Töltött paprika 2.

Az Andif-féle 1. számú változatot lásd itt. 
A múltkor a piacon vettem a Lidikétől vagy másfél kilónyi gyönyörű, igazi, már nem is piros, hanem lila befőzőparadicsomot, már csak ennyi volt neki, fillérekért adta, mert itt-ott kicsit hibás volt (ebből is látszik, hogy tényleg a sajátja volt, mostanában kőkemények a bolti paradicsomok, azok aztán nem nyomódnak be könnyedén). Aztán egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy mit csináljak vele, nem akartam elpazarolni ezt a drága kincset:) Akkor jött a megvilágosodás, hogy töltött paprika. Nagyon ritkán főzök, mert eddig senki nem volt hajlandó megenni a családban rajtam kívül, magamnak meg még ennél is egyszerűbb dolgoknak állok csak neki. Pedig annyira szeretem.
A múltkoriban Gyöngyi sógornőmnél belefutottam egy kondérnyi - általában ekkora adagokat szokott főzni -  töltött paprikába, és annyira, de annyira finom volt, hogy azóta is arra vágyom:) Szóval elhasználtam a telefonos segítségemet, és és lediktáltattam a legtutibb töltött paprika receptjét. A recept természetesen tökéletes volt, mind az ízét, mind az arányokat tekintve. És annyira finom, hogy ehhez szerintem nem kell sem kenyér, sem főtt krumpli, magában a legjobb. A Gyöngyi az alábbi adag kétszeresét szokta csinálni, de ez is jó sok, egy négytagú családnak bőven elegendő. Sajnos, tapasztalatból tudom, mert töltöttpaprika-ellenes családtagjaim elették előlem.

Hozzávalók a töltelékekhez:
- 40 dkg darált hús
- 1 tojás
- 1 kis/közepes fej hagyma
- fél bögre rizs (feltárt barna rizst használtam)
- só, bors, piros paprika
- 6-8 darab zöldpaprika

Hozzávalók a paradicsommártáshoz:
- 1,3 paradicsomsűrítmény, dobozos vagy friss
- 0,7 dl víz
- egy evőkanál cukor vagy méz (vagy több)
- só
- némi libazsír, 2 fakanál liszt, teáskanálnyi piros paprika a rántáshoz

Először előállítjuk a paradicsomlevet, mert abban fognak majd főni a töltelékek. Ha friss paradicsomot használunk, akkor lehúzzuk a héját, felkockázzuk, és egy jó nagy lábasban megfőzzük. Amikor már megfőtt, akkor botmixerrel egyneműsítjük. Nekem a Lidike-féle fantasztikusan finom paradicsomokból olyan 7 dl sűrű paradicsomszószom lett, ehhez adtam még annyi bolti sűrítményt és vizet, hogy két liter folyadékom legyen. Sóztam, cukroztam és mézeztem (édeskésen szeretetem).
A paprikákat megmostam levágtam a végüket, kikapartam a belsejüket, és a hegyes végükből is levágtam egy kicsit, hogy ott is legyen egy 3-4 mm-es kis lyuk, hogy gyorsabban és jobban megfőjön a töltelék (a Gyöngyi mondta ezt is, persze, szerintem zseniális, nekem ez sosem jutott volna eszembe). Egy tálban összekevertem a töltelék alkatrészeit, a darált húst, a tojást, fűszereket, az apróra vágott nyers hagymát és a nyers rizst, meg persze a fűszereket. Ezt jó lazán beletöltöttem a paprikákba (a rizs még nőni fog). A maradékból néhány meztelen gombócot csináltam.
A paradicsomlébe beletettem a gombócokat és a töltelékeket, és kb. fél órán keresztül forraltam csendes lángon, ezalatt megfőtt a hús is, meg a rizs is. A töltelékeket és a gombócokat ideiglenesen kiemeltem, paprikás rántással (a paprikától sokkal szebb lesz a színe!!!) berántottam a paradicsomot, aztán mehetett vissza.
Még így, hogy nem (csak) dobozos paradicsomból készült, sem tartott tovább cakli-pakli egy óránál, és ebben természetesen a mosogatás is benne van, szóval elég haladós. És annyira finom, hogy ezen a héten is összedobok egy másik adagot.

Napi borzalom jön, gyengébb idegzetűek lapozzanak. Tényleg.

Tele vagyunk az idén pókokkal, ezt a kövér, vastaglábú, szőrös típust mifelénk keresztespóknak hívják, nem tudom, tényleg ez-e a rendes neve. A kaszáspókokért sem rajongunk, de ezektől kifejezetten iszonyodunk. Ez egy különösen hatalmas példány, ötforintos méret, amikor elkezdtem fényképezni, odébb vonult, és összehajtogatta magát, szóval kisebbnek látszik, mint valójában. Mért van az idén ennyi és ilyen hatalmas pók???