2010. szeptember 3., péntek

Zabpelyhes, napraforgómagos kenyér


Természetesen ez is dagasztás nélküli, csak mostanában nem zsemlékben utazom, hanem ilyen helyes hosszú kenyerekben, mert hát jóval gyorsabb, mint a zsemlézés, és legalább olyan finom, sőt, pirítósnak meg egyenesen kiváló. Általában a mákos változatot csinálom, amiből lassan paleokenyér lesz, eleinte olyan két kiló liszthez adtam negyed kilónyi mákot, most már ott járok, hogy olyan 60-70 dekányi liszthez megy az a kis negyedkilós zacskó (épp el is gondolkodtam Ágiék - egyébként isteni - írása kapcsán, hogy nálunk olyan nyolc kiló mák biztosan elfogy egy évben, hát, ezt megtermelni sk. nem lenne kis munka). De a mákért kevésbé rajongó családtagjaim kedvéért néha hajlandó vagyok mást is sütni.
Ez a kombináció most különösen finomra sikerült, biztos lesz sok ismétlés, ráadásul valahányszor zabpelyhet használok, az a kényszerképzetem, hogy most irtó egészséges dolgot művelek.

Hozzávalók (egy csésze pontosan 2,3 dl):
- 3 csésze kenyérliszt
- 2 csésze tönköly búzaliszt
- 1 csésze zabpehely
- 2 csapott evőkanál só
- 2 evőkanál méz
- negyed kocka friss élesztő (12,5 gramm)
- langyos víz, olyan liter körüli (négy és fél csésze, kb.:))
- 150 gramm napraforgómag

A zabpelyhet aprítóban lekicsinyítem, nem lisztet csinálok belőle, mondjuk, úgy negyedelem, de ez a rész ki is maradhat. A napraforgómag kivételével mindent összekeverek egy nagy tálban (tényleg nagyba, mert nőni fog), először a száraz hozzávalókat, utána meg jöhet a víz, sűrű nokedlitészta-állagot kell kapnunk. Aztán az egész tálat behúzom egy zacskóba, vagy letakarom folpackkal, és egy csendes, meleg helyre száműzöm 12-24 órára.

Egy óra múlva már ilyen szép:


Ha már legalább 12 óra eltelt, akkor nagyon erősen lisztezett deszkára borítom a napraforgómaggal együtt, és jó alaposan összegyúrom. Sütőpapírral kibélelek három hosszúkás formát, a tésztát három cipóra osztom. Egyesével oválissá nyújtom, feltekerem, és belefektetem a sütőkbe. Itt még hagyom őket a duplájukra kelni, ez kb. egy óra (megint az ötven fokos sütőben keltek meg, ha sok időm lenne, akkor nem így csinálnám, de egy hétköznap estébe csak így fér bele). Amikor megkeltek, kivettem őket, jó melegen betakargattam mindet, közben felfűtöttem a sütőmet a maximumra (275 fok). Ezen a hőmérsékleten sültek 5 percig, utána levettem 200 fokra. Amikor már szép barna volt a tetejük, akkor kivettem őket a sütőből, kiborítottam a formákból, és még így meztelenül visszamentek sülni olyan tíz percet, hogy mindenhol szép pirosak legyenek.
Rácson hagytam őket kihűlni. Másnap már szép vékonyra lehet szeletelni, és mehet is a fagyasztóba, amikor elővesszük, néhány perc alatt felengednek, pont olyanok, mint frissen.


4 megjegyzés:

Bianka írta...

nagyon szép lett

Bianka írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Andi írta...

Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a pontos mértékegységeket, bár egy kicsit hálásabb lennék, ha grammban is megadnád...

Ez a kenyér annyira tetszik, hogy megpróbálkozom majd vele, bár tudod hogy dnk-kenyérben nem vagyok túl jó. Kár, hogy nem tudtam megkóstolni! :-)

Amúgy aprított zabpelyhet is lehet kapni - azt hiszem a sparban - ugyanannyiért. Ha látok vegyek neked is?

Bea írta...

Köszi, hogy eszembe juttattad, milyen régen sütöttem már kenyeret. Én nagyon szeretem ez a formát, zsemlével még nem is próbálkoztam.
Más recept, mint amit én ismerek, úgyhogy hamarosan kipróbálom. Úgyis jönnek nemsokára a hideg, téli esték :(