Vacsora Marcsinál

Még a múlt héten ígértem hogy megmutatom, mit főzött nekünk Marcsi, amikor meghívott magához vacsorázni. A bulit eredetileg Mazsi kitűnő érettségijének megünneplésére rendezte, de pont az ünnepelt elutazott Görögországba (a fényképezőgépemmel). Nem baj, így is megünnepeltük Mazsit rendesen!

Fantasztikus jó hangulatú vendégség volt, nagyon el voltunk kényeztetve. A menü: zsírjában sült libamáj, paradicsommal, paprikával, lilahagymával, rozskenyérrel, hagymás kenyérrel; Bolognai spagetti, amit Marcsi Milánói makaróninak nevezett :-); és legalább ötféle palacsinta, köztük egy különleges túrótöltelékkel. Finom borok, jó poénok, mi kell még? Kár, hogy a végén annyira szédültem (nem, nem a bortól!), hogy haza kellett indulnunk. De ez már hajnali kettőkor volt, talán illett is elindulni...

Nem tudom, miért nem csináltam jobb képet a libamájról, de hát telefonnal kellett dolgoznom, tudjuk miért... A gyönyörű terítést is szebben kellett volna megörökítenem!

Olyan finom volt, hogy annyit ettem belőle, hogy másnap estig nem tudtam enni.

A receptet elkértem Marcsitól, így csinálja ő:

A libamáj legfontosabb része a megvétel, csak a Nagycsarnokban a libásnál választom. Fontos, hogy szép ütésmentes (foltmentes legyen). Ha veszek 1 kg májat, ugyanannyi kg háj kell mellé. A hájat kb. 4-5 cm-es darabokra vágom és kisütöm a zsírt. Amíg sül, a májat beáztatom tokaji aszús vízbe (Fantasztikus, nem?). Amikor kisült a háj, a töpörtyűt kiszedegetem és hagyom langyosra hűlni. (Sajnos a töpörtyűt eldugta Marcsi, és csak a végén adta elő, de lehet, hogy nem baj, mert így is halálos adag volt az előétel!) Amikor ez elérkezett, óvatosan beleteszem a lecsöpögtetett májat, s ha nem lepné el a zsír, felöntöm egy kis langyos vízzel. Fontos hogy ellepje, nehogy megkeményedjen. Teszek mellé 4-5 gerezd fokhagymát, két vöröshagymát félbe vágva. Kb. 40 percig fedő alatt sütöm úgy, hogy éppen rotyogjon.

Amikor kihűlt egy kis zsírt mindig kiszedek mélytányérba, így kényelmesebb enni - a többit 1 napra fedő alatt hűtőbe teszem és szépen megdermed. Már csak egy kis lilahagyma, paprika, paradicsom és friss kenyér kell a fogyasztáshoz.

No meg finom vörösbor...

Lehet, hogy egyszer majd kipróbálom ezzel a módszerrel, mert nekem még soha nem sikerült finom zsírjában sült májat készítenem. Se csirkemájat, se kacsamájat. Próbáljam esetleg libamájjal? :-)

A második fogás a Milánói makaróni álnéven futó Bolognai spagetti volt. Ennek nem adjuk meg a receptjét, mert mindenki másképp csinálja, és úgy szereti leginkább, ahogyan ő készíti. Képet viszont tudok mutatni róla:

S következett a híres nevezetes Marcsi-féle túróval töltött palacsinta. Volt persze még többféle: lekváros, kakaós, csokis, nem is tudom hányféle finomság. Kár, hogy a palacsintahegyet nem fényképeztem le, de legalább ötvenet sütött Marcsi nekünk.

A túrótöltelék így készül:

Túrókrém: 0,5 kg túrót krumplinyomón áttörök, elkeverem egy nagy doboz tejföllel, 8-9 zacskó vaniliás cukorral, egy vaníliarudat belekapargatok és egy fél zacskó mazsolát hozzáteszek. Az egészet elektromos habverővel 1-es fokozaton átdolgozom.

Tényleg nagyon finom, krémes volt! Így nézett ki az én túrós palacsintám:

Ez az én tányérom:

Na ebből legalább hármat megettem a 20 szelet libamájas kenyér után...

Az elmaradhatatlan borocska...

Marcsi meg akart ölni minket. Szép halál! Köszi :-)))