Sokáig gondolkoztam, hogy vajon beírjam-e receptgyűjteményünkbe ezt a levest, hiszen annyira egyszerű, nincs benne semmi ötlet, furfang, újítás. Aztán arra gondoltam, talán valamelyik unokánk örülne egy ilyen receptnek, ráadásul lehet, hogy akad valaki, aki a homlokára csap, hogy igen, ezt fogom főzni ma este (vagy hétvégén vagy bármikor)! Ötletnek szánom tehát, hiszen a főzésben a legeslegnehezebb kitalálni, hogy mit is főzzünk.
A hűtőben várakozó két szép nagy fej gombát akartam elhasználni valamire, és úgy éreztem, nagyon jól fog esni ebben a hideg, szeles időben a munkahelyemen ebédre. Csincsilla most biztos dob egy hátast, hogy másnapos gombát ebédeltem, de esküszöm, semmi bajom nem lett tőle! :-)
Nem igazán szeretem a krémleveseket, régebben olyan kis sznob dolognak tartottam ezt szeretni. Aztán az idő múlásával rájöttem, nem minden sznobság, ami különbözik attól a sas-hegyi egyszerű tanyasi élettől, amiben felnőttem. Azt nem mondanám, hogy ezzel egyidőben megszerettem a krémleveseket, de legalább ezt az egyet igen. Elég gyakran szoktam magamnak készíteni (mert természetesen a gyermek nem eszi meg), nem is értem, miért nem került még fel a blogba.
A két fej gombát apróra vágtam, kicsi olivaolajon megdinszteltem, egy csokor apróra vágott petrezselyemmel megszórtam, kicsikét megsóztam, alaposan megborsoztam, alaplével felengedtem. Ha nincs alaplé, ami gyakran előfordul, akkor egy kis vízzel és húsleveskockával szoktam elkészíteni. Pár percig főztem a levest, majd az aprítógépembe öntöttem, két kanál tejföllel, egy kanál liszttel jól összeturmixoltam. Átöntöttem egy jól záródó műanyag dobozba, és betettem a hűtőbe. Ennyi az egész.
A tegnapi töltött zsömlék mellé még betoltam a sütőbe a szombati krokodil felkockázott fejecskéjét és ezt dobáltam másnap délben a levesembe, hogy legyen valami ropogtatnivaló is benne.
2 megjegyzés:
hű, hogy nekem ez még nem jutott eszembe!
nagyon finomnak tűnik.
Nagyon finom! Tényleg még sose csináltál ilyet? :-)
Megjegyzés küldése