Zabpelyhes tallér/Zabpelyhes keksz

Tegnap Anna-nap volt, és én elfelejtettem Anna unokahúgomat felköszönteni, nagyon szégyellem. Ma első dolgom volt, hogy telefonon bepótoltam, és gyorsan megsütöttem kedvenc sütijét, a Zabpelyhes tallért. Igaz, ő most Balatonon nyaral, de ezúton szeretném neki átnyújtani blogbeli ajándékát, remélem, hamarosan találkozunk!

Ez megint egy Stahl-recept, illetve nem is egy, hanem két-három recept egyvelege. Mindegyikből azt a részt használom, ami nekem a legszimpatikusabb. Van olyan verzió, hogy a zabpehely felét serpenyőben meg kell pirítani, majd kávédarálóban lisztté őrölni (ez persze nem tartozik a legszimpatikusabbak közé), van olyan, amiben nincs kakaópor, van olyan is, ahol tejcsokit kell használni, és van amelyik receptben étcsokit, természetesen a legjobb minőségűt, legmagasabb kakaótartalmút. Kipróbáltam 70 vagy 80%-os kakaótartalmú csokival, de az már a kezem melegétől is olvadozott, sütés után pedig hírmondója se maradt a kekszben. Így hát maradunk a jól bevált Szerencsi étcsokinál, ami annyira kemény, hogy még sütés után is isteni olvadozó csokidarabokra lehet bukkanni. (Az összetevőket is összehasonlítottam már, és arra jutottam, hogy ugyanannyi vegyi anyag van mindkettő fajta étcsokiban, csak az egyik jóval drágább...)

A recept: 15 dkg puha vaj, 6 dkg barna cukor, 6 dkg cukor, 1 jó nagy tojás, 15 dkg zabpehely, 10 dkg finomliszt, 1 evőkanál kakaópor, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1/2 kávéskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 10 dkg étcsoki apróra vágva.

Bemelegítem a sütőt 175 fokra. Amíg melegszik, robotgéppel felhabosítom a vajat a kétféle cukorral, majd beleütök egy lehetőleg nem jéghideg tojást. Egy másik tálkában összekeverem a száraz hozzávalókat, majd a csokit felaprítom és a lisztes keverékhez szórom. Ezután ezt az egyveleget hozzákeverem a vajas-tojásos-cukros cucchoz.

Vizezett evőkanállal diónyi darabokat szaggatok a (sütőpapírral leterített) sütőlapra, majd a vizes kanál hátoldalával kilapítom a golyócskákat:

A zabpelyhes tallérokat 10-12 perc alatt megsütöm. Amikor készen vannak, még puhák, könnyen eltörnek, de ahogy kihűlnek, megszilárdulnak, ropogósak lesznek, és ilyen szép tornyot lehet építeni belőlük:

Anna, nagyon boldog névnapot kívánunk neked még egyszer! Egyúttal a többi Annának is... :-)