Karácsonyi linzer 2.

Hétvégén folytatódott a linzergyártás. A lekváros-porcukrosok mellé elkészültek a miniislerek és a marcipánsapkások is. Remélem, néhány darab marad karácsonyra is. A tészta a szokásos (szerintem elég bele 10 dkg porcukor is), csak a dizájn kicsit más:)

Dizájn (az egyik legszorgalmasabb olvasónk és szakácsunk kérésére):

A linzertésztából teméntelen mennyiségű kis korongot sütök, minél kisebbet, már amit bír az ember idegekkel, olyan 2-3 cm átmérőjűt. Az egyik feléből islert csináltam, tehát egy korongot megkentem barack/szatmári szilva/meggylekvárral (a lekvárokat merülőmixerrel kisimítom, és így szuperkönnyű lett a lekvározás), és rátettem egy másik kis korongot. A marcipános pedig úgy készül, hogy egy korong tészta, rá lekvár, és a tetejére egy korong marcipán. A marcipánmasszát készen veszem, szamost, de lehet, hogy jövőre hajlandó leszek összegyúrni :) A marcipánt nagyon könnyen ki lehet nyújtani, csak a liszt helyett porcukrot kell használni, hogy ne ragadjon le sehová. Olyan másfél mm-re érdemes nyújtani, az elég vastag, hogy ne ázzon át a lekvártól, és elég vékony ahhoz, hogy ne nyomjon el minden más ízt.

Ekkor jön a csokizás. Ettől eléggé tartok még mindig, és éveken keresztül nem nagyon sikerült. Azt hiszem, az a titka, hogy jó csokit kell hozzá használni, és sokat:) Sajnos nem csináltam fázisrajzokat, mint ahogy a blogszerzőtársam szokta volt, de ígérem, egyszer pótolom. Vízgőz felett felolvasztok tengernyi csokit (most majdnem egy kiló volt), ez azt jelenti, hogy egy nagy lábasba vizet teszek és erre ráálltok egy másik edényt. Az a lényeg, hogy ne érjen hozzá a vízhez a felső fazék alja, mert a száz fok túl sok a csokinak, attól nagyon csúnyán megsértődik, és összeugrik. Vastagfalú edényeket használok, így ha egyszer felolvasztom a csokikat, akkor levehetem a gázról, és még legalább fél órát vagy  még több időt tudok vele kényelmesen dolgozni, nem dermed vissza. Most Szerecsen csokikat használtam (ezt a blogszerzőtársamtól tanultam), mert olcsó és finom, Party tortabevonót, mert olyan jól olvad, és viszonylag íztelen, szóval nincs olyan rémes tortabevonóíze, és két tábla lidles tényleg finom keserűcsokit. Ja, és csináltam fehércsokisat is, de azt nem fényképeztem le, mert lusta voltam kibányászni a doboz közepéből. Kell egy kis semleges ízű étolaj is, hogy ne legyen annyira sűrű a csokimáz (én nem használnék ilyenkor olivaolajat :)), 10 dekánként egy evőkanálnyi. Van, aki vajat is tesz hozzá, én azt nem merem kipróbálni. Szép folyékony csokimasszánk lesz.

A marcipánosat szeretem a legjobban csokizni, azt csak félig bele kell mártani a folyékony csokiba, és egy rácson kihűteni. A benne lévő lekvártól függően néhány szem cukorral szoktam díszíteni. Az islert úgy csokizom be, hogy egy villára emelem, és a kis lábasom felett egy kanállal ráöntöm a csokit, a maradék visszafolyik, és a villával átemelem egy sütőpapírra, és szintén valamit szórok rá, hogy aki szilvalekvárosat akar enni, nehogy egy barackosba botoljék. Szívesen csinálnék többfélét is, de ez kb. úgy fogy, ahogy csinálom, egyszerűen még ebből sem tudok eleget csinálni.

Ja, és ha készen van, akkor hagyom állni a szanaszét a konyhában, arra nincs esély, hogy beférjenek a hűtőbe. Másnap reggelre szépen megszilárdul a csokimáz, akkor átpakolom dobozokba, úgy, hogy az egyes rétegek közé sütőpapírból vágok elválasztó lapokat, így nem olvadnak össze. Mert továbbra sem férnek be a hűtőbe.