Köményes-rozsos kenyér Dzsozefnek

Már hetek óta ezzel nyúz. Hogy egyszer valamikor régen kapott tőlem egy darabka száraz kenyérsarkot. És hogy az mennyire finom volt! Hogy mikor sütök megint olyan kenyeret? Már felajánlotta azt is, hogy hoz nekem a szomszédságában lévő a boltból igazi házi kenyeret cserébe. Csak olyan kenyeret ehessen még egyszer az életben... Aztán már elfogyott a türelmem és gondoltam, sütök neki egy egészet, nem csak csücsköt. :-) Mert az ilyen hűséges és lelkes rajongók meg is érdemlik, hogy egy egész kenyerük legyen!!! (Ha megmarad hétfőig...)



Az eredeti recept természetesen Stahltól van, a zöld könyvéből és Diós-rozsos kenyér a neve. Csakhogy én nem vágyom a kenyérben dióra, ezért mindig kihagyom belőle. És be kell valljam, most a kömény is kimaradt, mert nem találtam itthon se egészet, se őröltet. A recept egészet ír, én őröltet szoktam használni, mert nem szeretek ráharapni. A római kömény pedig nem hiszem, hogy jól helyettesítette volna. És réteslisztem se volt, úgyhogy sima lisztből és búzadarából kevertem, remélem nem lehet majd észrevenni! A hozzávalókat azért úgy adom meg, mintha minden lett volna itthon hiánytalanul. :-)


Hozzávalók:
- 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 35 dkg rétesliszt
- 1/4 élesztő
- 1 evőkanál só
- 1/2 teáskanál frissen őrölt fekete bors
- 2 teáskanál barna cukor
- 1 teáskanál köménymag
- 3 deci langyos víz
- 1 evőkanál olivaolaj

A liszteket összekevertem a sóval, cukorral, (köménymaggal), borssal, belemorzsoltam az élesztőt. A 3 deci langyos vízbe öntöttem egy evőkanál olivaolajat, majd ezt a liszthez adtam. Jó 20 percig dagasztottam a géppel. Meleg helyen (radiátoron) kelesztettem legalább egy órát, amíg a duplájára kelt. Ekkor jól átgyúrtam, szépen megformáztam és a melegedő sütő előtt még további 30 percig hagytam kelni. Amikor szép dagi lett, éles késsel három helyen bevágtam, enyhén felvert tojásfehérjével megkentem és mehetett a 200 fokra előmelegített sütőbe 55 percre. Félidőben azért letakartam egy darab alufóliával, hogy ne égjen meg a héja.


Még melegen kellett sajnos felvágnom, mert Toma visszakövetelte a fényképezőgépét, így hát igyekeznem kellett, hogy minden kép meglegyen, mire elindul itthonról. Bár mondtam, hogy nekem akkor is jó lesz fényképezni, amikor hazaér, de azzal ijesztgetett, nem biztos, hogy hazajön... Hol lehet? És ott mit csinálhat? El nem bírom képzelni!

És itt látható az a bizonyos régi rozskenyér, ami ilyen mély nyomokat hagyott Dzsozefben (telefonnal készült kép)! Remélem, ez a mostani is ízleni fog neki.