljesen, de mivel Annyira Nagyon Egészséges, szerintem még próbálkozni fogok vele. Fokhagymával mindenképpen kipróbálom, a legtöbb helyen ezzel olvastam, de ízesíthető köménymaggal, hagymával, egész borssal, mustármaggal, kaporral, de valószínűleg bármilyen fűszerrel jó, mert annyira semleges íze van magában. Legutóbb tonhalas tészta mellé ettem, és tetszett nagyon a párosítás.

És legyen a szokásos napi cuki, akinek valamiért kilóg a nyelve a napköziben:

A csodás fotót Lilla készítette, Amy rendes és napközis tanára

Ha lenne fermentálási verseny, nálam ez lenne a sorrend:

1. Fermentált káposzta

2. Fermentált uborka (de csak azért lett ő a második, mert két próbálkozásból egy megpuhult)

3. Fermentált retek

4. Fermentált almalé (egy kis Somával)

5. Fermentált cukkini (de csak azért csúszott ilyen hátra, mert megpuhult)

6. Fermentált cékla

7. Fermentált karfiol (ő annyira nem sikerült, hogy még sorszámot se érdemelne, de betettem egy szép régi fotót a bejegyzésbe, ezért érdemes odapillantani)

Tejmentes máktöltelék - alma helyettesíti a tejet

Sütöttem valamikor ezeket a mákos szélforgókat, amiben a máktöltelék annyira édes lett, hogy összeragadt az ember szája tőle. 10 dkg mák, 10 dkg cukor volt az arány, ez nem volt jó, bár szerencsére gond nélkül elfogyott. De ki akartam kísérletezni egy jobb máktölteléket, úgyhogy ez a bejegyzés egy újabb próbálkozás. Ha még csiszolok rajta a későbbiekben, akkor ide fogom beírni a tapasztalatokat, és ti is írjátok nyugodtan a kommentbe, hogy minél jobbat tudjak csinálni. Köszi!

Hozzávalók:

• 30 dkg darált mák
• 20 dkg cukor (porcukor, ha darálva van a mák)
• 1 alma (lereszelve 20 dkg volt)

Az elkészítés nem változott: A mákot kávédarálóban megdaráltam a cukorral együtt. Az almát sajtreszelővel lereszeltem és hozzákevertem a cukros mákhoz. 

Jól használható bármilyen sütibe, amiből nem szabad, hogy kifolyjon a töltelék, de bejglibe, kiflibe, kalácsba is tökéletes. Csak azt kéne kitalálni, hogy tartósabb legyen, mert Tománál az utolsó darabok megpenészedtek. Gyorsabban kell enni, vagy hűtőben kell tartani, vagy rá kell tenni a dobozra a tetejét, de ez utóbbi csak gyanúsítgatás, mert nem kérdeztem, hogy tárolta.

Ebből az adagból 28 db mákos szélforgó lett. A maradék tésztából 5 db szilvalekvárosat csináltam.

Napi cuki pedig Amy, ahogy fókuszál egy repülő légyre:

A hihetetlen fotót Lilla készítette a Win-win Zone-tól. Lilla a napközivezető, de nem mellesleg kutyakiképző is. Az oldalán rengeteg további csodálatos kutyafotó van, nézzétek meg!

Házi tejföl bolti tejből és tejfölből

 

Szeretek kísérletezgetni, meg enni, meg recepteket nézegetni a neten, és a fermentálásos kutakodásom kapcsán belefutottam ebbe a tejfölkészítős posztba. Ahogy olvastam, azt gondoltam, hogy jó ötlet lenne ha bolti tejből és bolti tejfölből tényleg tudnék több tejfölt készíteni, szeretem a tejfölt és szívesen vacakolok is ilyesmikkel. Megvettem mindent, és kísérleteztem egyet. 

Hozzávalók 6 deciliter tejfölhöz:

• fél liter 2,8%-os tej
• egy 175 grammos, 20%-os tejföl fele

A tejet felmelegítettem, belekevertem a tejfölt, és elosztottam egy 3 dl-es és két 1,5 dl-es üvegbe. Becsomagoltam az üvegeket, hogy minél lassabban hűljenek ki. Amikor kihűltek, betettem őket a hűtőbe, hogy ott tovább érlelődjenek. Csak pár nap után nyitottam ki.

Arra gondoltam, hogy így lehetne spórolni, még ha nem is lesz annyira sűrű a tejföl, de ha tejfölíze van, akkor már oké. 

Árak:

175 grammos 20%-os tejföl: 319 Ft

1 liter 2,8%-os tej: 415 Ft

Ezeknek a fele: 367 Ft, ebből lett 6 deci tejföl. Ha tényleg tejföl lett volna mind a 6 deci, akkor érdemes lenne vele szórakozni, de sajnos nem így volt.

Csak a tetején lett egy centis sűrű tejföl, az alja nagyon híg volt, még mártogatásra se lehetett használni, mert lefolyt mindenről. Nem hiszem, hogy megérte. (A megdöntött üvegen látszik, hogy a tetején viszont tényleg sűrű volt a tejföl, alig mozdul el a döntéstől.) És a tetején lévő sűrűbb rész tényleg tejfölízű volt (tesóm szerint nem), de alul inkább joghurtízű.

Összekevertem a sűrűt a híggal, tettem bele sok-sok petrezselymet és kivittem a hétvégén Tahiba a sütögetéshez, hogy ezt öntsük rá a parázsban sült krumplira. Tök jó volt így. Mártogatni nem lehetett, mert annyira híg volt.

A saslikra pácolt csirkemell, hagyma, kaliforniai paprika, cukkíni, paradicsom lett felnyársalva. Sült még újhagyma és hegyes erős paprika is, ez utóbbiba Anna fetát csomagolt és leöntötte olívaolajjal (az egyiket tévedésből balzsamecettel, de az is baromi jó volt). A parázsban fóliába csomagolva pici krumplik sültek, erre lehetett önteni a petrezselymes tejföljoghurtot. Volt még pácolt filézett csirkecomb is és gomba, a többire nem emlékszem sajnos. 

Anna csodálatos kenyereitől megint sárga voltam az irigységtől. Ezek nemcsak gyönyörűek, hanem baromi finomak is (még másnap is!).

Mind a két nap kirándultunk, szombaton csak a Hosszúmezőre, vasárnap egészen a Hétvályús-forrásig. Útközben találkoztunk egy idősebb bácsival, aki minden hétvégén eltúrázik a Hétvályúsig, ott megsüti a szalonnáját vagy husiját, megissza a söröcskéjét, majd visszatúrázik. Nem emlékszem hány éves a bácsi, de 70-pluszos. Régebben az unokái is elkísérték, de már csak egyedül megy. Nagyon aranyos volt, megsúgta, hova dugta a nyársait, de nem találtuk meg.

És a napi cuki Néva, aki mindig begyűjti a papucsokat és csak akkor adja oda, ha van hozzá kedve.