Szilvás lepény

Ezt a sütit tesóm sütötte még múlt héten. Kicsit meg voltam ijedve Csincsilla klafutis bejegyzése után, hogy talán ez is valamiféle klafuti lehet? De utánakerestem és a cseresznyés klafutinál megtaláltam a választ, miszerint ez nem az. Már csak a tésztája jellegéből adódóan sem. Ez egy egyszerű lepény... vagyis bocsánat, egyszerűnek nem nevezhetem, mert nagyon-nagyon finom. Az pedig különösen sokat dob az értékén számomra, hogy Mazsolino készítette.

Hozzávalók:
- 50 dkg szilva magozva
- 12 dkg vaj/margarin
- 10 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 3 tojás
- 18 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 dl tejföl
- 5 dkg porcukor
- 1 mokkáskanál fahéj
- zsemlemorzsa

A vajat habosra keverjük a cukorral, a vaníliás cukorral és a citrom reszelt héjával. Hozzáadunk 2 tojást és apránként belekeverjük a sütőporral elvegyített lisztet is.

Egy kerek sütőformát vagy egy tepsit kivajazunk, meghintünk zsemlemorzsával. Beleöntjük a tésztát. 

A félbevágott szilvákat a tészta tetejére helyezzük. A tejfölt a maradék tojással, a porcukorral és a fahéjjal elkeverjük, majd ráöntjük a szilvára. 

180 fokra előmelegített sütőben kb. 45-50 percig sütjük, tűpróbáig. Vigyázzunk, hogy a teteje ne égjen meg, csak szépen megpiruljon.

Aznap amikor megkaptam a kóstolómat ebből a sütiből, nagyon fájt a bölcsességfogam, alig tudtam egész nap enni valamit. De ennek a süteménynek nem bírtam ellenállni, már az illata is arra csábított, hogy ne foglalkozzak a fogammal. Nem is bántam meg, hogy befaltam azt a szép szeletet amit a képen láttok, egyből jobb kedvem lett utána. :)

Szőlős-rozmaringos focaccia

A recept innen van. Nagyon szeretem ezt a blogot, gyönyörűek a fotók, izgik a receptek, és még a stílusa is tetszik. Ebbe a kis kenyérbe meg rögtön beleszerettem, annyira jó, őszi hangulata van.

Hozzávalók:

- 3/4 csésze meleg víz (40 fok)

- 2 evőkanál langyos tej

- 1 1/2 teáskanál cukor

- 1 1/4 teáskanál száraz élesztő (nyolcad kocka, azaz 6 gramm frisset használtam)

- 2 csésze liszt

- 1/2 teáskanál só

- 6 evőkanál olívaolaj

- 1 1/2 csésze kimagozott Concord szőlő (fekete szőlőt használtam)
- 1 teáskanál rozmaringlevél
- 2 evőkanál barna cukor
- 2 teáskanál tengeri só

A robotgép táljában a keverőszárral (nem tudom, hogy hívják azt magyarul, ami nem a habverő és nem a dagasztó, help!) összekeverjük a vizet, a tejet, a cukrot és az élesztőt. Hagyjuk felfutni (ez kb. tíz perc). Utána hozzáadjuk a lisztet, a sót, két evőkanál olívaolajat, és alacsony fokozaton összekeverjük. A dagasztószárra váltunk, növeljük a sebességet, és még nyolc percig dagasztjuk a tésztát.Szép fényes, jó állagú gombócot kell kapnunk, ha nem így alakulna, kis liszttel vagy folyadékkal korrigáljunk.
(Persze robotgép nélkül is előállíthatjuk, fakanállal is remekül lehet dagasztani, és még erősít is:))
Egy nagyobb tálat kikenünk egy kis olívaolajjal, megforgatjuk benne a tésztagombócunkat, bekenjük a tetejét is, és fóliával letakarjuk. Hűvös helyen (ez mostanában nem okoz gondot) hagyjuk a duplájára kelni (másfél-két óra).
Lisztes kézzel lenyomkodjuk a tésztát. Lisztezett deszkára borítjuk, és két cipóvá osztjuk. Előkészítünk két sütőlapot, sütőpapírt teszünk rá, és megkenjük olívaolajjal. Egy-egy cipót ráteszünk, és megkenjük a tetejüket olajjal. 20 percig hagyjuk pihenni, letakarva. Húsz perc múlva olívaolajos kézzel szép kerek lepényekké húzkodjuk a cipókat, minél vékonyabbá, mert sütés közben nagyon meg fog még nőni. Megint letakarjuk, és hűvös helyen kelesztjük egy és egynegyed órát.

