Ez csak egy első próbálkozás, Dragomán György weboldalán láttam a receptet, ahová más ügyből kifolyólag keveredtem, és ő David Chang szakácskönyvében találta, ahol quick pickle néven fut. Próbáltam jobban utánajárni ennek a módszernek, ha lehet azt mondani, hogy ez egy módszer, de nem sikerült, mert mindent angolul találtam. Úgyhogy akkor saját próbálkozások után kell eljutnom a tökéletes receptig.
Szóval a sztori az, hogy kaptam a kedvenc zöldségesemtől 2 kiselejtezett, de szerintem még tökéletes cukkinit, az egyikből cukkinis tésztát csináltam, aminek hamarosan jön a receptje, a másikról meg kiderült, hogy álcázta magát, és valójában uborka. Annyira be voltam havazva munkákkal és feladatokkal, hogy észre se vettem az átverést, csak amikor megpucoltam, és uborkaillat kezdett terjedni a lakásban. Becsomagoltam a megpucolt csaló ubit egy fóliába, és vártam, hogy sorra kerüljön.
Aztán még az is volt, hogy tesóm rábeszélt, hogy vigyek el tőle egy kis maradék főtt rizst (pedig én tök más kaját terveztem), és ekkor botlottam az egyszerű uborkasaláta receptjébe. Így szól: egy kígyóuborkát megmosunk, vékony karikákra vágjuk, aztán összekeverjük egy kiskanál sóval és ugyanannyi cukorral. Egy órára hidegre tesszük és kész. Ha cifrázni akarjuk, akkor tálaláskor szórhatunk rá chilipelyheket.
Én tekertem rá borsot, és tettem rá egy kis tejfölt is.
Az az egy problémám van vele, hogy bár csökkentettem a sómennyiséget, és persze a cukrot is ugyanúgy, mivel kicsike volt az uborka, de mégis sós lett egy kicsit az uborkasaláta. Nem segítenek a talált leírások a kígyóuborka hosszának vagy súlyának megadásával, és a kiskanálról, mint mértékegységről se tudom, hogy az mekkora, úgyhogy további kísérleteket kell folytatnom, mert amúgy nagyon tetszik, hogy nem kell ecetes-cukros lét kevergetni egy újabb edényben. Az uborka jó sok levet enged, és nagyon finom így, ahogy van, csak ne lenne olyan sós. Szerintem egy kígyóubihoz elég egy pici só is, de a cukor maradhatna. Mi a véleményetek? Hallottatok már erről a módszerről (a quick pickle-ről)?
Na és napi cukinak Tomáék Esztergomban voltak a hétvégén, és ott találkoztak a HMC-vel, azaz a Helyi Menő Cicával, aki eléggé úgy tűnik a képről, hogy megpróbálta morc ábrázatával elijeszteni a betolakodókat, vagyis Tomát és Enit:
De aztán meggondolta magát és inkább dörgölőzött egy kicsit, így Tomáék szerencsésen túlélték a hétvégét.
A HMC a HMCS cicamegfelelője. A HMCS annyit tesz, hogy Helyi Menő Csávó. Ezt ugye a legmenőbb kigyúrt vidéki pasira, magyarul a falu bikájára szokták mondani, és nekem a képről az jutott eszembe, hogy ez a cica csakis egy HMC (Helyi Menő Cica, avagy a falu kandúrja) lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése