Igen, már én is unom magamat. Nem is ezt akartam sütni, hanem almás klafutit, jó sok dióval és fahéjjal, mert még kornyadozik néhány tésai alma a gyümölcsöstálon, meg van még tavalyi dió, szóval merő takarékosságból, meg mert hideg van, és nagyon barátságossá tud varázsolni egy őszi, esős délutánt az alma- és fahéjillat. Aztán kinyitottam a hűtőt, és belebotlottam két és fél darab puha körtébe, ami evésre szerintem már teljesen alkalmatlan (akkor jó, amikor beletörik az ember foga), ha tél lett volna, és lett volna otthon néhány kósza narancs/mandarin/grép akkor biztosan gyümölcssalátaként végezte volna (valamiért nekem mindig kell valami citrusféle a gyümölcssalátába), de még csak ősz van, meg almahegyek, narancs egy szál sem, szóval így lett belőle megint körtetorta.
És hogy megnyugtassam magamat, egyrészt némileg reformosítottam, csak teljes kiőrlésű liszt ment bele, meg barna cukor és fruktóz (sajnos a mézet nem bírom megenni, sütibe pláne nem), másrészt akkor egyben hűtőtakarítást is tartottam, és minden kis árva maradékot elhasználtam.
Nekem nagyon ízlett a végeredmény, magasan vezet az eddigi körtés cuccok között (blogtársaim és saját próbálkozásaim itt megtekinthetők:)).
Pontos receptről persze szó sem lehet, ment bele minden, amit találtam.
Hozzávalók:
- 2 és fél nagy, érett, puha körte
- egy fél alma
- 6 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
- mokkáskanálnyi sütőpor
- 2 és fél tojás:) (vagy két nagy)
- csipet só
- 3-4 evőkanál cukor
- 1 dl joghurt
- 1,5 dl tej (vagy tejszín)
- 1 evőkanál krémsajt, 1 evőkanál tejföl, 1 evőkanál vaj (vagy három evőkanál vaj)
- egy marék csokicsepp
- 3 evőkanál kókuszreszelék
- 10 dkg étcsoki a tetejére
A tojásokat habosra kevertem a cukorral, sóval vajjal (krémsajttal, tejföllel), joghurttal. Mehetett hozzá a liszt, sütőpor és a végén a tej, sűrű palacsintatésztát kell kapnunk. Most mehetett még bele az apró kockákra vágott körte és alma, a csokicsepp és a kókuszreszelék.
Kivajazott piteformában sütöttem, olyan 180 fokos sütőben, amíg szépen meg nem pirult (tűpróba). Amikor teljesen kihűlt, bevontam a tetejét a felolvasztott csokival (ilyen kis mennyiséget mikróban szoktam megolvasztani, nagyon óvatosan, többször kiveszem és átkeverem, de nem akarok ezért egy egész lábast összecsokizni).
És a napi cuki:
Az én édes kis cicám beleköltözött a kályha mellé letett kaspóba (sajnos, egy fekete cica sosem annyira fotogén, mint egy szép drapp vizsla, de azért valami átjön a fényképen is:)). Először csak belehelyezte azt a nagy testét:
Aztán alaposan megmosakodott, és takarosan elrendezte magát a békés, kora esti szundikáláshoz:
Édes, nem?
7 megjegyzés:
Nagyon édes, de azért jó vicces lesz, amikor kaspóstól lezuhan a padról.
A süti nagyon tetszik és nagyon ízlik, engem is mindig megnyugtat, ha minden, régóta tartogatott icipici maradékot el tudok használni végre valamibe!
A csokihullámokat a tetején hogy csináltad?
Nagyon finom lehet a süti, a macsek meg nagyon édes
a cicust természetesen bentebb toltam, a második képen már látszik is:)
a kanál hátát végighuzigáltam rajta, kockásan:)
nagyon szép a süti, a hétvégén kipróbálom!!!!!!! a cica pedig nagyonnagyonnagyon cukor :))))
Jaj de jó fej a macsek :) Teljesen igaza van, hogy bebújik oda, mert úgy minden oldalról védve van. Jó kis kuckót talált magának.
Jut eszembe: nem kell valakinek egy kb. 3 hónapos cica???? Ingyen elvihető! :)
A sütit én is kipróbálom, körtésből sosem elég. És köszi a csokihullám-ötletet!
A körte tényleg kőkeményen a legjobb :) A körte csoki pedig mindig nyerő párosítás.
az összes macskánk doboz- és szatyorfüggő, néha frászt kapok, felemelek egy könnyű szatyrot, és ott lapít benne valamelyik, mindenbe beletuszkolják magukat.
Marcsi, remélem, sikerülni fog, ilyenkor mindig megijedek, nem hagytam-e ki valami lényeges dolgot a receptből, az a lényeg, hogy jó folyós tészta legyen, ha kell, tegyél még hozzá tejet vagy joghurtot.
Bianka, véletlenül azt olvastam a hozzászólásodban, hogy sült macsek, biztos a rémes viselkedésével vívta ki az én kicsi cicám ezt a nem is tudatalatti félreolvasást:)
Megjegyzés küldése