Csúnyácska csokis teasütemény Mazsolino születésnapjára

Na igen, mostanában semmi sem sikerül úgy ahogy szeretném, azok közül, amit a tesómnak készítek jó szívvel, és ráadásul nagy odafigyeléssel. Mintha meg lennék átkozva.  :)

Ez a süti is madeleine-nek indult, de végül nem az lett belőle, ezért át is kereszteltem. Én kis naiv, azt hittem, madeleine sütőforma nélkül is tudok sütni madeleine-t. Leglábbis a recept azt mondja: "Ha nincs ilyen formánk, habzsákból nyomjunk ki kis halmokat sütőpapírral bélelt sütőlapra". Valószínűleg aki a receptet írta, még soha nem próbálta ki, mert akkor rájött volna, hogy egy ilyen magas vajtartalmú tészta nem tartja meg a formáját, hanem szépen elterül és ilyen formát vesz fel:

A madeleine-t Mazsolino kérte szülinapjára, ami történetesen ma van és holnap lesz családilag megünnepelve egy ebéd keretében. Remélem, az ünnepelt nem lesz nagyon csalódott, amikor meglátja a formátlan sütiket.

Egy kis történelem. Miről kapta a nevét a madeleine?

"Lescsinszki Szaniszló a 18. században két ízben is Lengyelország királya volt, második uralkodásának 1736-ban lett vége. A trónról letaszított uralkodó Franciaországba emigrált, ahol kárpótlásképpen megkapta Lotaringia hercegségét, és Nancy városába költözött. Egy alkalommal épp hatalmas vacsorát készült rendezni, ám főszakácsa és cukrászmestere összevitatkozott a fogásokon. Végül a cukrász szó nélkül otthagyta a kastélyt. Szaniszló főherceg kellemetlen helyzetbe került, hiszen nem fordult még elő olyan, hogy a fogások között ne szerepelne desszert. Végül főlakája, Maurice tanácsára az egyik szobalányt kérték fel a sütemény elkészítésére.

A fiatal cseléd nagymamája receptjét felhasználva különleges falatokat kreált a lakomára. A herceg és a vendégek annyira elégedettek voltak a lány munkájával, hogy Szaniszló magához hívatta, és gratulált neki. Amikor azonban a desszert neve után érdeklődött, a szolgálólány megszeppent, mivel a recept mellett nem állt semmilyen név. A herceg megkérdezte a fiatal lány nevét, és elismeréseként róla keresztelte el az azóta is híres Madeleine süteményt."

És ilyen szép kagyló formákat kellett volna kapnom, ha sütőformában sütöttem volna:

Rengeteg féle madeleine recepptel lehet találkozni, van aki élesztővel készíti van aki mézzel, stb.
Én a következő recept alapján készítettem:

Hozzávalók:
- 25 dkg vaj
- 18 dkg cukor
- 1 tojás
- 7 dkg darált mandula (nálam dió)
- 1 rúd vanília (nálam vaníliaaroma)
- 20 dkg liszt
- 15 dkg étkezési keményítő
- lekvár
- tortabevonó csokoládé


A vajat habosra kevertem a cukorral, beledolgoztam a tojást, a darált diót és a vaníliaaromát. A lisztet és a keményítőt felváltva, kanalanként kevertem hozzá. Egy viszonylag lágy állagú masszát kaptam.

A recept itt írja, hogy a tésztát a madeleine sütőformába kenjük és 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük.

Nálam ez úgy nézett ki, hogy habzsákba (vagyis egy műanyag, henger alakú habkinyomóba) töltöttem a tésztát és már az első adagnál ragadt minden a környezetemben. Szép kis formákat nyomtam a sütőpapírra, de mint említettem, már ekkor felmerült bennem, hogy hogyan is fogja megtartani a formáját a bordázottságát. Hát sehogy nem tartotta. Pillanatok alatt kisimult, kilapult a 200 fokos sütőben. 10 perc elég volt, már ekkor elkezdett barnulni a széle, úgyhogy gyorsan kivettem a sütőből.

A második tepsinél már nem is próbálkoztam a habkinyomóval, kanállal kis félgömb alakú halmokat helyeztem a sütőpapírra. Mondanom sem kell, a kis félgömbökből nagy lapos formák lettek.

A kisütött sütiket kihűtöttem, és lekvárral kettesével összeragasztgattam. A fele adagba szederlekvárt a másik fele adagba muskotályos körtelekvárt kentem.

Gőz felett tortabevonó csokit olvasztottam és ebbe kellett volna mártogatnom a sütik egyik felét, de olyan kevés volt a csoki a lábas alján, hogy nem tudtam belemártani, inkább kanállal próbáltam ráügyeskedni a sütire. Esztétikailag hagy maga után némi kivetnivalót, de színes cukorral díszítve próbáltam ellensúlyozni a szépséghibát. :)

Habár nem lett belőle madeleine, teasütinek tökéletesen megfelelő, mert omlós, szájban szétolvadós tésztája van. Mivel elég édes már úgy magában is (ezért kentem meg egy részét szederlekvárral), nekem nem biztos, hogy kellene rá a csoki, és ez nagy szó pont tőlem, aki csokiimádó! Azért nem adtam fel a reményt, legközelebb beszerzek egy sütőformát és sütök igazi madeleine-t!

Pont egy hete ünnepeltük házibulival a barátokkal Mazsolino 25. születésnapját. A fenti feliratot saját kezűleg készítettem neki, ez várta nálunk, ahogy belépett az ajtón. :) Kisebb élménybeszámolót olvashattok tesóm saját blogján. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy reklámozzam, ugyanis innentől kezdve az általa sütött sütikett és főzött étleleket ő fogja publikálni más egyéb bejegyzések mellett. Fogadjátok szeretettel:

www.aprosemmisegek.blogspot.com

BOLDOG SZÜLINAPOT MAZSOLINO!

És természetesen én sem feledkezem meg Borbála-napról! Borinak (Sheppie-nek) pedig nagyon boldog névnapot kívánok!