Birs-dió habtorta

A múlt hét végén hazafelé jövet útba ejtettük a solymári Zazzi cukrászdát (már nagyon régen tervezem!), és feltankoltunk némi finomságot otthonra. Én egy birs-dió habot választottam, pedig eddig azt gondoltam, hogy nem szeretem a birsalmát, de annyira tetszett a neve, olyan jó őszi hangulata volt. És mint otthon kiderült, finom is volt nagyon, és azóta motoszkál bennem, hogy kéne valami ilyet csinálni, valami házi sütit, amiben a birsalma meg a dió együtt szerepel. Mert annyira jól állnak egymásnak.
Szóval pont kapóra jött, hogy váratlanul elő kellett állítanom egy szülinapi tortát (nem egyéves kapta:), ez kifejezetten felnőtt-torta volt:)). Némi merengés után ezt találtam ki. A dió tésai, a birsalmát meg reggel kapirgáltam össze a pomázi fa alól:) Más meg alig kellett hozzá.
A tortát nem cifráztam, alul egy diós-kakaós vékony piskótalap van, azon pedig némi zselatinnal megkötött darált diós és birsalmaszószos tejszínhab. A tetejét meg kicsit kilakkoztam tortabevonóval.

Hozzávalók a tésztához:
- 2 tojás sárgája (vagy 3 sárgája)
- 4 tojás fehérje (vagy 3 fehérje)
- 1 púpos evőkanál keményítő
- 1 evőkanál holland kakaó
- 3 evőkanál őrölt dió
- 3 evőkanál cukor
- csipet só

A tojásfehérjéket a csipet sóval kemény habbá vertem. Egy másik edényben habosra kevertem a tojássárgájákat a cukorral. Hozzákevertem a száraz anyagokat, kis adag habbal lazítottam, majd óvatosan beleforgattam a többi habot is. Papírral kibéleltem egy kapcsos tortaforma alját, beleöntöttem a piskótát, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt (tűpróba!) megsütöttem. Hagytam még állni kicsit nyitott ajtóban a sütőben (és háromszor megfordultam jobbra, minden boszorkányságot megcsinálok a piskótáknál, de sosem tökéletesek, sajnos), aztán egy rácsra borítottam hűlni. És persze lehúztam róla a papírt.
Amíg hűlt, összeállítottam a habot.

Hozzávalók a habhoz:
- 0,5 l tejszín
- 280 gramm darált dió
- 100 gramm cukor
- 550 gramm birspüré
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 1 zacskó zselatin fix
- plusz néhány kanál pikáns lekvár

A birspüré volt a legmacerásabb, de azt is túl lehetett élni. A birsalmákat alaposan megmostam, kivagdostam a rossz részeket (annyira bio a birsalmafánk, hogy nincs egy hibátlan darab), és kevés vízzel feltettem főni. Amikor egyet-kettőt rottyant, akkor egy szűrőbe öntöttem (a levét felfogtam, mert valamennyire még szükség lesz belőle). Erre az egész műveletre azért volt szükségem, hogy ne törjön le a csuklóm, amíg kicsumázom, meg meghámozom a birset, a főzéstől kicsit megpuhul, és vidáman lehet már szabdalni. Amikor kihűlt, akkor eltávolíttam a nem szükséges részeket (csutka és a héj nagyobb része, de az maradhat is), feldaraboltam, és újra visszaraktam a lábasba, és egy kevéske levet még öntöttem hozzá (a félretettből). Csak hogy ne legyen csontszáraz. Hozzáadtam a cukrot is, és puhára főztem (néhány perc kellett már csak). Utána botmixerrel pürésítettem, és kiküldtem az udvarra hűlni.
Amikor már mindenki kihűlt, felvertem a tejszínhabot a zselatin fixszel, és hozzákevertem a birspürét meg a darált diót. A kisült piskótát visszaraktam a kapcsos tortaforma aljába. Megkentem néhány kanál somlekvárral (mindig aggódom, hogy nehogy eláztassa a krém, de egyébként is úgy gondoltam, hogy a savanykás som remekül illik a társaságba), és a ráöntöttem a birses-diós habot. Letakartam, és mehetett is a hűtőbe.
Egy-két óra alatt megkeményedett. Ekor még elővettem egy kis szépítkezésre, a tetejét kiraktam a darálás előtt megmentett fél diókkal, megszórtam egy kis díszítő cukorral, és leöntöttem egy fél zacskó, citromlével tunningolt színtelen tortabevonóval, hogy szép fényes legyen.
Hideg, alig édes tejszínhabbal tálaltam. Finom volt.