Hogy a pontyoknál maradjak, hétvégén berepült néhány kósza vadkacsa hozzánk. Azt hiszem, nem ettem még, és persze nyersanyagként sem szerepelt még nálunk. Egy részéből leves lett, szép, sötét színű, finom leves, ezt nem fényképeztem le.
A nagyobb részét megsütöttem. Kivajazott tepsibe pakoltam a sózott, borsozott madarakat, a hasukba almát és rozmaringot tömködtem, és kicsit megtűzdeltem őket füstölt szalonnával és fokhagymalapkákkal. Ha nem lett volna sürgős szükségem a sütőre (karácsonyi linzerek!), akkor nagyon sokáig sütöttem volna őket, olyan 100-120 fokos sütőben, de most sietniük kellett, szóval 200 fokon, alufólia alatt sültek vagy két órát, és utána még a fóliát levéve szép ropogósra pirítottam őket.
Köretként Pákosztos macska steak burgonyája készült (annyi aprócska változtatással, hogy a citromhéjat kihagytam, azt nálunk nagyon nem szereti senki, és megpucoltam a krumplit, mert még az újkrumpli héjával kapcsolatban is vannak fenntartásaim).
És fantasztikusan megy hozzá (ehhez is megy, azt hiszem, így pontosabb...) blogszerzőtársam édes-savanyú-ropogós-lágy almacsatnija (azt hiszem, súlyos függőség kezd kialakulni, help, help, help!).
3 megjegyzés:
Hát ez fantasztikusan néz ki. A végén írhattad volna a help-help-help helyett, hogy háp-háp-háp!
Mindenképpen el tudnám képzelni egy barterszerződés keretében a csatni-szilvalekvár ügyet...
És mi az, hogy vadkacsáááák? hány darab volt?
Nagyon-nagyon finom volt a vadkacsa, köszönöm a mai ebédemet; most sajnálom csak igazán, hogy Csopakon egyet se tudtunk elkapni! A sült krumplit ki fogom próbálni én is, mert nagyon ízlett, gondolom frissen még finomabb, de a legeslegfinomabb és különlegesebb a kacsában sült rozmaringos alma volt! Legközelebb én is tömök ilyeneket a kacsám hasába!!! Háp-háp-háp!
...én meg csak tátom a számat oszt nem röpül be semmi!! Hogy van ez kérem!!!???
Megjegyzés küldése