A sütőt előmelegítjük 230 fokra. A két tésztalap tetejét megkenjük a maradék olajjal, és megszórjuk a szőlőszemekkel meg a rozmaringgal. Meghintjük a barna cukorral és a tengeri sóval. Kb. 15 percig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz a tészta. 

Ügyesen áthelyezzük egy rácsra hűlni (nem olyan könnyű, mert némi szőlőlé csobog a tetején). Langyosan tálaljuk.

Nekem kicsit túl édes és túl sós volt a teteje, pedig eleve feleztem a receptben írt mennyiségeket, szóval negyedelném a szóróanyagokat legközelebb.

Pontosan a recept szerint jártunk el, hideg borral és finom sajtokkal ettük, tényleg nem volt rossz:)

Mascarponés szilvás klafuti

Hurrá, itt a szilvaszezon megint. Ámbár ez is olyan vízízű, mint az idén minden gyümölcs, de hát vannak ilyen évek, majd talán lesz jobb is. A klafutit változatlanul imádom (sajnos), pont ilyen hideg, esős szombatokra való, amikor már annyira lusta az ember, hogy még süteménygyártásra sem tud öt percnél több időt szánni. A tavalyi változatot kicsit leporolgattam, főleg, hogy volt némi maradék mascarponém, amit sürgősen el kellett használni.
Ja, és persze, a legfontosabb: végre megajándékoztam magamat az Anditól évek óta nagyon irigyelt Bosh robotgéppel, és játszani szerettem volna az új játékommal. Az egész úgy kezdődött, hogy lent felejtettem Tésán a kb. negyven éves (még anyukámtól örököltem) endéká habverőmet, és elkezdtem játszadozni a gondolattal, hogy mi lenne, ha beruháznék egy újra, már úgyis kezdett egy kicsit kehesedni. A negyvenéves endékás. Nagyon szűkmarkú vagyok magammal szemben, ha elektromos konyhai masinákról van szó, képes vagyok évekig tervezgetni egy gépbeszerzést. Soha nem voltam megveszve az elektromos szerszámokért, még a porszívó-mosógép páros is csak nehezen jutott be hozzám, a többiről nem is beszélek. Meg kicsi is a konyhám, kicsi a hely is, a pult is, ha elteszem, sosem veszem elő, ha elől hagyom, nem férek. Most viszont valamiért eluralkodott rajtam a mohóság, főleg, hogy ha levontam a habverő árát a robotgépéből, akkor már nagyon jó árat kaptam (remélem, tudtok követni), mondhatni akciósat, amit már nem lehetett kihagyni. Ez a beszerzés nem jött volna létre, ha nincs nagy segítségemre a pontos típusválasztásban blogszerzőtársam és családja, meg t3v, az okostojás igazán remek leírása. 

Na, akkor a recept.

Hozzávalók:
- 2 nagy tojás
- egy csésze liszt
- egy csésze tej
- 125 gramm mascarpone
- 40 gramm vaj
- 0,5-1 kg szilva
- egy teáskanál őrölt fahéj
- fél csésze barna cukor (ha nem elég édes a szilva, akkor több, és persze fehér is jó)
- csipet só

Először is bekapcsolom a sütőt, olyan 200 fokra. Kivajazok egy piteformát vagy mást, most éppen egy 20x30 cm-es tepsit. A szilvát kimagozom.
Beizzítom a vadiúj robotgépemet. Habosra keverem vele a két tojást a csipet sóval meg a cukor felével. Hozzáadom a tejet, lisztet, mascarponét, szobahőmérsékletű, puha vajat, és szép simára keverem a masszát.
A kivajazott tepsi aljára pakolom a kimagozott szilvákat, megszórom a fahéjjal és a maradék cukorral. Ráöntöm a híg, tojásos löttyöt, és mehet is a forró sütőbe, mindaddig, míg szépen meg nem pirul.
Magozással és mosogatással együtt kb. tíz perc, ha lelassultunk a hidegtől, meg a sütési idő, de azt már félig szundikálva tölthetjük. És annyira finom, hogy azt hiszem, a máglyarakás (itt és itt) és a grízes sütik után ez is felkerül az embargós listára.

