A recept innen van. Nagyon szeretem ezt a blogot, gyönyörűek a fotók, izgik a receptek, és még a stílusa is tetszik. Ebbe a kis kenyérbe meg rögtön beleszerettem, annyira jó, őszi hangulata van.
Hozzávalók:
- 3/4 csésze meleg víz (40 fok)
- 2 evőkanál langyos tej
- 1 1/2 teáskanál cukor
- 1 1/4 teáskanál száraz élesztő (nyolcad kocka, azaz 6 gramm frisset használtam)
- 2 csésze liszt
- 1/2 teáskanál só
- 6 evőkanál olívaolaj
- 1 1/2 csésze kimagozott Concord szőlő (fekete szőlőt használtam)- 1 teáskanál rozmaringlevél
- 2 evőkanál barna cukor
- 2 teáskanál tengeri só
A robotgép táljában a keverőszárral (nem tudom, hogy hívják azt magyarul, ami nem a habverő és nem a dagasztó, help!) összekeverjük a vizet, a tejet, a cukrot és az élesztőt. Hagyjuk felfutni (ez kb. tíz perc). Utána hozzáadjuk a lisztet, a sót, két evőkanál olívaolajat, és alacsony fokozaton összekeverjük. A dagasztószárra váltunk, növeljük a sebességet, és még nyolc percig dagasztjuk a tésztát.Szép fényes, jó állagú gombócot kell kapnunk, ha nem így alakulna, kis liszttel vagy folyadékkal korrigáljunk.
(Persze robotgép nélkül is előállíthatjuk, fakanállal is remekül lehet dagasztani, és még erősít is:))
Egy nagyobb tálat kikenünk egy kis olívaolajjal, megforgatjuk benne a tésztagombócunkat, bekenjük a tetejét is, és fóliával letakarjuk. Hűvös helyen (ez mostanában nem okoz gondot) hagyjuk a duplájára kelni (másfél-két óra).
Lisztes kézzel lenyomkodjuk a tésztát. Lisztezett deszkára borítjuk, és két cipóvá osztjuk. Előkészítünk két sütőlapot, sütőpapírt teszünk rá, és megkenjük olívaolajjal. Egy-egy cipót ráteszünk, és megkenjük a tetejüket olajjal. 20 percig hagyjuk pihenni, letakarva. Húsz perc múlva olívaolajos kézzel szép kerek lepényekké húzkodjuk a cipókat, minél vékonyabbá, mert sütés közben nagyon meg fog még nőni. Megint letakarjuk, és hűvös helyen kelesztjük egy és egynegyed órát.
A sütőt előmelegítjük 230 fokra. A két tésztalap tetejét megkenjük a maradék olajjal, és megszórjuk a szőlőszemekkel meg a rozmaringgal. Meghintjük a barna cukorral és a tengeri sóval. Kb. 15 percig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz a tészta.
Ügyesen áthelyezzük egy rácsra hűlni (nem olyan könnyű, mert némi szőlőlé csobog a tetején). Langyosan tálaljuk.
Nekem kicsit túl édes és túl sós volt a teteje, pedig eleve feleztem a receptben írt mennyiségeket, szóval negyedelném a szóróanyagokat legközelebb.
Pontosan a recept szerint jártunk el, hideg borral és finom sajtokkal ettük, tényleg nem volt rossz:)
2 megjegyzés:
Én sem tudok szebb szót rá. :) Nekem olyan franciás a szőlő és a rozmaring miatt.
Tegnap valószínűleg elájultam ettől a bejegyzéstől, mert nem emlékszem, mi történt, miután megláttam. Miért nem kommenteltem?
Annyira gyönyörű, és izgalmas, hogy nekem is ki kell próbálnom!
Megjegyzés küldése