2009. szeptember 7., hétfő

Mákos tönkölyzsemle

Megint zsemlesütő nap volt, továbbra is dagasztás nélküli zsemlében utazom, már szerepelt párszor a blogban, itt és itt. Nem bírjuk megunni, minden nap ez a reggeli. Az eltelt hónapok (évek??) alatt tovább finomítottam a receptet. Egyszerre négy adagot szoktam csinálni, egyrészt kevesebbnek nálunk nem nagyon érdemes nekiállni, másrészt így a négy helyett csak egyszer kell felfűteni a sütőt, és csak egyszer kell a gyúródeszkát elmosni:) Amikor elkészül, és teljesen kihűl, lefagyasztom, és onnan vesszük mindig elő (mindenféle kenyérrel ezt csinálom, soha nem is dobunk ki kenyeret). Ha nagyon kell sietni, akkor mikróban vagy sütőben fel lehet olvasztani, de kb. 15-20 perc alatt szépen felenged magától is. Friss és finom, pont olyan, mint amikor bekerült a fagyasztóba.



Tehát:
- 1 kg B80-as kenyérliszt (130 Ft)
- 1 kg teljes kiőrlésű tönkönyliszt (400 Ft)
- fél kocka friss élesztő (25 gramm) (20 Ft)
- 4 evőkanál cukor
- 4 kávéskanál só
- 250 gramm mák egészben, nem darálva (300 Ft)
- 250 gramm lenmag (300 Ft)
- kb. 2 liter langyos víz

Korán reggel két nagy tálban, arányosan összekeverem a hozzávalókat (egyben nem fér el!). Langyos vizet öntök hozzá, és fakanállal kicsit összekeverem, hogy mindenhol nedves legyen, de ne legyen túl híg (a nokedlitésztánál jóval sűrűbbnek kell lennie). Lisztje válogatja, mennyi víz kell hozzá, kb. 9–10 dl megy bele tálanként. Sűrű, nem folyós tésztát kell kapni. Nem kell kavargatni sokáig, épp hogy csak kb. egynemű legyen. Aztán ráhúzok egy-egy nagy nylonzacskót a tálakra, és áttranszportálom őket a lakás egy meleg, és napsütötte helyére, és elrobogok dolgozni.
Kb. 12 órát hagyom állni a tésztát magában, ha reggel fél hatkor összekevertem, akkor délután hat körül, munka után már folytathatom is a zsemlegyártást. Az eljárás a szokásos, régebben leírt, erősen lisztezett deszka, átpüfölés, 100 grammos adagok, stb. A legegyszerűbb, kerek zsemle jött be a legjobban, ebből a legkönnyebb tízórait gyártani, és ezt a leggyorsabb csinálni is. Sütőpapíros tepsikre pakolom őket, egy gázptepsire 9 fér el. A fenti négy adagból a múltkor 49 darab lett, ennyi tepsim persze nincs, szóval egy részét csak tepsiméretű sütőpapírokra pakolom, tele lesz vele az egész konyha. Mindegyiket gondosan betakarom néhány, erre a célra használatos abrosszal, és megvárom, amíg kb. a duplájára kelnek, ez is hőmérsékletfüggő, de minimum másfél óra.
Kb. egy és negyed óra elteltével beizzítom a sütőt, nekem 275 fok a maximum, na, ez kell. Kettesével, légkeveréssel sütöm a tepsiket, illetve hát a zsemléket:). Ez a nagyon magas hőmérséklet nagyon szépen felhúzza a tésztát (kelés közben általában rémesen ellapulnak), szép gömbölyű zsemléink lesznek. Aztán egy 5-10 perc múlva visszaveszem olyan 210 fokra a hőmérsékletet, és addig sütöm, amíg szépen meg nem pirulnak. Ez a fajta tészta könnyen nyers marad, szóval inkább egy picit barnábbra, mint fehérebbre. Aztán kiveszem a tepsiket, és megint visszatekerem a maximumra a sütőt, és megvárom, amíg felmelegszik, úgy tolom be a következő adagot. Stb. És rácson hagyom hűlni másnap reggelig a zsemléket, akkor mennek a fagyasztóba. Már akiből nem lesz aznapi szendvics.
Akkor most jön a matek része. Az alapanyagok ára 1150 Ft volt (legalábbis valami ilyesmi), volt még az a kis cukor és só, szóval legyen 1200 Ft. Meg van még az energia ára, fogalmam sincs, mennyit használhat egy villanysütő két óra alatt (kb. ennyi idő kell ekkora mennyiséghez). Áram nélkül ezek szerint 25 forint egy zsemle, mondjuk árammal 40. Szerintem nem rossz ár. Meg volt reggel fél óra, meg este mondjuk másfél. És persze otthon kell lenni, amíg sül.

És úgy tűnik, vége van a nyárnak (hűvös szelek járnak), valahogy túl kell élni ezeket a napokat is. Végül is, egy jó kis déli ablak előtt még bírhatós:)














Posted by Picasa

12 megjegyzés:

Andi írta...

Nagyon irigykedem a gyönyörű és baromi finom zsömléidre, de én nem merek nekiállni soha többet, hiába volt az a fantasztikus sütőtanfolyam!

Tomacica nőtt valamennyit? mintha nagyobb lenne! Örülök, hogy szent a béke köztük Zsuzsikával! Na persze őket is nagyon irigylem!

És örülök, hogy megint dolgozol! :-)

Andi írta...

Ja, és azok az isteni zsömlék, amiket kóstoltam már nálad nem 40 Ft-ot, hanem legalább 400 Ft-ot érnek darabonként!

Marcsi írta...

Csincsilla ezek olyan gyönyörűek, hogy mostmár erőt veszek magamon és én is kipróbálom:)

A cicák pedig tündérek:)

Andi írta...

Én is cica szeretnék lenni!

Bea írta...

Le a kalappal mindkét blogszerzőtársam előtt. Olyan energiák vannak bennetek, hogy csak na! Én nem lennék képes hajnalban (nekem az még nem reggel) nekiállni összeállítani a zsömléket. Nagyon szép és biztos legalább olyan finom is!

tata írta...

ilyet már ettünk? vagy nem? vagy igen? nézz a szemembe cucu... :)

Andi írta...

(röhög) RÓZSASZÍN!

segebaga írta...

Édesek a négylábúak, zsömlét remélem legalább ők kaptak :)

csincsilla írta...

kedves tata, néha, ha épp munkanapra esik a zsemlesütőnap utáni nap, akkor ilyet szokott kapni az andi:) és a négylábúak szerintem is irtó tüncik! annyira jól áll nekik a napsütés! de zsemlét nem kapnak, mert nem eszik meg.

Andi írta...

Most nem munkanapra esett véletlenül?

tata írta...

egyik nap igen, másik nap nem. most nem! :)

Andi írta...

Vagy igen? Vagy nem?