Tök, sajtos fehérmártásban

Hát, olyan semmi különös, de én egy hétig is elvagyok rajta, ha muszáj, mint például most, mert csináltam egy jó nagy tepsivel, és úgy tűnik, senki sem eszi a családból rajtam kívül. Egyébként nagyjából Horváth Ilona recept. Ha hozzájutok valami jó kis friss tökhöz, akkor mostanában főleg az Andi-féle töltöttet szoktam belőle csinálni, rizs nélkül, de most valami húsmentesre vágytam. A tökfőzeléket ugyan szeretem, de valahogy unalmasnak találom magában, és a feltétgyártáshoz már nem volt sem kedvem, sem energiám, szóval így lett ez a fehérmártásos tök, az meg már csak az extra haszon volt, hogy minden maradék sajtot el tudtam bele használni.

Hozzávalók:

- egy-két tök

- két nagy csokor kapor

- vaj, tej, liszt a besamellmártáshoz

- só, bors, szerecsendió

- tejföl

- sajt

A tököket meghámoztam, kibeleztem, dobókockányira felkockáztam (meditáláshoz kiválóan alkalmas). Forró vízben néhány perc alatt megfőztem, leszűrtem. Közepesen sűrű besamelt készítettem egy kis lábasban, sóztam, borsoztam, belereszeltem némi szerecsendiót. Hozzákevertem egy nagy pohár tejfölt, meg eltüntettem bele a hűtőben árválkodó sajtokat, a krémsajtot csak belenyomtam, a kemény sajtokat meg belereszeltem. Hozzáadtam még az apróra vágott kaprot is.

Egy nagy tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tökkockákat, rá a mártást, villával átkevergettem. A tetejére még reszeltem sajtot, és mehetett is a forró sütőbe egy aranybarnárapirulási időre. És azóta is eszem.

Petrezselymes-citromos uborkasaláta

Kriszti kolléganőmtől hallottam ennek a finom, frissítő salátának egy változatát. Én egy picit továbbfejlesztettem , de azt hiszem, ez a fejlesztés csak előnyére vált és ezentúl biztosan fog szerepelni a salátarepertoáromban.


Mint minden salátánál, itt is ízlés dolga, hogy ki miből mennyit tesz bele. Lényeg, hogy kb. kétszer annyi uborka kerüljön bele, mint paradicsom, hogy az uborka íze dominánsabb legyen.

Tehát a meghámozott, felaprított uborkát beletesszük egy mélyebb tálba. Hozzáadjuk a kisebb darabokra vágott paradicsomot, vékony karikára vágott újhagymát vagy póréhagymát. Megszórjuk sóval, borssal, egy nagy csokor apróra vágott friss petrezselyemmel, kevés bazsalikommal és végül meglocsoljuk egy kis olivaolajjal és frissen facsart citrom levével. Az egészet jól összekeverjük, egy-két órára hűtőbe tesszük és azonnal fogyasztjuk.


Ezt a salátát az augusztus 27-én, nálunk tartott bográcsolásra készítettem, amikor is összesen 20-an gyűltünk össze a kertben (plusz a két, boldog négylábú). Egész nap döglesztő meleg volt, tűző napsütéssel. Nem hittük volna, hogy idén már másodszorra tol ki velünk az időjárás. A bográcsgulyás éppenhogy elkészült, a pásztortarhonyának is már csak negyed óra kellett volna, amikor este 8 óra körül leszakadt az ég. 20 ember rohant befelé, 20 darab műanyag székkel, 3 műanyag asztallal és a teljes terítékkel (a terítékbe belértem az alkoholtartalmú italokat is :) ). Nem gondoltam volna, hogy ennyien, ilyen felszereléssel elférünk bent a lakásban, de nem volt mit tenni, megoldottuk a helyzetet és végül - azt hiszem mindenki nevében nyilatkozhatok - egy jó hangulatú estébe torkollott a bográcsolás.

Mivel Bee másnap lett 25 éves, ezért megleptük őt 4 tortával. Mazsolino megsütötte a krémes áfonyatortáját áfonya helyett kékszőlővel és ribizlivel, Bori (Sheppie) puncstortával készült, én az epres csigatortát készítettem el. "Esküvőifotós" Andi pedig egy különleges diós-mogyorókrémes-tejszínhabos tortát hozott Székesfehérvárról, aminek sajnos nem tudom a nevét, csak azt hogy finom volt. :)


