Kacsapecsenye

Tomától és Kamillától kaptam ezt a szépséges gyertyát és gyertyatartót, átadáskor gyönyörűen körberakták égő mécsesekkel. A tartó sajnos nem látszik, de majd egy másik alkalommal bemutatom teljes szépségében. A gyertya egy nagyobbacska félgömb, ami félig van megtöltve viasszal, és a viasz nélküli rész ki van lyukasztgatva, így meggyújtáskor különleges fénye lesz. Nagyon várom már, hogy láthassam, de ezt majd egy kivételesen nyugodt, hangulatos estére tartogatom. Köszönöm!

A legszűkebb családi körnek kacsát sütöttem péntek este. Nem akartam feltenni a blogba, mert már szerepelt egyszer, de nem mint önálló fejezet, hanem csak egy bekezdés valahol. Csincsilla viszont rámparancsolt, hogy kapjon a kacsasült önálló helyet is. Igenis!

A Lidlben vettem egy kétkilós fagyasztott kacsát. Kacsasülthöz szerintem csak a 2-2,5 kilós pecsenyekacsa jó. A kisebbek kiszáradnak sütés közben, a nagyobbak viszont túl zsírosak lehetnek, nagyságuk miatt tovább kell sütni őket, ezért amellett hogy iszonyúan zsírosak, még ki is száradhatnak... Szóval a legjobb a kétkilós kacsa.

Felengedés után jól megmostam, megtisztítottam, és sózás-borsozás után a hasába tömködtem egy fej hagymát, belenyomtam egy fél citrom levét, majd a citromot is beküldtem a hagyma mellé, és belemorzsoltam egy húsleveskockát. Hústűvel összetűztem a nyílást, majd az egész kacsát kívül is alaposan besóztam és jól megborsoztam. 200 fokos sütőben először a hátát sütöttem, majd megfordítva. Igazság szerint 60-60 perc kell mindkét oldalnak, de ha olyan vendég jön, aki egész nap nem evett, akkor 45-45 percre lehet csökkenteni a várakozási időt... Sült krumplival, sokféle savanyúsággal tálaltam, de finom lehet még hozzá a hagymás krumpli, párolt káposzta házaspár is!

Egy kacsát három jó étvágyú ember el tud tüntetni egy ültő helyében, de láttam már olyat is, amikor ketten megbirkóztak(unk) vele.

Amikor Toma hazaérkezett, kérdezte, mi lesz a vacsi? Mondtam neki, hogy kacsa. És nekem? kérdezte. :'-( Természetesen neki fokhagymával tűzdelt sertéscombot sütöttem, de azt elfelejtettük lefényképezni, mert nagyon éhesek voltunk. Azt majd máskor bemutatom.