Éva csokis-banános muffinja

Sokáig úgy gondoltam, hogy nem az én műfajom a muffin, egyáltalán nem voltam oda érte. Mindig úgy éreztem, hogy megfulladok tőle. Mindegyiktől. Ugyanakkor nagyon vágytam rá, hogy jobban szeressem, mert annyira egyszerű az elkészítése, amíg az ember összekeveri a tésztát, addig bemelegszik a sütő (már akié), aztán pillanatok alatt megsül, mert olyan kicsike, s végül ha ügyesen osztogatjuk a nyers tésztát a papírkapszlikba, akkor még mosogatni se kell.

Egyébként pont ez a másik problémám vele: már sportot űzök belőle, hogy beletaláljak a tésztával a lyukba úgy, hogy egyetlen csepp se menjen mellé. Ez persze sosem sikerül, s ettől eléggé ideges leszek, még precízebben, még lassabban viszem a ragacsos tésztától csöpögő kanalat a muffinsütő fölött, és persze egyre több helyen kenem össze a tepsit. Annyira bosszantó! (Mint tudjuk, mindenkinek megvan a maga kis becsípődése, nekem ez ... is.) Na de ez legyen a legnagyobb bajom! :-)

És most végre kipróbáltam egy olyan receptet, ami igazán ízlik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már kettőt is megettem az elkészlült muffinokból, sőt Toma is legyűrt valahogy hármat. Úgy tűnik, fejlődőképesek vagyunk. :-)

Hozzávalók:

- 2 tojás (egész)

- 3/4 bögre cukor

- 1/4 bögre olaj

- 3 db banán

- 1,5 bögre rétesliszt

- 1 kiskanál sütőpor

- 1 kiskanál szódabikarbóna

- 1 kiskanál só (én csak egy nagyobb csipettel tettem bele)

- 0,5 bögre darált dió (vagy mandula vagy mogyoró)

- esetleg mazsola, csokidarabkák, bármi

Alapvető problémáim vannak a bögrés méricskéléssel, például az, hogy nincs kétdecis bögrém, pedig ezt nyomatják minden bögrés receptnél. Nekem mindegyik nagyobb, ezért nem tudom, hogy jók lesznek-e az arányok. Amúgy sem tudom felfogni, miért jobb bögrével méricskélni, mint egy digitális mérleggel, amire ráteszem a keverőedényt és belemérek mindent, tehát nem kell mérőedényt mosogatni... (Ez egy másik becsípődés, de igazán nincs már olyan sok ;-).) Na mindegy, megoldottam egy 2 decinél icipicivel nagyobb pohárral, illetve nem is eggyel, hanem kettővel: egyet a száraz hozzávalóknak, egyet a folyékonynak - ahogyan Éva tanácsolta.

A robotgépem keverőtáljába beleütöttem a tojásokat és habosra kevertem a 3/4 bögre cukorral. Bár tartani akartam a hozzávalók listáján lévő sorrendet, mégis ekkor kevertem el benne alaposan a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. Folyamatos 3-as vagy 4-es fokozaton történő keverés mellett hozzáadagoltam az olajat, aztán a villával szétnyomott 3 db banánt, a 1,5 bögre réteslisztet, az aprítógéppel felaprított mogyorót és a szintén felaprított fél tábla keserűcsokit. (Mazsolát nem tettem bele.) Ennek a tésztának még nyersen is isteni illata és íze volt, szívesen felfaltam volna már úgy is!

180 fokon sütöttem 15-18 percig, vagy lehet addig, amíg a teteje szépen felpúposodik és gyönyörűen megbarnul. Ekkor lehet ellenőrizni úgy, hogy kiveszünk egyet és félbevágjuk, hogy tényleg átsült-e (ha nem sült át, nem dobjuk ki, hanem azt is elvisszük Évának!), de én hittem a szememnek és 18 perc után kivettem a tepsit a sütőből.

Azért is volt szükségem most gyorsan egy ilyen banános receptre, mert még a nyáron betettem a fagyasztóba néhány banánt, hogy majd csináljak belőle banános eperfagyit, de valahogy sosem jutott időben eszembe, hogy kivegyem a fagyasztóból. Meg hát elfelejtődött, meg hideg lett, szóval ott maradtak a banánok. S aztán a legjobbkor talált meg Éva ezzel a recepttel, mert már nagyon sürgető volt a mirelit banánok ilyen tökéletes felhasználása. Köszi nagyon!