Super Chef II.

Megint szakácssipkákat szeretnék osztani. Onnan indult a dolog, hogy múltkori sipkás bejegyzésem kommentjében Csincsilla felhívta a figyelmemet két fontos személyre, akiknek véletlenül nem osztottam szakácssipkát, és persze ezután már semmi sem állíthatta meg a gondolatokat, hogy kiknek még... Nagyon sok embernek tudnék Szuper Chef sipkát ajándékozni, ezért most ötöt (vagy hatot) megint kiosztok, de ez alkalommal olyanoknak, akiknek nincs saját blogjuk. Már csak azért is osztanom kell, mert Ágitól és Héditől megint kaptam én is egyet (nagyon köszönöm!), tehát mindenképpen tovább kell adnom öt szuperséfnek! :-)

Első díjazott, a ráncosorrú, szorgalmas kis töpszli (ahogy Csincsilla jellemezte, és jó volt a jellemzés, mert rögtön ráismertem!) családi kuktánknak, Poczaknak szeretnék küldeni egy sipkát. Segítsége nélkül nem jöhet létre nálunk családi ebéd, de a tálalás után jólnevelten és diszkréten a háttérbe húzódik, illetve legtöbbször gazdája lábához. Amellett, hogy rettenthetetlen harcos, a konyhában fáradhatatlanul sürög-forog, pörög, izeg-mozog, szuszog, már nem is tudnánk meglenni nélküle! Nagyon szigorúan tud nézni, de igazi kis bohóc.

Második díjazottam Bea apukája. Ő is, mint Poczak, közös díjazottunk Csincsillával, mert olyan isteni sütiket szokott sütni, sőt azt is megtudtuk, hogy előfordult már, hogy csak a blog kedvéért sütött meg valamit, amit Bea később meg is írt nekünk. Jó lenne, ha több ilyen apuka élne a Földön! :-) Nagyon várjuk a további remekműveiről szóló bejegyzéseket.

Bea küldött nekem apukájáról és anyukájáról fényképet ezzel a levélkével (ha valaki nem értené, a kommentekben írtam, azon gondolkodtam, hogy apukáját egy mikulásképpel illusztrálnám, így él a képzeletemben, amiért olyan finom sütiket szokott sütni):

"Küldök egy képet a szüleimről, hogy lásd hogyan is néz ki a "Mikulás". :) Szerintem nem hasonlít rá, bár lehet, hogy már csak pár évet kell várni és mikulásosabb lesz.

Azért választottam ezt a képet, mert a helyszín nagyon különleges. Kb. 10 évente egyszer járnak gyorsétterembe. Jobban favorizálják a jó kis házi kosztot. Ennek a szeretetét tőlük tanultam."

Harmadik sipkát mindenképpen kedvenc szakácsom, Ercsi kapja. Főztjével már számtalanszor elkápráztatta az olvasókat, és én külön szeretem benne, hogy annyi figyelmet fordít az egészséges étkezésre, és hogy mindig kilapítja a flakonokat, mielőtt kidobja a szelektív hulladékgyűjtőbe (tapossa laposra)! :-) És hát érdemes rá odafigyelni gyönyörű fotói miatt is, szerintem nagyon jó szakember! Igazán hallhatnánk egy kicsit többször róla, bár új albérletükben sajnos nincsen tűzhely. Mi lesz így velünk?

A negyedik szakácssipkát Micikének és Foltinak adom, mert annyira jól szoktam magam érezni náluk, amikor Micike (nagy néha) nekem főz. Legnagyobb kedvencem a Mediterrán csirkéje, de sok-sok tésztáját is megkóstoltam már, csak a fényképezés marad el mindig - falánkságom miatt. Micike azért is különleges, mert valahogy mindig megérzi, hogy mikor nincs ebédem a munkahelyen és azokon a napokon hoz nekem kóstolót isteni főztjéből. Remélem, még hosszú ideig megtartja ezt a jó szokását! :-)

Az ötödik szakácssipkát Marcsinak szeretném ajándékozni, mert olyan sokszor megengedte, hogy szerepeltessem főztjét a blogban. Amikor életemben először vendégeskedtem nála, az isteni falatoknak és a rendkívül kedves kínálásnak nem bírtam ellenállni, s így finoman szólva túl sokat ettem és ittam. Most már rutinos vagyok, nagyon figyelek, mert nála tényleg bármikor bekövetkezhet az, hogy az ember halálra eszi magát a sok finomsággal! :-)

És egyrészt azért, hogy megint szabálytalankodjak, másrészt azért, hogy egyenlő arányban legyenek a férfi és a női díjazottak, plusz nem utolsó sorban azért, mert nagyon megérdemli: a hatodik sipkát Rebekának szeretném adni, mert fiatal kora ellenére ő is fantasztikusan jól főz és remekül ír, szeretném, ha többszor élvezhetném a főztjéről szóló bejegyzéseket!

A fenti sorrend nem minősítés, csak ahogyan eszembe jutottatok, mindenki egyformán egy hatalmas szakácssipkát kapott!!! :-)