Paprikakrém

Hát igen, eléggé berágtam, és ez a fő oka annak, hogy mostanában nem írok. Először is úgy érzem, nem elég lelkes a közönségem itthon, kár a gőzért, a sok újdonság nem nyeri el fiam tetszését. Mert hát nem tudom a hús-krumpli párost tovább variálni, a zöldséget meg helyből elutasítja, ha bármilyen hőkezelésnek vetem alá.

Ez az egyik gondom, de van még! Mégpedig, hogy kedvenc beszerzőhelyemnél, az újpesti piacnál átalakították a parkolási rendet, két óriási parkolóból egyet hagytak meg, aminek a megközelítése során félórás dugóban kell állni, a másik parkoló helyén mára szép szökőkutak és padok vannak, nem tudom ki üldögél rajtuk. Tehát vagy dugóban őrjöngök, vagy kilométerekkel arrébb parkolok, ahová cipelhetem a többkilós kosaraimat. A környéken lévő másik piaccal, a Lehel csarnokkal kapcsolatos gondjaimat itt most nem részletezem, más blogok már megírták helyettem. Röviden elég annyi, hogy nem kedvelem az ottani eladók vevőkezelési módszereit.

Így hát a befőzési kedvem is alábbhagyott, azt terveztem, idén nem teszek el télire semmit, de ezt meg nem hagyta tesóm: ragaszkodott a paradicsomlé-adagjához. Ezért eljött velem, és eljött Ferenkje is, hogy segítsenek a 2x20 kiló befőzőparadicsom hazaszállításában. A paradicsombefőzés rendben le is zajlott, örültem a 200 Ft-os kilónkénti árnak, bár tavaly száznegyvenért kaptam ugyanezt a fajtát, de mindegy, idén minden nagyon drága a hideg, esős nyár miatt. Amint a paradicsomokkal elkészültem, beindultam teljesen és visszamentem a piacra - immár a fiammal felfegyverkezve - és vettem 10 kiló vegyes fajtájú szilvát (amit persze beszterceinek árultak) sültszilvalekvárnak (7 üveg lett belőle, plusz két kicsi tálkában a maradék), 5 kiló almapaprikát savanyúságnak (250 Ft/kg) és 10 kiló paprikát paprikakrémnek (140 Ft/kg a sárga, 380 Ft/kg a pritamin).

Erre a paprikakrémre is már évek óta készülök, pontosan azóta, amióta Micikétől kaptam egy üveggel Magduska nagynénje által készítettből. Az enyém nem lett olyan finom, de az ő receptjét sajnos már nem tudjuk megszerezni, ezért a Nyári ízek télire (Pelle Józsefné) c. befőzőkönyvből készítettem így:

"Egyenlő mennyiségű húsos zöldpaprikát és piros paradicosmpaprikát megmosunk, kicsumázunk, felszeletelünk és fedő alatt nagyon kis lángon, hogy le ne égjen, puhára párolunk. Ezután szitán áttörjük (vagy az elektromos passzírozómmal pillanatok alatt átpasszírozzuk), és még 20-25 percig főzzük, hogy besűrűsödjön. Belekeverünk kilogrammonként 5 dkg sót, és kis üvegekbe töltve lekötjük (vagy lezárjuk az üveghez passzoló fémtetővel persze, és száraz dunsztba tesszük, hogy minél lassabban hűljön ki)."

Nagyon szép, nagyon jó illatú paprikakrémem lett (6-7 liter), de attól félek, hogy mivel a só, amit ehhez az akcióhoz direkt beszereztem, nem elég sós, így esetleg a kinyitott üvegek nem lesznek olyan tartósak, mint a Magduskától megörökölt példányok, amik akár félévig is (de talán bármeddig) penészedés és mindenfajta károsodás nélkül tűrték az álldogálást a hűtőben.