Bee persze nem sejtett semmit a tortákról, én meg aggódtam, hogy az időjárás keresztülhúzta a számításunkat, hogyan is fogjuk tudni megoldani a felköszöntést. A kertben könnyebb lett volna, hiszen nagyon egyszerűen kivihettük volna oda a házból a tortákat (kettő a hűtőben volt, kettő a hálószobában). Így meg műanyag székeken-asztalokon átmászva néhány centis helyeken tudtunk csak mozogni. Végül a barátok leleményessége megoldotta a kérdést és sikerült meglepetésszerűen átadnunk a tortákat Bee-nek és felköszönteni őt negyed évszázados szülinapja alkalmából (és következő napon tartott névnapja alkalmából is). :)

Zöldborsós-ricottás batyu

Amíg várom Mazsolino receptjeit a sütijeiről, addig megmutatom, mit készített apu abból a ricottából, amit anyukám véletlenül tehéntúró helyett vásárolt egy másik süteményhez. Ez a zöldborsós batyu lett a vészmegoldás, de annyira finomra sikerült, hogy biztosan meg kell még ismételnie apunak valamikor a közeljövőben.

Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg hideg vaj
- 35 dkg liszt
- kevés só
- 1 tojás

A töltelékhez:
- 5 dkg vaj
- 1 fej hagyma apróra vágva
- 20 dkg zöldborsó
- 10 dkg sonka kockára vágva
- 25 dkg ricotta
- só, bors

A hideg vajat morzsoljuk el a liszttel, kevés sóval. Adjunk hozzá kb. 4-5 evőkanál vizet és gyúrjuk tésztává. (Vigyázat! A tojást ne gyúrjuk hozzá, apukám véletlenül megtette.) Formázzunk belőle cipót, csomagoljuk folpackba és tegyük a hűtőbe amíg elkészítjük a tölteléket.

Egy serpenyőben olvasszuk fel az 5 dkg vajat, adjuk hozzá a hagymát és pároljuk üvegesre. Ezután keverjük bele a borsót. Néhány percig fedő alatt pároljuk-puhítjuk, majd hozzáadjuk a sonkát is pár perc alatt összefőzzük. Végül a ricottát is hozzákavarjuk, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk és levesszük a tűzről. A tölteléket langyosra hűtjük.

A tésztát kb. fél centi vastagságúra nyújtjuk. Egy pohár segítségével köröket szúrunk ki belőle, a töltelékből a közepükre halmozunk. A felvert tojással bekenjük a körök széleit és félbehajtjuk, batyukat formázunk belőle. Ujjunkkal jól összenyomjuk a széleket, nehogy sütés közben kifolyjon a töltelék.

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a batyukat és a tetejüket is megkenjük felvert tojással. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt aranybarnára sütjük.

Az apró batyuk mellé apu sütött nekünk egy nagyobbacskát is, amit Imivel megfeleztünk. A sütés utáni napon ettük, ekkor a tésztája már egy picit száraznak tűnt. Valószínűleg a tojás nélkül omlósabb, puhább lett volna. Az íze azonban még ekkor is nagyon finom volt!

Paradicsomos-cukkinis tésztarakottas

Megint anyuék tollával ékeskedem, hiszen ők készítették ezt a szuper kis tésztaételt. Már a színei is olyan vidámak, ínycsiklandók, nem? Kedvem lenne felfalni az egész tányérnyi adagot.

Ez is egy könnyen, gyorsan elkészíthető étel, ráadásul szép nagy adag lesz belőle.

Hozzávalók:
- 2 fej lilahagyma
- 60 dkg cukkini
- 30 dkg gomba
- 4-5 db paradicsom
- 4 evőkanál olivaolaj
- 2 tasak spagettialap (helyettesíthető sűrített paradicsomlével és fűszerekkel)
- 30-35 dkg tészta
- reszelt sajt

A hagymát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük. A cukkinit megmossuk, végeit levágjuk, hosszában kettévágjuk és felszeleteljük. A gombát megtisztítjuk, négybe vágjuk. A paradicsomot megmossuk, felkockázzuk. A tésztát kifőzzük.

Mélyebb serpenyőben felforrósítjuk az olajat, megpirítjuk rajta a hagymát, a cukkinit és a gombát. Felöntjük 9 dl vízzel, belekeverjük a spagettialapokat és összeforraljuk. Spagettialap és víz helyett használhatunk sűrített paradicsomot és vizet vagy pedig paradicsomlevet, de ekkor már ne öntsük fel vízzel. Sűrített paradicsom vagy paradicsomlé esetében fűszerezzük sóval, oreganóval, bazsalikommal.

