Legelőször is szeretném megköszönni a Nem vagyok mesterszakács blog tulajdonosa, Alexa Christi nagyon hasznos tanácsait, szerintem lehet, hogy ő mégiscsak mesterszakács! Szeretném, ha kivételesen megnéznétek a belinkelt ételeket, mert célom volt, hogy ilyen gyönyörűek legyenek az én csirkemelleim is, és bár ez nekem nem sikerült, nem vagyok elkeseredve, mert minden előzetes megpróbáltatásom ellenére semmi töltelék nem folyt ki sütéskor az olajba. Na nézzétek a mintákat:
- a Sajttal töltött csirkemellet rántva
- a Fokhagymás-spenótos mascarpónéval göngyölt csirkemellet, és
- a Zöldfűszeres vajjal töltött csirkemellet rántva.
Naszóval, már írtam néhányszor, hogy bár próbálkoztam vele néhányszor, én nem szeretem a hústekercseket, egyszerűen még látványnak se jön be a számomra. Nem tudom miért, nincs magyarázat. Ezek a töltött-göngyölt husik nem is tekercsek, hanem egy inkább alagútra hasonlít finom folyós töltelékkel, ez bejön.
A készítést nem részletezem túlságosan, de a hasznos tanácsokat, amiket NeVaMe-től kaptam, itt most összefoglalom. Az ezzel az étellel kapcsolatos írásait a felkészülés időszakában :-) többször is elolvastam, majd a kérdéseimre kapott válaszokat is memorizáltam, amik ezek voltak:
1. Ahhoz hogy szépen tudjak dolgozni a csirkemellel, a vastag részét egyszerűen leszelem a mellről (azt a vastag párna részt szépen, ameddig adja magát).
2. A majdnem egyforma vastagságú mellszeleteket fólia alatt finom mozdulatokkal nagyon vékonyra klopfolom, mindkét oldalán. Óvatosan, hogy nehogy szétmáljon a mell, mert akkor kifolyik a töltelék. Ha óvatosan klopfolom a mellet, akkor szép nagy, és vékony szeletet kapok így. Egy egész (dupla) mellből két szelet lesz.
3. Sózom, borsozon. A sótól enged egy kis levet, és kicsit "ragacsos" is lesz (csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet).
4. Hosszában felterítem a csirkemellet, és hosszúkásan elrendezem a közepére a tölteléket, de nem szabad túl sokat.
5. A mellszelet felső és alsó részét ráhajtom a töltelékre, majd mondjuk balról jobbra feltekerem.
6. A betöltött melleket mielőtt panírozom beteszem a hűtőbe. A sótól kialakult enyhe ragacsosság is segít, hogy jól zárjon a töltelék.
7. Vékony, de precíz panírt készítek, mindenhová jusson liszt, tojás és morzsa.
Tapasztalataim:
1. Tökéletesen sikerültek az egyforma vastagságú szeletek, azelőtt nem is gondoltam rá, hogy így is lehet formázni. Persze vagy olvastam a tanácsok között, vagy magamtól is rájöttem, hogy nem a szebbik oldalból (ahonnan a bőr lejött) szeltem le ezeket a vastag párna részeket!
2. Nem sikerült nagyon vékonyra klopfolni, talán azért, mert műanyag klopfolóm van. De legalább finoman sikerült, nem mállt szét.
3. Besóztam, és egy éjszakára betettem a hűtőbe, hogy ragacsos legyen majd. Később olvastam a bejegyzést századszor, és felfedeztem ezt a mondatot: csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet. Szerencsére nem eresztett levet, és kellően ragacsos volt a túl korai sózás ellenére. Szóval ez a rész is jól sikerült!
4. pont rendben!
5. Sajnos nem tudtam ezt a behajtást kivitelzni, nyilván azért, mert nem lett elég vékony a hússzelet. Mindig kihajolt a behajtott rész, ráadásul ott is túlságosan vastag lett, annyira, hogy aztán feltekerni se lehetett. Ezért aztán kihagytam ezt a lépést (a behajtást), hanem egyszerűen feltekertem. Gondoltam, lesz, ami lesz, ha kifolyik, akkor i.j. (így jártam).
6. pont rendben! Ezt sehogyan nem tudtam elrontani! :-)
7. pont is rendben! És bár annak ellenére, hogy amelyik tekercs nem nyílt ki töltéskor, az kinyílt panírozáskor, de a sütéskor valami csoda folytán mégis gyönyörűen sikerült! Úgy örülök!
8. pont: Bár nyolcaik pont nincs a jó tanácsok között, saját tapasztalat, hogy sütés közben nem forgattam meg a husikat, mindvégig a nyílással felfelé sültek a forró olajban. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a helyén maradt a töltelék.
A töltelékeimről röviden:
Sajtos: Az eredeti receptet követve az egyik komponens a nagylyukú reszelőn lereszelt gouda sajt (nekem is az a kedvencem) a másik pedig a kisebbik lyukú reszelőn reszelt parmezán, plusz egy csipet szerecsendió.
Spenótos: Felolvasztottam és lecsöpögtettem fél zacskó mirelit spenótot, mert leveleset nem kaptam, egy kicsit még pirítottam is folyamatosan kevergetve, hogy a lehető legtöbb nedvesség eltűnjön belőle. A végén 1-2 gerezd szétnyomott fokhagymával ízesítettem. Amikor kihűlt feta sajttal kevertem. A feta miatt nem kell sózni!
A fűszervajassal még nem mertem próbálkozni.
4 megjegyzés:
Andika, ez tökéletes! gyerekkoromban a kedvencem volt a rántott hús, de aztán meguntam! Ez a spenótos változat viszont újra felkeltette az érdeklődésemet :))) nagyon jól néz ki!
Remélem Tomának ízlett!
tényleg nagyon szépek lettek. én annyira béna vagyok ilyesmikben, még megpróbálni sem mertem idáig, de most lehet, hogy rászánom magam, főleg, ha kapok még egy kisebb szóbeli képzést is. szerintem ezt mindenki imádja, még az is, aki nem szereti a rántott húst.
Remekül néz ki nagyon finom lehet
Marcsi, Toma csak a sajtosat kóstolta - természetesen! A lányok viszont falták a spenótost.
Csincsilla, gondoltam, hogy igényelsz majd egy konzultációt, és nagyon szívesen beszélgetnék erről veled!
Megjegyzés küldése