Majdnem csokitorta

Előrebocsátom, nekem még soha, semmilyen torta nem sikerült. Legutóbb három évvel ezelőtt dobtam ki egy félig sült répatortát, azóta nem mertem próbálkozni. Mostanra nyilván beképzeltebb lettem még Micikénél is, tehát megint nekiálltam. Nyomós okom volt rá, Dzsozefet szerettem volna meglepni vele 50. szülinapján!

Barbit nyúztam már két hónapja szegényt a receptért, s az utolsó héten már olyan erőszakos voltam, hogy majdnem szabadságra ment miattam :-), de megszerezte nekem! Csakhogy én mindent elbénáztam, amit el lehet bénázni egy csokitortán!

A tészta hozzávalói: 8 tojás, 16 kanál cukor, 16 kanál liszt. A nyolc tojás fehérjét kemény habbá kell verni. Itt még igazán sikerélményem volt, mert a robotgépem annyi idő alatt csinált a tojásfehérjékből kőkemény habot, amíg én hátat fordítottam neki, majd amikor visszafordultam egy másodperc múlva, már kapkodva kellett kikapcsolnom a gépet, nehogy most már összetörje a habot. Így nézett ki:

(A háttérben a képen csak véletlenül van épp vörösbor, a mai napig nem jöttem rá, hogy Viki mért pont azt dekupázsolta nekem egy faliképre :-)!)



Ezután a 8 tojás sárgáját habosra kevertem 16 kanál cukorral, 15 kanál liszttel és 1 kanál kakaóporral. (Az eredeti receptben nincs kakaópor, de én barna tésztát szerettem volna.) 200 fokon sütöttem, amíg már majdnem megégett, aztán a Csincsilla által favorizált tűpróbát alkalmaztam, ami nekem nem szokott összejönni, ugyanis csak annyit érek el vele, hogy a sütőbe benyúlva agyonégetem a kezem, de a tűt úgy húzom ki a kívül majdnem szenes tésztából, hogy semmi ragacs nincs rajta. Nem is lehet, mivel kifelé húzáskor a tészta külső, kiszáradt burka lehúzza róla.

Tehát gyanútlanul kivettem a tortát sütőből, félretettem hűlni, majd a Csincsilla által szintén favorizált cérnás módszerrel próbáltam elvágni. Ezzel csak azt értem el, hogy a cérna elvágta az ujjamat, a torta majdnem a földön landolt, amikor a cérna elszakadt, de a tortának egy karcolásnyi sérülése se lett. Ekkor egy nagy késsel elvágtam a tortát (vagy torkát?), amikor is kiderült, hogy belül még tök nyers, azaz folyékony. A Csincsillától tanult módon visszatettem a sütőbe alacsonyabb hőfokra, de ezzel sikerült elérnem, hogy majdnem szénné égett és iszonyúan kiszáradt. Fasza! Egyszerűen képtelen voltam itt abbahagyni a tortagyártást, megszállottként folytattam tovább. Azt reméltem, ha jól megkenem a csokikrémmel, az majd felpuhítja a tésztát. Még gyönyörű csokimázat is terveztem a tetejére, sőt tejszínhabpamacsokat és egy ötvenes számot kirakva pirított, aprított mogyoródarabokból...

A krém hozzávalói: 25 dkg vaj, 1 doboz Szerencsi kakaópor (helyett 125 g holland kakaópor), ugyanannyi cukor, 1 deci tejből besamel.

Megolvasztottam a vajat, és kézi habverővel jól elkevertem benne a kakaóport és a cukrot. Másik láboskában 2 kanál lisztből és 1 deci tejből besamelt készítettem. A leírás szerint fontos, hogy a besamelt öntsük a kakaóhoz, de a besamelem ilyen kevés tejjel tömbösödött, tehát önthetetlen volt. Tettem hozzá még egy kis tejet, hogy legalább annyi időre folyékony legyen, amíg átöntöm, de hamar "megszilárdult" ez is. Ekkor gondoltam egy életem, egy halálom, átöntöm a kakaós vajat a besamelre, mi történhet. Az történt, hogy két külön alkotóelemre állt össze a csokikrém: tisztított vajra (ghí) és ragacsos kakaómasszára. Ekkor feladtam! Mehetett a kukába!

Szerencsére a szülinapi vendégek, Dzsozef és Micike nagyon megértőek voltak és csak egy kicsit követelték az édességet vacsora után...

Nem tudom, sírjak vagy nevessek?