Grissini egyszerűbben

Nagyon szeretjük a grissinit, de marcerás készítési módja miatt ritkán csinálok. Nekem túl sokáig tart a tésztagombóckákból hosszúkás formát sodorni, és a kezem is hamar elfáradt tőle. Ezért figyeltem fel még anno a Praktikák sok gyerekhez blogban megjelent formázási ötletre, és ezt a blogot még a kedvencekbe se kellett elmentenem, mert tudtam, nem felejtem el az angyali szépségű, szorgalmas kislányokat abban a postban, akik ügyesen készítették a grissinijüket. Bár tudom, blogszerzőtársam, Csincsilla is formázott már ezzel a módszerrel valamit, fel is tette a blogba, de azt sajnos nem találtam meg, sőt azt sem tudom megállapítani, hogy kitől ered ez az ötlet valójában, legyen elég hát annyi, hogy nekem a Praktikák blogban tűnt fel elsőként.

A hozzávalók mennyiségét is a fent említett blogból kölcsönöztem most, csak kiegészítettem egy kis szezámmaggal és cukorral:

- 30 dkg finomliszt

- 20 dkg rétesliszt (csak 10 dkg volt itthon, és karácsony utáni héten elvből nem teszem be a lábamat semmilyen boltba vagy bevásárlóközpontba, ezért ez az összetevő így alakult: 10 dkg rétesliszt, 5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt és 5 dkg finomliszt)

- 2 evőkanál szezámmag
- 1,5 dl savó (helyettesíthető tejjel)
- 1,5 dl joghurt (ezt nem mértem, öntöttem, amennyi volt itthon, de kb. ennyi volt)
- 1/4 friss élesztő
- 1 dkg só (természetesen mértem!)

- 1 kávéskanál cukor
- 3 ek olívaolaj

Az összetevőkből a szokásos módon kenyértésztát/pizzatésztát gyúrtam, azaz a liszteket alaposan elvegyítettem egymással, és hozzákevertem a szezámmagot és a sót is. középre kis mélyedést kapirgáltam, ebbe öntöttem a meglangyosított savót, beletettem a cukrot, kicsi lisztet is kevertem a folyadékba, és beleszórtam az élesztőt. Megvártam amíg kicsit habosodni kezd, ekkor elkezdtem keverni-dagasztani a géppel, majd hozzádagasztottam a szintén meglangyosított joghurtot és kicsit később az olajat is. Szép fényes tésztává dagasztottam, majd a vékonyan kiolajozott tálban hagytam egy meleg sarokban, hogy duplájára keljen.

Ekkor újra átgyúrtam, majd mivel szép lánykáim nincsenek, szép kisfiam segítségével 35 x 41 cm-es téglalappá nyújtottam a tésztát. Pizzavágóval vékony csíkokat vágtam, és mivel én nem vagyok olyan ügyes, mint ama blogbeli lányok, tehát nem tudtam a levegőben megtekerni a csíkokat, azt csináltam, hogy a vékony csík mindkét végére rátettem a tenyeremet (bal végére a bal tenyeremet, jobb végére a jobbat!), és a bal kezemet finoman magam felé gördítettem, miközben a jobbat magamtól el. Ettől viszonylag szépen megtekeredtek a csíkok. Kisfiam csak a tészta vékonyra nyújtásában segédkezett, utána rögtön rohant vissza a gitárjához, ezért egyedül kellett sodorgatnom a csíkokat, de így is nagyon gyorsan végeztem ezzel a hatalmas adaggal, úgyhogy ti is bátran nekiállhattok (ezt én mondom, Lópici Gáspár).

Tepsire fektettem a megtekert csíkokat, szépen egymás mellé, és egymás után sorban megsütöttem a 250 fokos sütőben 9 perc alatt. Négy tepsivel lett, kettőt kicsit tovább sütöttem, mert a baráti társaságomban van olyan, aki a sültebb, sőt az égett tésztát jobban szereti.

Pálinka és kenyér - igazi klasszikus. Ezt a ropogtatnivalót viszem majd magammal Pamukra a szilveszteri buliba, remélem jól felszívja majd a sok alkoholt. Ahogy hallom, pálinkából nem lesz hiány!