Nagymami-féle liabasült

De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni.

...

Dicsekednék fűnek-fának

Mi jó dolga van Andikának!

Igen, belátom én is, ez a bevezető egy kicsit gyengére sikerült, de mit csináljak, ha egyszer igaz!? Pont mostanában, talán egy-két héttel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy én még sosem ettem libasültet, és ezt feltétlen pótolnom kell. El is mentem a közeli henteshez, de ő azt mondta, libát csak karácsonykor lehet kapni. Aggódtam, hogy fogom én ezt karácsonyig észben tartani, amikor jött Marcsitól a meghívás egy utókarácsonyi, utónévnapi, utószülinapi összevont közös házibulira, amin az egyik főétel-ötlet pont libasült volt! Én ezt választottam. :-)

És hát dicsekedni is szeretnék, persze, bár gyerekkoromban azt tanultam hogy azt nem illik, de vannak esetek, amikor nem lehet kibírni: igenis, nagyon jó dolgom van!

Marcsi gyönyörűen megterített asztallal várt minket és itt a képen egy igazi különlegesség látható, egy kis evőeszköztartó tacsi. Még sosem láttam ilyet!

Remek marhahúsleves után, következett a kétféle főétel. A nem húsevő vendégek (egy volt), külön salátakölteményt kaptak vacsorára, amit szarvasgombás olivaolajjal öntözött meg Marcsi. Biztos finom volt, de nem mertem ebből még kóstolót se enni, látva a konyhapulton, hogy mi minden vár még rám. Nehogy véletlenül salátával egyem tele magam!

Marcsi híres lasagnája, amiről azt hittem szerepel már a blogban, de tévedtem, ezért beállnék a receptért sorban állók táborba. Mindenesetre az látszik már a fényképről is, hogy olyan, amilyennek lennie kell: tökéletesen profi és gyönyörű. Mások szerint finom is volt, én nem bírtam megkóstolni.

A libasült Marcsi nagymamájának a receptje alapján készült. Nagyon szeretem az ilyen titkos családi recepteket, nálunk sajnos nem maradt fenn egyik nagymamától sem. Azt képzelem, biztosan különleges érzés úgy készíteni egy ételt, "ahogy már a nagymama is készítette annak idején". Hát íme egy fantasztikus nagymama-recept, ahogy Marcsi leírta:

A pác: amikor a libákat jó alaposan átmostam, 1-2 fej fokhagymát áttörök,1 fej vöröshagymát aprítógépbe teszek, vöröspaprikával összekeverem és bedörzsölöm vele a húsokat. 1 éjszakára beteszem a hűtőbe. Sütés előtt kb 1 órával 0,5 liter jó minőségű sört öntök egyesével a libákra, majd letakarom és mehet vissza a hűtöbe.

Sütés előtt egy-egy pohár vizet öntök a tepsibe (két tepsivel sütött Marcsi, gyanítom, ez is családi hagyomány!) és lefóliázva sütöm, amíg meg nem puhul, kb. 1,5-2 órát. Amikor leveszem a fóliát, újra megöntözöm sörrel és pirosra sütöm.

Nagyon finom, omlós puha húsa volt a libamellnek, amihez majonézes-hagymás krumplisaláta járt. Degeszre ettem magam!

Egyik édesség a Stahl-féle, és már a blogban is szereplő Brownies volt. Ezt egy-két szem friss eperrel és egy gombóc fagyival tálalta Marcsi. Amilyen izgalmas volt az elkészítési folyamata ennek a sütinek, olyan nagy sikere lett a társaságban! :-)

Másik édesség a szintén Stahl-féle epermisu volt. Próbáltam rutinosan magamnak szedni egy szeletkével, mert azt nem bírtam volna ki, hogy meg se kóstolom, pedig már a kipukkanás határán voltam a régen kihízott szűk szoknyámban, de ekkor Marcsi finoman odatett a tányéromra egy másik szeletkét, ami pont kétszer akkora volt, mint az általam kivett szeletke, így hát mondhatni három szeletkével birkóztam ezek után. Ez persze nem volt túl nehéz feladat, mert annyira finom lett ez is, csak eltartott egy darabig... Az óriási adag epermisu szinte mind elfogyott!

Nagyon jó hangulatban telt az este, további részleteket nem írhatok, nehogy kikapjak vendégtársaimtól, csak annyit: néhányan annyit nevettünk ezen az estén, mint az előző egy évben összesen. :-)

A vendéglátásra, az ételekre, a terítésre öt pontból 83-at szeretnék adni, plusz egy Michelin-csillagot, vagyis mindjárt négyet, nehogy má' annak a beképzelt Gordon Ramsay-nek több csillaga legyen, amikor sehol sincs az ezt a lakomát elővarázsoló szakácsnőhöz képest!