Senki ne szaladjon világgá, nincs benne mazsola. A családunkban 3:1 arányban úgy gondoljuk, hogy a legfinomabb sütiket is nagyon le lehet rombolni néhány szem mazsolával, tehát soha semmibe nem teszek mazsolát (az az egy fő meg egyen ott mazsolát, ahol talál), illetve a karácsonyi drezdai stollenbe igen, mert szerintem ott finom, a gyerekeim meg akkor sem ennének belőle, ha nem lenne benne mazsola, szóval akár még citromhéjat is tehetnék bele. Mert a citromhéj is tiltólistás, az sem kerülhet - sajnos - semmibe, pedig az annyira fel tud dobni mindent :(
Ez a recept F. Nagy Angéla Különleges konyha című szakácskönyvében szerepel, ami az egyik kedvenc szakácskönyvem (volt) – azért a múltidő, mert már nagyon ritkán főzök szakácskönyvből, inkább csak olvasgatom őket, inspirációt gyűjtögetve. Viszonylag kicsi könyv, néhány kis grafika, semmi színes ételfotó. Ha jól emlékszem, akkor itt a Nők Lapjás receptek jelentek meg, biztos van, aki emlékszik rá, az újság vége felé volt egy fél receptes oldal, maximum egy kisméretű fekete-fehér fényképpel. Ha régi, örökölt szakácskönyveket lapozgatok, akkor tutira találok benne egy csomó innen kivágott fél oldalt :) Szóval más is szerette, nem csak én. Akkoriban - olyan 20-30 vagy 50 évvel ezelőtt - ezek a receptek tényleg nagyon különlegesnek számítottak, nagyon sokat megfőztem és főleg megsütöttem belőle, általában mindegyik finom volt.
Na, innen származik ez a recept is, tényleg csak annyit változtattam rajta, hogy kihagytam a mazsolát és a citromhéjat, és ricottát használtam túró helyett (a mozzarella és a cottage cheese mellett a ricotta szerepel mostanában a legfinomabb ételek listájának első helyén), de bizti meg lehet enni akkor is, ha túróból csinálják :)
Hozzávalók:
- 4 egész tojás
- 1/2 kg ricotta vagy túró
- 10 dkg vaj
- 1 zacsi vaníliás cukor
- 20 dkg porcukor
- 2,5 evőkanál búzadara.
A tojások sárgáját habosra keverjük a vajjal és a cukrokkal, utána hozzákeverjük a búzadarát és a ricottát/túrót. A végén óvatosan beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Zsírozott-zsemlemorzsázott nagyobb tortaformába öntjük, és úgy sütjük, mint a piskótát (előmelegített, 180-200 fokos sütőben, nem nyitogatva az ajtót). Tűpróbáig, ez kb. fél óra.
Érdemes kicsit várni a kiborogatásával mindaddig, amíg kicsit langyosabb nem lesz, mert elég sérülékeny forrón.
Aztán lehet vele tovább vacakolni, csokimáz, lekvárruci, stb., de nagyon finom csak úgy simán is.
A fénykép sajnos nagyon vacak lett, egyetlen mentségem, hogy fél kézzel csináltam, mert a másikkal éppen meszeltem :)
5 megjegyzés:
Én nem tudom, hogy neked honnan van ennyi energiát, hogy meszelés közben még sütsz (és fényképezel!) Képtelen lennék még akár főzni is ilyen körülmények között!
(Egyébként a csatniban van egy kevés mazsola, de eléggé szét van főzve, remélem nem fog zavarni senkit. A citromhéj meg még jó is, hogy tiltólistás, mert tele van vegyszerrel. Én már nem használom, mert annyira elijesztettek tőle!)
mert nálad biztosan nem három hétig tart egy előszobameszelés. három hétig meg nem éhezhetünk, nem?
és engem nem mindig zavar a mazsola, szerintem a csatniban sem fog, ha meg szét is van főve, akkor tutira nem. de hamarosan konkrétabban is bírok nyilatkozni:)
Jaj már alig várom!
Istenem de ennék egy szelettel ebből!! Nagyon jól néz ki! (Már csak a mazsola hiányzik:-)))
Mág szerencse, hogy a Mazsi kimarad belőle :) Mennyivel szegényebbek lennénk nélküle!!!!
Megjegyzés küldése