Záróra után

Vége a konyhai műszaknak. Sajnos vége a hétvégének is. Persze - szokás szerint - nem végeztem mindennel, amit kitűztem magam elé. De sebaj, majd jövő hétvégén. Mára még van egy kellemes napirendi pont: egy pohár bor és a lazítás...

Upsz, egy tál süti került a szépen letakarított tűzhelyre! Méghozzá sokak kedvence, a csokis-zabpelyhes keksz! Na jó, ezt hagyjuk, folytassuk a relaxációt.

Egy "forradalmian új" relaxációs módszert tanultunk tesómmal a héten kolléganőnktől, Zsutól. (Bár nagyon ritkán nézek tévét, így hát nem ismerem a reklámokat, de vannak körülöttem, akik készségesen megtanítanak a reklámok szövegére!) A "forradalmian új" relaxáció neve: kéjhömpöly. :-)

A módszer a következő:

A fürdőkádat teleengeded forró vízzel, körös-körül mécsesek égnek, egyik kezedben egy pohár vörösbor, a másikban egy tábla keserű csokoládé. Lényeges: a vörösbor KIZÁRÓLAG minőségi száraz vörösbor lehet. (Tehát kannás bor és egyéb édes lőrék nem jöhetnek szóba.) Ehhez, ha lehet, legalább 60%-os keserű csokit kell szopogatni. Így lesz a dologból: kéjhömpöly.

Beszélgetésünk másnapján reggel az előírt vörösbor az asztalomon várt, pedig Zsu szabadságon volt. Hosszú idő volt, mire rájöttem, hogy csinálta :-)

A borhoz csatolt üzenetben ez állt: "A blogba nem írhatod és nem teheted ki a ...... feliratot, mert az már kereskedelmi reklám és mint tudjuk, járulékokat vonna maga után (szponzorszerződés stb.)." Mivel médiaszakemberekkel dolgozom, nem mertem megmutatni csodás ajándékborom teljes címkéjét, nehogy megüssem a bokámat... (A csokit persze aznap beszereztem a bor mellé!)

Úgy kellett őket fényképeznem a csokival együtt, mint egy kémtörténetben a nyomozót, hogy csak a körvonalai látszódjanak:

Zsu, remélem elégedett vagy! Mert én az vagyok a relaxációs módszereddel! És bízom benne, hogy sokan ki fogják próbálni!

A fürdőszobába szép mécseseket helyeztem el, köztük egy gyönyörű szép, kézműves gyertyát, amit Mazsitól kaptam karácsonyra. A hangulatvilágítás tökéletesre sikerült! :-)



És úgy ahogy van, minden tökéletes, hiszen kevesen mondhatják el, hogy ilyen helyen dolgoznak. Marcsiról már áradoztam, Zsuzsi kedvessége is megmutatkozott nemrég a blogban, és most itt van Zsu, a mindig figyelmes, aggódó, anyáskodó és jó humorú kolléganő. Elég szerencsés vagyok, nem? :-)