Pár hete a hűtőben található kornyadozó és finoman rohadni készülő cukkíni, padlizsán és kaliforniai paprika felhasználására kényszerítő érzés miatt dobtam össze ezt a tésztát, s olyan sok lett, hogy vittem be a munkahelyre is. Szrencsére mindig találok kuncsaftot az ilyen "fölöslegek" eltüntetésére. Annyira ízlett, hogy rá egy-két héttel megismételtem a tésztát, de akkor már nem kornyadozó zöldségekből, viszont tejszínnel, sajttal, másféle tésztával, és megint megettük a szép nagy adagot. Hát gondoltam, leírom, hogyan készültek, de tudom, belinkelhetném forrásreceptnek a világ összes szakácskönyvét és gasztroblogját, sőt, lehet, hogy még a sajátunkon is megtalálható ez a tészta.
Első alkalommal úgy készült, hogy a padlizsánból és a cukkíniből ami megmenthető rész volt, felszeleteltem, megsütöttem olívaolajon. Rádaraboltam azt a maradék kaliforniai paprikát, és együtt sütöttem őket, amíg a padlizsán szépen megbarnult. Ekkor egy-két apróra vágott fokhagymagerezdet is kevertem hozzá, majd pár szem puha és romlásnak induló részektől megszabadított, héjatlanított paradicsomot. Só, bors, penne, ez volt még hozzákeverve. (Na mindjárt verset is írok...)
Második alkalommal kihagytam a paprikát, viszont a szavatossági időn innen vagy túl lévő 1 deci tejszínt öntöttem az 1 kicsi padlizsánból, 1 kicsi cukkíniből, 3-4 szem vacak paradicsomból és 3 gerezd fokhagymából álló ragura. Az öreg, fonnyadt paradicsomokat azért szeretem főzésre használni, mert mindenféle forrázás nélkül le tudom húzni a héját, s úgy kockázom fel. Végül belereszeltem egy kis darab - szintén régi, maradék - gouda sajtot (Marcsi, nem tudod miket eszel te ezen a konyhán!). Só, bors, masnitészta és kész.
Most, harmadszorra nagyjából a második verziót ismételtem, csak az első fajta tésztával, teljesen friss, hozzávalókkal olyannyira, hogy a tejszínt, ami belekerült, is csak tegnap bontottam fel a sütihez. Naggyon sok parmezánnal az igazi!
5 megjegyzés:
Finom lehet
Tényleg a kedvenc tésztám!!!! a legeslegfinomabb!!!!!! Úgy ahogy Andi készíti:))
Köszi Marcsi, tudtam, hogy számíthatok rád! :-)
annyira szeretem az ilyen tésztákat, ezen elélnék. én is kb. ugyanígy csinálom, főleg akkor, ha mentendő dolgok vannak a hűtőben. mostanában téliesítettem, teszek bele némi római köményt, őrölt gyömbért és csilit is, isteni, egyszerűen.
Én is szoktam ilyeneket csinálni, amikor nincs ötletem mit főzzek. Csak körülnézek a hűtőben és előszedem a régi paprikát, paradicsomot és még néhány apróságot. Én ezeket lecsós tésztának szoktam nevezni :)
Tejszínnel biztosan sokkal finomabb, ahogy Andi csinálta. Teljesen megértem Marcsit, amiért a kedvence. :)
Megjegyzés küldése