Hurrá, itt a szilvaszezon megint. Ámbár ez is olyan vízízű, mint az idén minden gyümölcs, de hát vannak ilyen évek, majd talán lesz jobb is. A klafutit változatlanul imádom (sajnos), pont ilyen hideg, esős szombatokra való, amikor már annyira lusta az ember, hogy még süteménygyártásra sem tud öt percnél több időt szánni. A tavalyi változatot kicsit leporolgattam, főleg, hogy volt némi maradék mascarponém, amit sürgősen el kellett használni.
Ja, és persze, a legfontosabb: végre megajándékoztam magamat az Anditól évek óta nagyon irigyelt Bosh robotgéppel, és játszani szerettem volna az új játékommal. Az egész úgy kezdődött, hogy lent felejtettem Tésán a kb. negyven éves (még anyukámtól örököltem) endéká habverőmet, és elkezdtem játszadozni a gondolattal, hogy mi lenne, ha beruháznék egy újra, már úgyis kezdett egy kicsit kehesedni. A negyvenéves endékás. Nagyon szűkmarkú vagyok magammal szemben, ha elektromos konyhai masinákról van szó, képes vagyok évekig tervezgetni egy gépbeszerzést. Soha nem voltam megveszve az elektromos szerszámokért, még a porszívó-mosógép páros is csak nehezen jutott be hozzám, a többiről nem is beszélek. Meg kicsi is a konyhám, kicsi a hely is, a pult is, ha elteszem, sosem veszem elő, ha elől hagyom, nem férek. Most viszont valamiért eluralkodott rajtam a mohóság, főleg, hogy ha levontam a habverő árát a robotgépéből, akkor már nagyon jó árat kaptam (remélem, tudtok követni), mondhatni akciósat, amit már nem lehetett kihagyni. Ez a beszerzés nem jött volna létre, ha nincs nagy segítségemre a pontos típusválasztásban blogszerzőtársam és családja, meg t3v, az okostojás igazán remek leírása.
Na, akkor a recept.
Hozzávalók:
- 2 nagy tojás
- egy csésze liszt
- egy csésze tej
- 125 gramm mascarpone
- 40 gramm vaj
- 0,5-1 kg szilva
- egy teáskanál őrölt fahéj
- fél csésze barna cukor (ha nem elég édes a szilva, akkor több, és persze fehér is jó)
- csipet só
Először is bekapcsolom a sütőt, olyan 200 fokra. Kivajazok egy piteformát vagy mást, most éppen egy 20x30 cm-es tepsit. A szilvát kimagozom.
Beizzítom a vadiúj robotgépemet. Habosra keverem vele a két tojást a csipet sóval meg a cukor felével. Hozzáadom a tejet, lisztet, mascarponét, szobahőmérsékletű, puha vajat, és szép simára keverem a masszát.
A kivajazott tepsi aljára pakolom a kimagozott szilvákat, megszórom a fahéjjal és a maradék cukorral. Ráöntöm a híg, tojásos löttyöt, és mehet is a forró sütőbe, mindaddig, míg szépen meg nem pirul.
Magozással és mosogatással együtt kb. tíz perc, ha lelassultunk a hidegtől, meg a sütési idő, de azt már félig szundikálva tölthetjük. És annyira finom, hogy azt hiszem, a máglyarakás (itt és itt) és a grízes sütik után ez is felkerül az embargós listára.
5 megjegyzés:
Istenien néz ki
Majdnem megkérdeztem, hogy mitől klafuti a klafuti, de szerencsére megtaláltam a választ a cseresznyésnél. :)
Gratula az új szuper géphez, remélem sok-sok finomságot fogsz gyártani a segítségével, amit persze velünk is megosztasz. Ha máshogy nem, legalább írásban. :)
A süti szuper lehet! Én is egy szilvással jelentkezem mindjárt. Azt most nem tudom megunni.
Tudtunk követni, ne aggódj! Látom, használod a masinát rendesen. Csak így tovább!
Esetleg lehet ezt más gyümölccsel is helyettesiteni?
(eper, málna) :)
Kedves Anna, persze, bármit bármivel:) A gyümölcsök cseréje alap. De simán le lehet cserélni a többi hozzávalót is, én rendszeresen sütöm glutén- és tejmentes változatban is, és változatlanul imádom. A jelenlegi szerelem egy narancsos, olívaolajos változat, ámbár belátom, azt már nemigen lehet klafutinak hívni:)
Megjegyzés küldése