Évek óta nem veszünk bolti szaloncukrot, nem szeretjük, hála istennek, nem esszük meg azt a sok nem kívánatos izét, ami benne van, és nem is hízunk tőle, meg még a karácsony előtti százoldalas feladatlistát is csökkenteni lehetett egy tétellel.
Recept nem nagyon van, ugyanaz volt az alapelvem, mint a bonbonoknál, ne legyen benne semmi romlandó, ne kelljen hűtőben tartani, szóval semmi tej, tejszín. A masszákban mindig van valami kekszféle, hogy ne legyen annyira tömény, a megfelelő nedvességet az ízesítéshez illő alkohollal viszem be, meg mennek még bele a finomságok. Mindet beleszórom az aprítógépbe, és egy perc alatt csinos masszává állnak össze.
Most négyfélét csináltam. Rumosat (zabkeksz, rum, marcipán, kicsi porcukor, házi kandírozott narancshéj), narancsosat (mézeskalács, bolti kandírozott narancs- és citromkockák, marcipán, kicsi porcukor, narancslikőr), kókuszosat (kókuszreszelék, vodka, mézeskalács, pici porcukor, és néhány csepp víz). Meg volt még zserbós. Ugyanis rémesen elrontottam a zserbót, ehetetlenül száraz lett, kevés lekvárt tettem bele. Felkockáztam, és némi lekvár meg konyak társaságában bedobtam az aprítóba, szerintem ez lett a legjobb a négyből. De ha nincs otthon elrontott zserbó, akkor valami hasonlót elő lehet állítani vajas keksz, dió, porcukor, baracklekvár és csoki segítségével.
A masszákat lapos műanyag tálakba egyengettem, és betettem őket a mélyhűtőbe egy fél órára.
Utána egy deszkán felkockáztam.
Gőz felett felolvasztottam néhány tonna csokit, és bevontam a kis formátlan téglákat. Rácsra pakoltam őket, először fejre állítva, és lekentem a talpukat. Amikor ez megszáradt, akkor megfordítottam, a rács alá tettem egy tálcát, és egy kanállal egyesével lelocsoltam őket (a lecsorgó csokit újra fel lehet használni). Két ráccsal dolgoztam, elég gyors volt az egész, nem kellett várni, amíg száradt az egyik, lehetett csinálni a másikat.
Aztán már csak be kellett csomagolni, először mindegyiket kis alufóliába tekertem, utána jöhetett a külső papír és fólia. A vonalzómat megint nem használtam.
Csak kettőt fényképeztem le felvágva, balra a narancsos van, jobbra pedig a rumos.
Ez pedig a napi cuki, a cicák is nagyon élvezték a csomagolást, dagi cicánk rögtön elfoglalta a kiürült zacskót, a fekete pedig sorba áll:)
7 megjegyzés:
Hát ez gyönyörű! Meg a dagi cica is, a feketének meg elég gonoszul villog a szeme, amiért elfoglalták a zacskót!
Csodás cukrok és a macsek :)))
Jaj de jópofa ötlet, Csincsilla! Én sajnos nem tudok meglenni bolti szaloncukor nélkül (nálunk a Milka a nyerő), minden évben sokkal többet veszek mint ami elfogy. De ezeket jövőre ki fogom próbálni, ajándéknak is tökéletes lenne.
Képzeld, én is pontosan így jártam a zserbóval. Életemben először sütöttem, és még nem volt tapasztalatom, hogy mennyi lekvárt tegyek bele. Nekem soknak tűnt, amikor kentem, később kiderült, hogy nagyon-nagyon kevés lett. :( Azért ehetetlennek nem mondanám, mert a tésztája finom, de kifejezetten száraz.
Csincsilla, hol szereztetek arany alufóliát?
Hédi, örököltünk egy irdatlan nagy tekercset a Tamás nagymamájától, épp azt néztük, hogy ha ebben az ütemben használjuk, akkor a szépunokánknak is még bőven lesz mit továbbadnia:) de csodálkoznék, ha nem lehetne kapni valahol:)
ja, és szívesen adok belőle:)
Aranyos cicak,imadom oket,nekem is van cicam es nagyon szeretem,nem tudnek elni nelkule....
Megjegyzés küldése