2009. február 26., csütörtök
Feketeerdő torta, újratöltve:)
Bejegyezte:
csincsilla
Rebeka 18 éves lett. Pedig még csak most született. Lassan már nem férnek rá a gyertyák egy tortára :) Neki készült ez az újragondolt feketeerdő torta. Egyféle tészta, sokféle krém, megmaradva a csoki-meggy-tejszín hármasnál. Kb.
Tészta:
Egy kicsit átalakított 4 tojásos csokis piskóta, ezzel tökéletesen meg voltam elégedve, máskor is fogom használni.
Hozzávalók:
- 4 tojás
- 2 evőkanál liszt
- 1 evőkanál cukrozatlan holland kakaópor
- 1 evőkanál étkezési keményítő
- 4 evőkanál cukor
- csipet só
- 1 teáskanál vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliás cukor
- 100 gramm jó minőségű étcsoki, olvasztva
A szokásos módon piskótatésztát készítettem, azaz először felvertem a négy tojás fehérjét egy csipet sóval, egy másik edényben habosra kevertem a 4 tojás sárgáját a cukrokkal, utána a tojássárgájához hozzáadagoltam a száraz dolgokat, óvatosan belekevertem a habot, és még óvatosabban hozzákevergettem a megolvasztott étcsokit.
Sütőpapírral kibéleltem egy 21 cm-es tortaformát (nekem is kicsit furcsa ez a szám, de direkt lemértem, lehet, hogy rossz a centim?:)), beleöntöttem a tésztát, és előmelegített sütőben légkeverésen 160 fokon sütöttem kb. húsz percig (tűpróba!). Szépen felemelkedett, és nem is nagyon esett össze. És finom is lett. Rácson hagytam teljesen kihűlni, utána cérnával három darabba vágtam (csak két lapot használtam el a tortához, a harmadik a fagyasztóban ücsörög most).
Krémek:
Háromféle készült, meggyes-csokis, tejszínes és ricottás-meggyes.
- Meggyes csokis: egy üveg házi meggylekvár (2 dl) + 5 gramm zselatin + 100 gramm apróra vágott étcsoki.
- Tejszínes: 250 gramm habbá vert tejszín + 5 gramm zselatin + 1 teáskanál vaníliakivonat + porcukor ízlés szerint + kevés tej (fél dl, kb.)
- Ricottás-meggyes: 500 gramm ricotta + 500 gramm kimagozott meggy (fagyasztott, alaposan felengedett és lecsöpögtetett meggyet használtam) + 1 dl joghurt + porcukor ízlés szerint + 15 gramm zselatin + kevés tej (egy dl, kb.)
Mindegyik zselatinos krém úgy készült, hogy beáztattam a zselatint pici vízbe (általában ráírják a zacskóra, hány evőkanálnyiba), közben összekevertem a hozzávalókat egy tálban. Utána kicsi tejjel felmelegítettem a zselatint, hogy felolvadjanak a szemcsék, forralni nem szabad, és utána a forró edénybe teszek egy-két evőkanálnyit a krémből, alaposan összekeverem, és ezt a már langyosabb cuccot öntöm hozzá a többi krémhez. És persze alaposan összekeverem az egészet. Ha fordítva csinálnád, akkor képes a zselatin csúnya gombóccá összeállni a krém közepén.
A tortát pedig a következő sorrendben raktam össze: alulra egy csokis piskótalap, rá a meggyes-csokis krém (kis pihenő a hűtőben), erre a tejszínes (kis pihenő a hűtőben). Jöhetett a második csokis piskótalap, erre pedig a ricottás krém. És hosszabb pihenű a hűtőben. Ez egy magas torta, szóval az alap tortaformát vagy magas fémkarikával kell körbevenni, de ha ez nincs, vagy éppen nem bírsz vele, és egyébként is utálod, mert elvágta az ujjadat, akkor háromszorosan hajtogatott alufóliacsíkokkal szépen meg lehet emelni a tortaforma magasságát.
A legvégén habfixálóval keményített tejszínhabbal bevontam a tortát, az oldalát mandulalapokkal szórtam be, a tetejére pedig rózsaszín marcipánrózsákat és némi csokit kapott.
Nem volt rossz, és a benne (és rajta:)) lévő negyedkiló csoki miatt nem nevezném fogyókúrásnak, de szerintem kifejezetten a lájtos torták közé tartozik. Legközelebb a felső, ricottás rétegbe csokicseppeket is szórnék.
És néhány bónuszkép, hogy vészelték át felénk az állatok az elmúlt napok nagy havazását.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
hűdejólnézki ez a torta!!!! appám!
Gratulálok Rebekának a 18. szülinapján. Ismét próbálok emlékezni, milyen is volt az enyém, de az már annyira rég volt, hogy nem sikerül...
A torta szerintem is elég jól néz ki. ;-) Csak persze nekem egy picit bonyolult.
És Tomacica már kész férfi! Nem is vagyok benne biztos, hogy tudom, melyik ő!
Kóficka azokkal a szemekkel...! Nagyon édes!
Köszönöm:)
Egyébként tényleg nagyon-nagyon finom a torta! Bárcsak maradna még holnapra is, de attól félek, h nem lesz már szerencsém hozzá, mert lecsapott azóta valaki az utolsó szeletkére is :(
Toma cicát pedig már én is csak onnan ismerem meg, h a két fekete közül ő az, aki reggelente (és máskor is) megpróbálja leharapni a lábam...
Szerintem a legjobb, ha most magadhoz veszed a szeletkét és felviszed a szobádba. Talán éjszaka az ablakban nem lesz semmi baja, de ki is lógathatod... sokszor láttam ilyet munkásszállóknál (szemben laktunk egy ilyennel 18 éves korom táján. ;-))
Most lebukott Tomacica, mert Csincsilla azt hazudta róla, hogy már kezd megszelídülni. Ez a lábleharapás nem éppen a szelíd cicák jellemzője. Khm.
Gyönyörű a torta:)))A cicák meg a kutyus pedig csókolgatnivaló:))
Sziasztok!
Éva csoporttársa vagyok, ő hívta fel a figyelmem erre a blogra. Gyakran nézegetem az ételkölteményeket, amelyeket Ti készítetek. Sok ötletet kapok, például megsütöttük ezt a tortát is a keresztlányom szülinapjára és nagyon finom lett. További jó főzőcskézést, jó blogírást és sok sikert. Hédi
Nagyon boldog szülinapot kívánok és irígykedem eme gyönyörűséges torta miatt!! És Zsuzsika???!!!Róla miért nincs ilyen cuki kép?!!!
nagyon örülök, hogy sikerült a torta, és gratulálok a kis ünnepeltnek!
Megjegyzés küldése