Máglyarakás

Ez az az édesség, amit nagyon ritkán csinálok, mert ámbár mindenféle sütit nagyon szeretek, van néhány különösen veszélyes, mint pl. az Andi jugó rétese, meg a Beáék-féle rakott kifli, ezekből bármikor meg bírok enni egy teljes tepsivel, szóval egyetlen fegyverem van ellenük, nem jöhetnek be a konyhámba. Most azonban muszáj volt valamit csinálni a fagyasztótakarítás miatt melegre bukkant néhány kiflivel és kalácsmaradékkal. (Egyébként a száradni készülő kalácsvégeket, süteményvégeket, minden ilyen kacatot nem a szemétbe dobok, hanem a fagyasztóba, és ha összegyűlt egy adagnyi, akkor valami ilyesmihez elhasználom.) Egyébként is jó maradékfelhasználó süti, rendesen elnyel néhány elfekvő tojásfehérjét, de sárgáját is, ha úgy adódik, maradék lekvárt, diót, mákot, bármit:)

Hozzávalók:
- 6 szárazabb kifli (nálam 3 kifli volt és némi kalácsmaradék)
- 5 egész tojás
- kb. fél liter tej
- néhány alma (nálam most konkrétan egy darab volt)
- néhány kanál baracklekvár (minden lekvárom elfogyott, szóval ez most kimaradt)
- egy marék csokicsepp (ez végképp elhagyható, bánatomban tettem bele, lekvár helyett)
- cukor, ízlés szerint
- vaníliás cukor vagy vaníliakivonat
- kicsi vaj a forma kikenéséhez

Egy nagy tálban összekeverjük az öt tojás sárgáját a fél liter tejjel néhány evőkanál cukorral és a vaníliás cukorral. Belevagdaljuk a száraz péksüteményeket, jól összekeverjük. Ha kell, öntünk még rá egy kis tejet, az a lényeg, hogy jól itassa át a tésztaféléket, ne legyen se száraz, sem nagyon lucskos.
Egy tortaformát kivajazunk. Belesimítjuk a tojásos masszánkat. Most jöhet rá és bele minden finomság, csokicseppek, ha teszünk bele, ezt érdemes egy kicsit belekeverni. Szeletelt alma a tetejére. Baracklekvárral megkenni, ezt is érdemes egy villával kicsit mélyebbre is bejuttatni. Kis darabos dió vagy mák, nálunk ezek általában embargósak.
Mehet a forró sütőbe sülni. Kb. egy félóra alatt jól összesül. Közben felverjük a tojásfehérjéket egy csipet sóval. Ha már majdnem kész a hab, keverjünk hozzá némi lekvárt, ugye a legjobb a baracklekvár lenn, én most egy kis bolti eperlekvárt tettem bele.
Kivesszük a sütőből a formát, ráhalmozzuk a tojáshabot, és olyan 140 fokon még szárítjuk egy negyedórácskát, vagy kicsit többet, amíg szépen megpirul a teteje. Úgy kell vele bánni, mint a sült habokkal általában, mert hajlamos az összezuhanásra, szóval ha kész, akkor hagyjuk kicsit hűlni a kitámasztott ajatú meleg sütőben. Nekem nem a barátom a tojáshab, mindig csúnyán összeomlik, ez most egy hajszálnyit kevésbé, szóval igazán jó tanácsokat nem tudok adni, azon kívül, hogy forduljunk balra háromszor.
Langyosan a legfinomabb.