Tegnap Komáromban jártam, úticélunk a Szenci-tanya volt, egy kedves barátom lakott ott életének egyik rövid szakaszában. Természetesen elfelejtettem fényképezőgépet vinni magammal, pedig sok gyönyörűséget láttam. Az elhagyatott Szenci-tanya még így romos állapotában, lakatlanul is gyönyörű volt, azóta arról álmodozom. A hatalmas kertben elképzelem a cseresznyefámat, sárgabarackfámat, szilvafámat, a veteményesemet, az üres, omladozó juhakolban rendezném be Toma próbatermét, a veranda falán helyezném el erősen illatozó fűszernövényeimet, és persze ezt az óriási területet egy vagy két komondor őrizné ... mint gyerekkoromban!
A hazafelé úton az utolsó pihenőhelyen jutott eszembe, hogy a telefonnal is tudok fényképezni (a fejemet a falba vertem majdnem a hülyeségemtől), ezért csak a félelmetesen hömpölygő, áradó Dunáról tudok képeket mutatni. Egyúttal kérdezem: mi a helyzet a Szigetközben?
Amiket nem fényképeztem le: az úttesten átkelő anyakacsát 9-10 kiskacsájával, köztük egy nagyon bénácskával, aki mindig visszaesett a magas járdaszigetről, a krumpliföldön egy óriási krumplibokor árnyékában hűsölő tapsifüles nyuszit, a tehenek között peckesen sétálgató vörös csőrű és lábú, kecses gólyát, néhány kerekre hízlalt tehenet, a pannon csigát, aminek a nevét most tanultam Héditől, egy nagyon alacsonyan szálló sast, rengeteg szép virágot, és még ki tudja mi mindent!
Komárom amúgy egy szépséges és kedves, élhető, nyugodt kisváros, simán el tudnám képzelni az életemet arrafelé. Átmentünk a komáromi Erzsébet-hídon Komarnóba, ott fagyiztunk egyet, csendes, régi utcácskákon sétáltunk, majd egy füves domboldalon megettük a szendvicseket és indultunk vissza. Még az időjárás is azt akarta, hogy különlegesen jó napunk legyen!
Visszafelé sokszor megálltunk, hogy ledöbbenjünk a Duna magasságán, néhol majdnem kifolyt már az úttestre, ilyenkor csak néztük és sajnáltuk az elöntött kukoricatáblát, a fákat, amiknek csak a koronája látszott ki. Láttam egy telket is a Dunaparton, a kapuján egy tábla: "ELADÓ", s az egész telek víz alatt volt.
Este libát sütöttem, hozzá aranyérmes Dúzsi rozét ittunk, és álmodoztunk a tanyáról, amihez engem semmilyen emlék nem köt, mégis azonnal beleszerettem! Meg akarom szerezni! :-)
Na és itt szerencsétlenkedem a telefonommal. Szinte a lábamnál folyik a Duna, a túlparton Nagymaros.
12 megjegyzés:
nagyon kellemes kirándulás lehetett, külön jó, hogy szép időtök lett. A képek is jók, mobiltelefonnal csináltad?
Igen, telefonnal fényképeztem, és most bosszankodom, hogy nem jutott hamarabb eszembe!
Hát ez jó nagy túra volt! ÉS kész csoda, hogy az eső se verte el!! Nemrégiben Annáék is Visegrádra mentek de ők hajóval!! Úgy kicsit több időbe telt, mint nektek!
Hm, Andikám ezt a költözősdit meg sem hallottam :) nem ér hétvégén riogatni :)
Jaj, Komáromot mi is imádjuk. Amikor még nem volt kocsink, korona volt a szomszédoknál, és piroskával jártunk mamát látogatni Mohára, a kicsit hosszúra szabott átszállási idő alatt megkajáltunk a híd túlsó oldalán. Valami ördögmártásos hústól majdnem sárkányképességekre tettem szert, de aztán találtam mentolos rágót.
Húúúúú a gólya résznél már honvágyam lett, főleg, hogy mi is szoktunk arrafele kirándulgatni, főleg, hogy nincs olyan messze tőlünk (Szentendre)... :D
Éva, ez inkább autós túra volt, nem neked való! :-)
Marcsi! :-) Képzeld, a tanyán kicsit messzebb egy ló legelészett békésen... Elképzelhetetlenül nagy kertje volt!
Hédi, én is szeretnék sárkányképességekre szert tenni!
Évi, ott nincsenek gólyák? csak flancos mormoták? :-)
Iggen itt nincsenek gólyák, de a Mormoták megvígasztalnak! :D
Én meg csak irígykedem. Sajnos nekem nem volt ilyen szép napom (ill hetem sem). ezek a csúnya dörgések már a sírbakergetnek. A gazdi csak remegi kisasszonynak hí. De mit csináljak ha egyszer foskázom!!
Esetleg egy kis vörösbor? :-)
Kiskorú vagyok még, nekem nem szabad.
Sajnos semmi más ötletem nincs. Minden bajra ezt tudom javasolni :-) A. A.
Megjegyzés küldése