Vadas

Mi a családban csak így hívjuk: a Vadas. Anyám tanulta anyósától és nem hasonlít semmiféle vadasos kajára, főleg nem a vadas marhára, mert sohasem készítjük marhahússal. Rendszerint sertéscombból, lapockából, vagy más nemzsíros sertéshúsból csináljuk. Másik nagy eltérés a megszokottól, hogy sohasem pürésítjük a zöldségeket. Megkóstoltam már üzemi konyhán a vadasmártást, de az egyáltalán nem hasonlít ehhez, sokkal édeskésebb, naná, hogy nem tudom megenni!


Hozzávalók:

• 4 szelet hús (a fent említettek közül valamelyik)
• 1 szál fehérrépa
• 1-2 szál sárgarépa
• 1 sűrített paradicsom konzerv
• 1 teáskanál mustár
• 1 kockacukor
• 2-3 babérlevél
• só,bors
• a habaráshoz liszt + tejföl

A 4 szelet húst megmosom, megsózom, megborsozom, majd kevés olivaolajon (vagy libazsíron) megpirítom mindkét oldalát, és még tovább párolom pár percig. Ezalatt megpucolom és felkarikázom a répákat, majd a hússzeletek mellé dobom és együtt párolom/pirítom őket. Amikor ezt megunom, felöntöm egy kis vízzel, beleteszem a sűrített paradicsomot, a mustárt, egy kockacukrot, a fűszereket és lassú tűzön főzöm kábé 45 percig, vagy ameddig a hús egészen omlós nem lesz. Ha elkészült, tejföllel behabarom.

Mivel a fiam nem szereti, vagyis hát nagyon remélem, hogy nem szereti, még sohasem csináltam zsemlegombócot hozzá, pedig az az ő igazi párja (nem Tomáé, hanem a vadasé!). Ehelyett mindig makarónival szoktam tálalni így a finom fűszeres szaftot a makarónin keresztül lehet felszürcsölni, amit Toma pici korában is nagyon élvezett, talán pont ezért volt hajlandó megenni ezt a kaját.

De most nem találtam itthon egyetlen zacskó makarónit sem, úgyhogy ez alkalommal spagettivel tálaltam életemben először, és így is finom volt. És persze sok-sok kenyeret is szoktunk hozzá enni, mert fő a fogyókúra!