Csirke és pulya. Nálunk legtöbbször csak ez készülhet, de most nem is neheztelek ezért Tomára, mert legutóbb, amikor a változatosság kedvéért marhahúslevest főztem, nagyon befürödtem vele, mert a levesnek színtiszta halszaga volt és valami borzalmas íze. Itt szeretném megjegyezni, hogy a húst a Tescóban vettem, és a címkéje szerint ír marha volt. Szerencsére tuti csirkelelőhelyem már van, most a marhához kéne valami jó hentest vagy tenyésztőt felkutatnom még akkor is, ha egy kezemen meg tudom számolni, hogy évente hányszor készül étel nálunk marhahúsból. Ez a recept Stahl Judit Végre otthon! szakácskönyvéből való, a napokban innen fogok idézni néhányszor, mert annyi jó receptet találtam most benne.
Sajnos petrezselymet elfelejtettem venni, pedig imádom, és azzal kellett volna tálaláskor megszórni a húsok tetejét. Toma még örült is ennek a hiánynak, és én sem panaszkodom, mert így is nagyon finom volt ez az egyszerű mustáros-hagymás csirke.
Hozzávalók (nálam):
- 3 csirke felsőcomb + 1 csontos csirkemell kétfelé vágva
- 2 fej vöröshagyma
- 2,5 dl száraz fehér bor (mit ad Isten, ezt ezt nem felejtettem el!)
- 2 evőkanál mustár
- 2 evőkanál olivaolaj
- só és frissen őrölt bors
- 1 csokor petrezselyem
A sütőt előmelegítettem 220 fokra, és amíg bemelegedett, elkészítettem a csirkét. A csirkemellet kétfelé vágtam, a combokat hagytam ahogy vannak, sóztam és borsoztam, majd két részletben szép pirosra sütöttem mindkét oldalukat. Amíg a csirkék sültek, a bort kézi habverővel simára kevertem a mustárral, és két nagy fej hagymát felkarikáztam. Egy kisebb tepsit sütőpapírral béleltem, erre szedtem ki a megsült húsokat, s a serpenyőben visszamaradt olajon addig kevergettem a hagymát, míg szép aranybarna, és puha nem lett. Átügyeskedtem ezt is a csirkecombok és -mellek alá a tepsibe, rájuk öntöttem a mustáros bort, végül betoltam a sütőbe 45 percre.
A borzalmas marhahúslevest pedig elküldtem Zokninak és Orionnak, remélem át lehet őket verni, hogy nem marhahúst, hanem halat esznek.
13 megjegyzés:
irtó tüncik!!!!!!!!!!!!!!!! de azért szerintem süti mellé kellett volna rakni őket:( na mindegy.
egyébként meg biztos tengeri marha volt:)
Andikám, a Vámház téri nagycsarnokban van egy tuti marhahús lelőhely:) ahogy bemész a "főutcán" balra a legutolsó hentes.
Hát, Írországnak van tengere...
Köszi Marcsi, nagyon jó, hogy mondod, bár olyan nehezen és ritkán jutok el oda sajnos. Ha arra járok, azért megkeresem ezt a hentest!
húúúúú, de guszta! mondjuk el tudnám képzelni szűzérmékkel, vagy (halszagmentes) marhahússal (+pirított hagymával) is ezt az ízkombinációt, mit szólsz? (tom hogy nálatok ez nem lehetséges, csak az ötlethez)
de lehetséges! és nagyon tetszik! próbáljuk ki együtt!
melyiketmelyiket?
Nagyon guszta
Kutyik írtó aranyosak
A szűzérméset.
Norbival mi járunk arra havonta, úgyhogy feladhatod nekünk a rendelést :))))A kutyákok meg cukrok ezt elfelejtettem írni tegnap:)
Cukrok vagyunk biz, bár Ori egy kicsit(nagyon) kocsog és nem vettünk észre semmit. Vasszeget panírban is felzabálnánk, persze ez nem akart ötlet lenni. Nagyon köszönjük a finomságokat!! Vaúúúú
Az újpesti piacon is van egy tuti hely: a virágos csarnok melletti köszörűs bácsival szemben, ahol összesen 1 db bajuszos hentes van :) Nekem mindig a legszebb marhahúst varázsolja elő. A múltkor 1 kg marhafelsálból készítettem vadast, 2 óra alatt teljesen puha volt a hús, szétesett darabokra.
Ja és a kutyák hihetetlenül édesek, ahogy azzal az értelmes tekintettel néznek a fényképezőgépbe :)
Köszi, megjegyeztem!
Megjegyzés küldése