Amint a szósz felforrt, hozzáadjuk a kockára vágott paradicsomot és még 5 percig rotyogtatjuk.

Egy nagyobb, magas peremű tűzálló tálba terítjük a főtt tésztát. Egyenletesen beborítjuk a zöldséges szósszal. A tetejét megszórjuk reszelt sajttal és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük, vigyázva, hogy a sajt csak megbarnuljon, nehogy megégjen a tetején.

A képeket - ha jól tudom - tesókám csinálta, aki mostanában nemcsak a fotózás terén hatalmas segítségem, de egyre inkább otthonosan mozog a konyhában, és ezt még egészen biztosan jó párszor ki fogom emelni. Arról egyelőre nincs információm, hogy ennek az ételnek az elkészítésében segédkezett-e, de az utóbbi időben egy cukrászdára való sütit sütött meg. :) Amint nálam lesz egy-kettőnek a képe és receptje, azokról is beszámolok.

Breton vajas sütemény (Kouign Amann)

A receptet itt találtam. Az enyém, sajnos, nem lett az igazi, egyrészt elkapkodtam, másrészt több módszert is összekevertem, harmadrészt elbénáztam. De azért még így, romjaiban is nagyon ütős kis sütemény, már ha valaki feltétlenül ezerkalóriás desszertre vágyik. Mondjuk, szinte az összes angol süti is úgy kezdődik, hogy vegyél negyedkiló vagy félkiló vajat, csak azokon a kis ártatlanul kinéző kekszeken ez annyira nem látszik, mint ezen a breton csodán.

Még soha nem hallottam a nevét, állítólag tradicionális breton sütemény. Tele van vele a youtube meg a google, ha valakit részleteiben is érdekelne. Tulajdonképpen cukros vajas kelt tészta.

Hozzávalók:
- egy csésze langyos víz (40 fok)

- 1/4 teáskanál száraz élesztő (egy tizenhatodnyi, azaz 50/16 gramm friss élesztőt használtam)

- 1 csésze teljes kiőrlésű liszt (tönkölylisztet használtam)

- 1-1 1/4 csésze finomliszt

- 3/4 teáskanál só

- 125 gramm fagyos vaj (lehet sós is)

- fél csésze finom kristálycukor
- fél csésze barna nádcukor

Az élesztőt elkeverjük a langyos vízzel, és belekeverjük a teljes kiőrlésű lisztet. Fóliával letakarjuk, és hagyjuk békében állni egy vagy két órát.
Elővesszük, beletesszük a sót, meg az egy csésze finomlisztet. A negyed csészényit csak szép lassacskán adagoljuk hozzá, ha kell, nem kell túllisztezni, lágy tésztát kell kapnunk. Kissé lisztezett deszkára borítjuk, öt percig dagasztjuk. Letakarjuk, megint hagyjuk állni másfél-két órát.
Ha eljött az idő, kissé lisztezett deszkán (vagy máshol) 30x15 cm-es téglalappá nyújtjuk. A vajat négy egyforma részre osztjuk, hármat belőle vékonyan felszeletelünk. A tésztát gondolatban három részre osztjuk, a középső részt kirakjuk az egyik negyednyi felszeletelt vajjal, megszórjuk a cukor negyedével. Aztán gondosan ráhajtjuk előbb az egyik oldalt, utána a másikat. Ezt még pont kétszer megismételjük. Itt-ott kitüremkedik a vaj, de nem kell miatta aggódni.
Alaposan kikenünk vajjal egy kerek sütőformát. Beletesszük a tésztát, kicsit széthúzogatjuk formára, a széleit lenyomkodjuk egy kicsit. Keresztbe bevágjuk néhányszor. Megint letakarjuk, és megint hagyjuk kelni egy órát.
Közben előmelegítjük a sütőt 220 fokra. A sütőrácsot a legalsó harmadba tesszük. A megmaradt negyed vajat felolvasztjuk, megkenjük vele a megkelt tészta tetejét, és megszórjuk a maradék cukorral. 20-25 percig sül kb., addig, amíg szép aranybarna lesz, és a rajta lévő cukor karamellizálódik.
Ha kicsit kihűl, és engedi magát (nem könnyen, mert alul is karamellizálódott a cukor, és ez odaragasztja), érdemes rácsra borítani, és ott kihűteni. Tortaszerűen szeleteljük.

