Először kommentelni akartam Andi dolgozatát, de rájöttem, hogy túl hosszú lenne, szóval inkább itt és így. Ha találok hozzá képet, akkor lesz. Ha nem találok, akkor nem lesz.
Szóval az én piskótasütési tudományom pont olyan, mint az Andié. Mentségemre azt tudom felhozni, hogy anyám sem tudott rendes piskótát sütni. Az én gyerekkoromban még nem volt kézi elektromos habverő, szóval azzal a régi hagyományossal kellett fél órát keverni a tojássárgájákat a cukorral, baromira untam, mert ez persze gyerekmunka volt. Aztán lett valami plöttyedt szar. Sokáig azt mondtuk, hogy vacak a sütő, de aztán egyszer a nagynéném, aki viszont tudott piskótát sütni, kb. három perc alatt összedobott egy tésztát, és csodálatos, magas, egyenletes, nagy piskótát sütött a mi vacak sütőnkben. Pont úgy csinálta egyébként, mint mi szoktuk, csak a végeredmény lett más. Meg ott volt a barátnőm anyukája, aki bármikor fantasztikus ízű és állagú piskótát dobott össze, mindig volt náluk vasárnap a spájzban (persze valami töltelékkel), nem tudom, hogy gáztűzhelyben vagy sparheltben, egy biztos, nem hipiszupi elektromos sütőben.
Nekem ez sosem ment. Kipróbáltam már az összes tudományos módszert. Külön felverve a fehérje és a sárgája, a cukor az egyikkel, a másikkal, osztva (sokféleképpen), lassan és gyorsan hozzáadva. A liszt és a cukor kanalazva, mérve. Sima 180 fokon és légkeveréssel. Holdtöltekor és éjfélkor. Háromszor megforgatva a tortaformát a töltés előtt. Sosem lett az igazi. És akkor én ezt elengedtem. Vannak még dolgok a bakancslistámon, de ez speciel lekerült róla.
Persze szoktam piskótát sütni, ezt az igazi klasszikust már nagyon ritkán, mert általában gluténmenteset sütök. De nagyon sok tortába egyszerűen piskóta kell (például a tiramisuba), mással nem jó.
Én így csinálom: a robotgép táljába öntöm az x darab egész tojást, hozzáadom a cukrot, és maximális fokozaton nyomatom legalább öt percig (pont úgy, mint az Andi). Hatalmas, világossárga masszává nő. Ekkor több kis adagban hozzászitálom a lisztet (tényleg jót tesz a szitálás, pici szűrőt használok hozzá, semmi faxni), és alaposan eldolgozom benne, alacsony fokozaton vagy fakanállal. Ekkor persze azért törik a hab, akárhogy igyekszem.
Pont annyi lapot sütök belőle, amennyi kell, nem vagdosom keresztben, mert nekem az mindig ronda. Mérleggel pontosan elosztom három vagy négy részre, amennyi kell. Tapadásmentes tortaformáim vannak, mindegyik aljába papírt szabok, az oldalára gondosan nem kenek semmit. Belesimogatom a tésztát, és inkább 180 fokon sütöm légkeveréssel. Pár perc az egész. Utána egy rácsra fejre borítom, és valamikor lehúzom a papírt a fenekéről.
Még egyszerűbb, ha a nagy gáztepsiben sütök egy nagyon vékony piskótát, és abból vágom ki a körlapokat a tortához (a maradékot meg megeszem).
Ezzel a módszerrel soha nem lesz annyira szép, mint a nagynénémé vagy a barátnőm anyukájáé, de tökre ehető, és kulturált a kinézete. Én meg nem stresszelődöm.
Ha mentes piskótát sütök, akkor a cukrot lecserélem 1:4 édesítőre, a búzaliszt helyett meg mást használok. Rizsliszt, más gluténmentes liszt, gluténmentes lisztkeverék, kakaópor, darált mandula és dió, illetve ezek keveréke. Szerintem ez sokkal finomabb, mint a gluténes (végre valami jó hír), de tuti nem lesz olyan magas és levegős, mint az emlegetettek.
A lisztek mennyiségével lehet és kell is egy kicsit játszani, hiszen a tojások sem egyformák. Szerintem Andinál talán kicsit kevés a liszt, ezért lettek ilyen habszerűek a tészták (mondjuk, szerintem ezek a legfinomabbak), szóval ha tortát csinálok, bátran adok hozzá picivel többet, hogy azért legyen egy kis tartása is a tésztalapnak. A mentes lisztek külön történet, ott kell tudni, hogy ki az, aki sok folyadékot vesz fel, ki csinál mást (a kókuszlisztből például csak nagyon kevés kell, a kukoricaliszt ropogósít, a hajdina összefog, stb., stb.)
Mindezek mellett a piskóta remekül fagyasztható, szóval érdemes dupla adagot gyártani, és lefagyasztani a nem kellő darabokat. Amióta nincs 300 literes fagyasztóm, én ritkán űzöm ezt a sportot, de űzném, ha tehetném.
Andi, a két kicsi piskótád úgy néz ki, mintha nem egyenletesen sütne a sütőd. Pedig ezt biztosan tudod, hogy süt (nálam pl. érdekes módon elől süt sokkal erősebben, szóval úgy sütöm a halat édeskrumplival, hogy elől a hal, hátul a krumpli, és így pont egyszerre sülnek tökéletesre).
Napi cukinak egy 21-es Gyuri, még a pomázi háznál, szép nyári napon.
Ugyanő, pár nappal később, első és utolsó macskahámos sétáján Tésán, ahol értesült róla, hogy nem csak Pomáz létezik:
Pár perc múlva kitépte magát a hámból, és elment világgá, nagyjából egy órán át vadászta DT, én közben megőszültem, és öregedtem száz évet.
Ez meg már Szentendrén. A három citrom saját termés, talán sosem lesz többé ilyen hatalmas mennyiség:))
2 megjegyzés:
Jaj, köszönöm, köszönöm és köszönöm! Mindenben igazad lehet, mert a tojások például extra nagyok, tesóm boltjából vannak, szóval lehet, hogy több liszt kellene hozzájuk, és már én is észrevettem, hogy nem mindenhol süt egyformán a VADIÚJ sütőm, de ezt nem hittem el. Magamban kerestem a hibát. És nekem is elöl az ajtónál süt jobban, és hátul kevésbé. Új lendületet kaptam, tök jó, hogy írtál egy egész bejegyzést, a komment kevés lett volna ehhez a sok tudáshoz. És a sztori is nagyon jó, örülök, hogy másnak is van ilyen tapasztalata, hogy vannak, akiknek sikerül ez meg az ugyanazokkal a feltételekkel, amikkel nekem nem.
Gyuri annyira de annyira édes és gyönyörű és különleges, kár, hogy mások nem tudják, hogy milyen dorombolós, bújós, kedves cica a zord külső ellenére. Bár ezeken a képeken nem is zord.
A három citromot meg rohadtul irigylem, és az jut róla eszembe, hogy Évinek lejárt a próbaideje nemrég, ami Máltán 6 hónap szokott lenni, és nem volt nagy megbeszélés, csak 3 db biocitrom várta reggel az asztalon, a tulajok citromfarmjáról.
Örök hála a bejegyzésért, kezdem is a sütést! :-D
És kellene Gyurinak egy kicsit nagyobb sárga párna, ezen nem fér el!
Megjegyzés küldése