Mákos szélforgók

Amikor elkészültek a szilvalekváros szélforgók, és szétküldtem a családomnak a fotót róla, mindenki tök lelkes lett egészen addig, amíg ki nem derült, hogy szilvalekváros és nem mákos. Mindenki (kivéve Vikit) azt mondta rögtön, hogy jaaaa, azt hitteeem mááákoooos... Hogy legyen egy mákos verzióm is, ki kellett kísérletezni egy máktölteléket, ami nem folyik majd ki a szélforgókból sütés közben. Erről beszélgettem Gabival (miről másról), amikor mondta, hogy ne főzzem meg tejjel a mákot, hanem reszeljek bele almát, teljesen tuti biztos, hogy nem fog folyni. Hát így is tettem, és tényleg! Így aztán rögtön az első kísérlet nagyon jól sikerült, már csak azt kell megváltoztatni rajta, hogy kevesebb cukor kell a mákhoz, mert iszonyúan édes lett, pedig az alma jó savanyú volt.

Hozzávalók a tésztához:

• 35 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• 1 evőkanál porcukor, hogy jobban piruljon a tészta (ez nem tudományos magyarázat, csak azt találtam ki, hogy ez biztos így van)
• 20 dkg hideg vaj felkockázva
• 25 dkg tehéntúró (a ricotta helyett)
• 5-6 evőkanál görög joghurt (75 ml tejszín helyett)

Kicsit eltértem az eredeti recepttől, mert ricottát nem kaptam, és most keresgéltem a neten árakat, hátha olcsóbban is jöttem ki, de nem, ezek egy árban vannak. A tejszínt pedig csak azért cseréltem le görög joghurtra, mert már egy ideje kibontva volt a hűtőben, és féltem, nehogy tönkremenjen, jobb inkább elhasználni. Cukrot is tettem a tésztába most, de nem lett tőle édes, csak szépen megpirult a 10 perces sütési idő alatt, amihez múltkor több idő kellett. A cukrot ki lehet hagyni a tésztából.

A tészta összeállítása viszont teljesen ugyanaz, mint múltkor: a lisztet a sóval és a porcukorral összekevertem, géppel homokszerű állagúra morzsoltam a kockázott hideg vajjal, majd hozzáadtam a túrót, és amikor ez is elkeveredett, akkor 5-6 evőkanál görög joghurtot adtam hozzá. Kicsit kézzel is összegyúrtam, majd egy órára betettem a hűtőbe. De  ott lehet hagyni akár egy éjszakára is.

Megcsináltam a máktölteléket is, egyelőre csak kísérleti mennyiséget. 

Hozzávalók a máktöltelékhez:

• 10 dkg mák
• 10 dkg cukor
• 7,5 dkg alma (kábé)

(Később kísérleteztem egy kevésbé édes máktöltelékkel, ahol 30 dkg mákhoz 20 dkg cukrot adtam, és 1 almát. Ez jobb volt.)

A mákot a cukorral megdaráltam a kávédarálómban. Volt egy kb. 10 dkg-os kicsike zöld almám, már régóta a hűtőben volt, ezt félbevágtam, majd negyedbe, és a negyedekből kivágtam a magházat, meghámoztam, és lereszeltem (a kis lyukú sajtreszelővel). Apránként adtam a cukros mákhoz, mert nem akartam túladagolni, csak annyit, hogy már krémes legyen, de még ne folyjon. A harmadik negyed darabot is hozzáadtam a mákhoz, amikor úgy gondoltam, hogy most jó. (Gabi egyébként azt mondta, hogy 1 db almát reszel 40 dkg mákhoz.) A negyedik negyed tehát megmaradt. 

Amikor letelt az egy óra, kivettem a tésztát a hűtőből, elfeleztem, és az egyik felet visszatettem. Lisztezett konyhapulton kinyújtottam, a nem eléggé egyenes széleket levágtam. Igyekeztem akkorára nyújtani, hogy 10×10 cm-es négyszögeket tudjak kivágni pizzavágóval. (Azt terveztem, hogy 9×9 cm-eseket fogok most csinálni, de a számolás így baromi nehéz volt, maradtam a 10×10 cm-nél. Pedig istibizi tudom a 9-es szorzótáblát is!) 

Egy késsel bevágtam a sarkoknál, és a tészták közepére tettem egy jó nagy teáskanálnyi, vagy inkább 2 teáskanálnyi mákot. A sarkokat középre behajtottam, hogy szép szélforgók legyenek, és most csak egyet rontottam el. Tojással lekentem őket és 190 fokos sütőben légkeveréssel 10 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Ennyi lett:

• 13 db mákos
• 3 db baracklekváros (ez is már régóta a hűtőben volt, jó, hogy elhasználtam)
• 10 db szilvalekváros

Összesen: 26 db. Amelyik tepsin vegyes töltelékűek a szélforgók, ott megszórtam picike mákkal a mákosakat, annyira jól állt neki, sajnáltam, hogy a többi mákosra nem szórtam. Lehetne még fokozni  a kreativitást egy szép szem mandulával a szilvalekvárosak közepén. 

Érdekes, hogy az eredeti hozzávalókkal 23 db szélforgó lett, pedig akkor sokkal vékonyabbra nyújtottam a tésztát, most néhol kifejezetten vastag. De vastag és vékony tésztával is nagyon finom!

Amint elkészültek, a mákosakkal indultam is Tomához, mert már egy hete terrorizál, hogy mikor lesz már kész. A mákos nagyon-nagyon édes lett, de állítólag el fog fogyni, nem gond. Vittem két szilvalekvárost is magammal, mert ebéddel várt Toma, és gondoltam, nála kóstolom meg a lekvárost. Nem vittem fahéjas porcukrot, pedig a szilvalekvároshoz az hiányzott már csak azért is, mert az nem volt elég édes. Itthon aztán a maradékot jól beszórtam vele, de arról már nincs fénykép.

És hogy milyen ebéddel várt? Rendelt KFC-t, és amikor megérkeztem csak le kellett ülnöm és el kellett fogyasztanom, aztán még a tálcával se kellett felállnom, sőt vizet is kaptam. Isteni, tökéletes, és nagyon-nagyon kedves volt a kiszolgálás és ez az egész. (Most először volt ilyen.)

A mai napi cuki megint Soma lesz, szegény újabb oltásra érkezett a rendelőbe, de nézzétek, mekkorát nőtt!

Már nem plüssmackónak néz ki, hanem kutyának. Nagyon cuki így is.

Ha jól értettem, már 9 kiló! Remélem, nem csak az én fantáziámban. Annyi történés volt hétvégén a rendelőben, hogy teljesen bele vagyok zavarodva az adatokba.

És nem házőrző lesz belőle, hanem szobakutya, mert azt is hallottam, hogy együtt alszik a gazdájával az ágyban! 😱 Szegény Vikinek kellett most beadni az oltást, úgyhogy sírtunk megint.