Na és, hogy akkor én mit is rontottam el. Először is ez tényleg nem fér bele egy hétköznap délutánba, még akkor sem, ha nyertem egy órát telefonos segítséggel (hazatelefonáltam Rebekának, hogy keverje össze a lisztet-vizet-élesztőt). Szóval ha el akartam jutni az ágyamba, akkor rövidíteni kellett a kelési időket, és ez sosem jelent jót a végeredményre nézve.
Másodszor: megnéztem egy-két videót, és lányos zavaromban össze-vissza kevergettem a leírt receptet meg azokat, ebből néha jól lehet kijönni, néha meg nagyon nem, most a második játszott.
Harmadszor: egy kapcsos tortaformát kentem ki vajjal, nem tudom megmondani, mért, mert van ugyanakkor nem kapcsos formám is. Tehát amikor elkezdett sülni a tészta, akkor szép, nagy, kövér cseppekben hullott ki belőle a vaj a sütő aljára, hogy ott átlényegüljön büdös fekete füstté. Némi toporzékolás után kaptam egy kis sütőtakarítási segítséget, én meg a sütőből kiköltöztetett formát alaposan bebugyoláltam több rétegnyi alufóliába, meg ráállítottam egy tepsire. Kevés élesztős-vajas tészta szereti, ha félbeszakítják a sülését tíz percre, és még a sütőt is lehűtik egy kicsit. Hát, valószínűleg ez volt rá az utolsó csapás. Nyaf. Persze rögtön két adagot csináltam, ne bohóckodjam már két csésze liszttel, szóval most ott van egy viszonylag nagy adag elrontott tészta, remélem, a kutyák szeretik a belét (ámbár diétán vannak), mert a szélét azért mi is elrágcsáljuk.

Krumplis lecsó

Eddig nagyon igyekeztem kerülni a lecsó-témát, hiszen kedves blogszerző társaim már bemutattak két félét is. Csincsilláé számomra teljesen újfajta megközelítése a lecsónak, Andié már egy kicsit közelebb áll ahhoz, ahogyan én készítem, de a pirospaprika hiánya miatt még ez is kissé furcsa nekem. Én a paprikát párolós és bármit (rizs, virsli, tarhonya, tojás) belepakolós lecsó híve vagyok, sok paradicsommal, nem kockára, de nem is félkarikára vágott hagymával. :) Igaz, a virsli nálam nagyon ritkán kerül bele, hiszen nem ragaszkodom a húsfélékhez. Ez alapvetően egy zöldségétel. Csincsilla lecsója egy kis vitát eredményezett, ezért nem akartam még én is egyet gerjeszteni.

Ám amikor Mazsolino és Zoli múltkor egy krumplis lecsót főzőtt, elhatároztam, hogy ezt mindenképpen bejegyzem harmadik változatként. Nagyon kevés embertől hallottam eddig, hogy krumplival eszi a lecsót. Régen, amikor a vidéki rokonainknál nyaraltunk, elképzelhetetlen volt, hogy a lecsó mellé ne héjában főtt krumplit együnk. Mert ők ezt az egyféle változatot szerették. Szóval számomra nem annyira újdonság a krumpli hozzá, de másnak talán igen.


Igaz, ez a változat egy picit különleges volt nekem is, mert a krumpli nem mellé, köretként készült, hanem benne, a többi zöldséggel együtt főtt. Annyira jól nézett ki, hogy én is megcsináltam és még jó párszor meg is fogom.

Az előkészítés több idő, mint maga az elkészítés.

Hozzávalók:
- 20 dkg húsos szalonna
- 2 nagy fej hagyma
- 30 dkg paradicsom
- 50 dkg paprika
- 40 dkg apró burgonya
- 2 teáskanál pirospaprika

Előkészítés:
A szalonnát apró kockákra vágjuk. A hagymát megtisztítjuk és vékonyra szeleteljük (én tizenhatodokra szoktam vágni :) ). A paradicsomokat néhány másodpercre lobogó, forró vízbe mártjuk , majd lehűtjük és lehúzzuk a héjukat. Húsukat cikkekre vágjuk. A paprikákat megmossuk, kimagozzuk és felszeleteljük. A krumplikat megtisztítjuk, ha szükséges félbe vagy negyedbe vágjuk.

Elkészítés:
Egy nagy, mélyebb serpenyőben zsírjára pirítjuk a szalonnát, rátesszük a hagymát és üvegesre dinszteljük. Megszórjuk pirospaprikával, 1 dl vizet öntünk rá és gyorsan, alaposan összekeverjük.
Beletesszük a krumplit, sózzuk és 10 percig lefedve pároljuk.

