Majd főzök is, valamikor, talán, egyszer. De addig csak etetek. Mert már ilyen nagy Tomcica, bizony, ma reggel már a nagyokkal reggelizett (azért utána még lecsúszott még a saját reggeli is:)), mert kinézte a szájukból a falatot. És a szemrehányó kommenteket megelőzendő:
1. nem vágtuk le a farkincáját, szépen maga alá hajtogatta és ráült:)
2. azért a földről, mert ha elszaladtam volna tányérkájáért, akkor tuti megeszi a két nagy cicánk, ha megpróbál beleenni az ő tányérkájukba.
9 megjegyzés:
Nahát hogy ez milyen gyönyörű cica lett! És milyen óriás! Nagyon büszke vagyok rá. És persze rád is, hogy abból az indurka-pindurkából (akiről azt hittem, hogy pont a nálam töltött pár nap alatt fog elpusztulni, annyira nem hittem, hogy túléli a korai árvaságát), mekkora cicát csináltál! Fantasztikus! Kérek szemből is képet!
Nagyon cukorfalat mindakettő és én is gratulálok.
csincsilla! versenyezteted a te két cicádat az én két cicámmal? kard ki kard! :)
milyen versenyszámra gondolsz?
Remélem azért, hogy ha Tomacica nagy lesz, mindegyik ellenséges cicát széttépi!!! És remélem, hogy nem fogja engedni, hogy egyenek a tányérkájából!
szépség, méret, kedvesség, fajtisztaság, fotogénség, evés-ivás, dorombolás, nyávogás, intelligencia... sorolhatnám még. de csak az az érzésem, hogy gyorsan le akartad tolni az én cicáimat a te cicáiddal az oldalról. :)
azt hittem, hogy a hogyan harapjuk le édesanyánk karját tőből című versenyszám jön. abban elég jók vagyunk.
mármint kik? a cicák vagy te, csincsilla? :)
...má ha lesz neki tányérkája, szegény pára a földről eszik :)
Megjegyzés küldése