Ezután hozzáadjuk a felszeletelt paprikát, összekeverjük és ha kell, felöntjük még egy kis vízzel. További 5 percig pároljuk, majd levesszük a fedőt és gyakran megkeverve félpuhára főzzük a paprikát. Ekkor hozzákeverjük a paradicsomot, ha szükséges utánsózzuk. Kb. 5-10 percig főzzük még, amíg a paradicsom kissé összeesik és a krumpli is teljesen megpuhul.


Finom sűrű szaftja lesz. Ízlés szerint készíthetjük bogyiszlói paprikával vagy csípős pirospaprikával is, ki hogyan szereti. Vigyázat! Nagyon laktató.

Zabpelyhes, napraforgómagos kenyér

Természetesen ez is dagasztás nélküli, csak mostanában nem zsemlékben utazom, hanem ilyen helyes hosszú kenyerekben, mert hát jóval gyorsabb, mint a zsemlézés, és legalább olyan finom, sőt, pirítósnak meg egyenesen kiváló. Általában a mákos változatot csinálom, amiből lassan paleokenyér lesz, eleinte olyan két kiló liszthez adtam negyed kilónyi mákot, most már ott járok, hogy olyan 60-70 dekányi liszthez megy az a kis negyedkilós zacskó (épp el is gondolkodtam Ágiék - egyébként isteni - írása kapcsán, hogy nálunk olyan nyolc kiló mák biztosan elfogy egy évben, hát, ezt megtermelni sk. nem lenne kis munka). De a mákért kevésbé rajongó családtagjaim kedvéért néha hajlandó vagyok mást is sütni.
Ez a kombináció most különösen finomra sikerült, biztos lesz sok ismétlés, ráadásul valahányszor zabpelyhet használok, az a kényszerképzetem, hogy most irtó egészséges dolgot művelek.

Hozzávalók (egy csésze pontosan 2,3 dl):
- 3 csésze kenyérliszt
- 2 csésze tönköly búzaliszt
- 1 csésze zabpehely
- 2 csapott evőkanál só
- 2 evőkanál méz
- negyed kocka friss élesztő (12,5 gramm)
- langyos víz, olyan liter körüli (négy és fél csésze, kb.:))
- 150 gramm napraforgómag

A zabpelyhet aprítóban lekicsinyítem, nem lisztet csinálok belőle, mondjuk, úgy negyedelem, de ez a rész ki is maradhat. A napraforgómag kivételével mindent összekeverek egy nagy tálban (tényleg nagyba, mert nőni fog), először a száraz hozzávalókat, utána meg jöhet a víz, sűrű nokedlitészta-állagot kell kapnunk. Aztán az egész tálat behúzom egy zacskóba, vagy letakarom folpackkal, és egy csendes, meleg helyre száműzöm 12-24 órára.

Egy óra múlva már ilyen szép:

Ha már legalább 12 óra eltelt, akkor nagyon erősen lisztezett deszkára borítom a napraforgómaggal együtt, és jó alaposan összegyúrom. Sütőpapírral kibélelek három hosszúkás formát, a tésztát három cipóra osztom. Egyesével oválissá nyújtom, feltekerem, és belefektetem a sütőkbe. Itt még hagyom őket a duplájukra kelni, ez kb. egy óra (megint az ötven fokos sütőben keltek meg, ha sok időm lenne, akkor nem így csinálnám, de egy hétköznap estébe csak így fér bele). Amikor megkeltek, kivettem őket, jó melegen betakargattam mindet, közben felfűtöttem a sütőmet a maximumra (275 fok). Ezen a hőmérsékleten sültek 5 percig, utána levettem 200 fokra. Amikor már szép barna volt a tetejük, akkor kivettem őket a sütőből, kiborítottam a formákból, és még így meztelenül visszamentek sülni olyan tíz percet, hogy mindenhol szép pirosak legyenek.
Rácson hagytam őket kihűlni. Másnap már szép vékonyra lehet szeletelni, és mehet is a fagyasztóba, amikor elővesszük, néhány perc alatt felengednek, pont olyanok, mint frissen.

Kinder bueno

A katasztrofálisan sikerült kinder pingui sütim után megfogadtam, hogy soha többet nem készítek semmit, aminek "kinder"-rel kezdődik a neve. Nem mintha nem izgatott volna a többi ilyen süti, hiszen a csoki változatát mindegyiknek szeretem. De azóta sem vitt rá a lélek, hogy bármelyiknek is nekiálljak.

Miután a pinguit megsütöttem, felhívtam Esztit, hogy elsírjam neki, milyen rossz lett, hiszen előtte ő biztatott, hogy biztosan szuper lesz.
Nem tudom, hogy a csalódottságom hatására vagy sem, de végül úgy döntött, hogy egy másik kinder süteménnyel, a buenóval vár minket. És milyen jól tette! Miután a fél tepsit én faltam be ebből a sütiből, egészen kedvet kaptam az elkészítéséhez. Mert persze Eszti szerint ez is olyan egyszerű...na igen, neki. :)

Hozzávalók a tésztához:
- 6 tojás fehérje
- 6 evőkanál cukor
- 2 evőkanál liszt
- fél csomag sütőpor
- 15 dkg darált mogyoró
- 1 evőkanál étolaj
A tetejére: mogyorókrém

A tésztához a tojásfehérjéből kemény habot verünk, apránként hozzáadjuk a cukrot. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a mogyoróval, és óvatosan belekeverjük a tojáshabba, közben belecsurgatjuk az étolajat is. A kész masszát kb. 35x25 cm-es kivajazott, -lisztezett tepsibe tesszük, majd 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
A tészta tetejét még melegen megkenjük mogyorókrémmel.

Hozzávalók a krémhez:
- 1 liter tej
- 6 db tojás sárgája
- 35 dkg cukor
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 5 evőkanál liszt
- 20 dkg csokoládé (nincs információm arról, hogy milyen)
- 50 dkg vaj/margarin
Közé:
- 15 dkg háztartási keksz
- tej
Tetejére:
- 5 dl habtejszín
- 2 csomag habfixáló
- ízlés szerint cukor
A tejben csomómentesre keverjük a tojássárgáját, a vaníliás pudingport, a lisztet és a cukrot, majd az egészből egy sűrű krémet főzünk. Elfelezzük. A csokoládét megolvasztjuk és a krém egyik feléhez dolgozzuk. Kihűtjük.
A vajat/margarint habosra keverjük és két részre osztjuk. A sárga és a csokis krémhez dolgozunk egy-egy részt.
A mogyorókrémmel megkent tésztára rákenjük a sárga krémet, ezt beborítjuk tejbe mártogatott háztartási keksszel. Erre jön a csokis krém. Tetejére a tejszínből, cukorból és habfixálóból vert kemény habot simítjuk.
Néhány órára hűtőbe tesszük dermedni.


Így leírva tényleg nem tűnik olyan bonyolultnak. És ha hozzávesszük, hogy milyen finom, mindjárt megér egy próbát. Fogyókúrázóknak nem ajánlom. Egyrészt, mert tömény édességbomba, másrészt pedig nem lehet leállni az evésével. :)

Krémes

Most pedig következzen az egyik édes süti, amivel Eszti várt minket. A kettő közül az egyszerűbbel kezdem, bár én mindig azt hittem, hogy a krémes elkészítése hatalmas szaktudást, türelmet és kreativitást igényel. Eszti szerint ez egy fél óra alatt elkészíthető sütemény és neki el is hiszem. :)

Hozzávalók:
- 7 tojás
- 23 dkg cukor + a pudinghoz + 5 evőkanál
- 8 evőkanál liszt
- 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 20 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 3 csomag vaníliás pudingpor
- 1,5 liter tej

A 7 tojás sárgáját, 23 dkg cukrot, a 8 evőkanál vízzel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a liszttel elkevert sütőport és a kakaóport és jól összedolgozzuk. Kivajazott-lisztezett gáztepsibe terítjük a masszát és előmelegített 180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük.

A három csomag vaníliás pudingport 1,5 liter tejjel és ízlés szerinti mennyiségű cukorral elkészítjük a pudingpor csomagolásán található utasítás szerint.

A 7 tojás fehérjét 5 evőkanál cukorral kemény habbá verjük és alaposan összekeverjük a forró pudinggal. A keveréket a sütőből kivett piskótára kenjük, egyenletesen elsimítjuk. Visszatoljuk a tepsit a forró sütőbe, de már elzárjuk a gázt/villanyt. Nem sütjük, csak szárítjuk a krémet.

Nem is kell mondanom, hogy ez is nagyon finom volt. Esztinek nem említettem, hogy én nem rajongok a krémesért, úgyhogy egy szeletet megkóstoltam. Aztán vettem még egyet. :)

A képek jobb oldalán pedig már látható a másik süti is. :)