Csak lényegretörően írom le, bár szívesen ereszteném bő lére. Fáradt vagyok, nem nagyon tudok gondolkodni és ez így lesz karácsonyig. De már túl vagyok újabb két adag Pepperkakor megsütésén és ezt sikerélményként könyvelem el! :)
Szóval aranygaluska. Több félét ettem már családon belül is. Nagymamám lekvárral és dióval készíti, apu csak diót tesz bele, hiszen a vaniliasodó vagy csokiöntet és a cukros dió éppen eléggé édessé teszi.Hozzávalók:
- 1/2 kg liszt
- 2 dkg élesztő
- 2 tojás sárgája
- 3 dl tej
- 6 dkg zsír
- vaj vagy margarin
- 5 dkg porcukor
- csipetnyi só
- darált dió + cukor + 8 dkg vaj
1 dl langyos tejjel, 1/2 dkg cukorral, az élesztővel és 3 kanál lissztel kovászt készítünk. A tojássárgájákat a maradék cukorral elkavarjuk, hozzáöntjük a maradék tejet, amiben feloldottuk a sót. A liszt közepébe mélyedést készítünk, abba öntjük a kovászt, a tejjel elkevert hozzávalókat valamint a lágy zsírt. Hólyagosra dagasztjuk, hozzáöntjük az olvasztott vajat, amit szintén jól beledolgozunk a tésztába. Közepesen kemény masszának kell lennie. Kb. 1 óráig kelesztjük.Ezután lisztezett deszkára borítjuk, vastagra kinyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Zsírral vagy vajjal kikent tortaformába/tepsibe helyezünk egy sor tésztát, olvasztott vajjal meglocsoljuk, cukros dióval bőven megszórjuk. Ezután újabb réteg tészta, olvasztott vaj, cukros dió következik, amíg el nem fogy.
Újból kétszeresére kelesztjük, majd 180 fokon megsütjük, amíg halvány aranybarnára pirul a teteje.
Leginkább vaniliasodó illik hozzá, de ahogy említettem, apu kényszerűségből csokiöntetet újított be hozzá.
Hozzávalók:
- 1 tasak pudingpor
- 6 dl tej
- 3 evőkanál cukor
- 1 tojás sárgája
- 1 teáskanálnyi liszt
A pudingport, cukrot, lisztet és a tojássárgáját kevés hideg tejjel csomómentesre keverjük. A maradék tejet felforraljuk és a tűzről levéve hozzáöntjük a keveréket, majd állandó keverés mellett ismét felforraljuk.
Jól lehűtve a forró aranygaluskára - amit nem szeletelünk, hanem tépünk - csorgatjuk.
Én nem tudok eldicsekedni olyan kitartó karácsonyi kaktusszal, amivel Andi, hiszen nekem minden évben újat kell venni. Nem szeretik a virágok a közelségemet, erre már rájöttem. :)
A karácsonyi kaktuszok néhány hónapig szokták bírni, persze mindig reménykedem, hogy talán a legújabb szerzeményem tovább él majd nálam mint az elődei...
Íme az új reménységem, másfél hete ilyen gyönyörűen virágzik:
8 megjegyzés:
Bea, Apukádat puszilom:) nagy kedvencem az aranygaluska, ez álomszép!!! vasárnap nekivágok :)))
én eddig mindig csak a diós verzót ettem, de lehet ezt a lekvárosat bepróbálom, megindította a fantáziámat! :)
Nagyon étvágygerjesztő...
Köszi Marcsi, átadom apunak, örülni fog nagyon!
Bori, szerintem baracklekvárral próbáld meg, az egy picit savanykás, ellensúlyozza a sok édes ízt.
Hát ez gyönyörű!!!!
Gyönyörű és finom lehet! Pepperkakort hogy sütöd? Stahl-recept szerint? Megsütném, de a könyvben a fotókon elég lehangolóan néz ki a süti. Az a gondom vele, hogy szép formás, szaggatós kekszeket akarok. Úgy is megy?
Hédi, a Stahl receptet nem ismerem, én úgy csinálom, ahogy Andi és Csincsilla. :) Keress rá itt a blogon, fent van! Be akartam linkelni ide, a bejegyzésemhez, hogy rögtön rá lehessen kattintani, de valamiért nem sikerült. :( Később megpróbálom. Nekem nagyon szép, formás Pepperkakorjaim lettek.
de szép! szerintem csokiszósszal is nagyon finom, én legalábbis bárhogyan is szeretem:)
ha nincs otthon vaníliapuding, akkor kukoricakeményítőből és vaníliából még jobb öntetet is lehet csinálni (a zacskós pudingporok általában kukoricakeményítőből, vaníliaaromából és még néhány fontos e-ből állnak, kb.). de ha van finomabbat akartok, akkor egy igazi vaníliaszószt is gyorsan össze lehet dobni, pl. ezt: http://mindmegette.hu/vaniliamartas_1.recept
Szerintem is gyönyörű lett az aranygali, csak a vaníliasodó hiányzott róla borzasztóan, olyan rég ettem vele!!! Pedig a tészta isteni lett. Én nem kértem rá lekvárt, így anélkül készült, mert nekem úgy túl édes.
Én is itteni recept alapján sütöm a pepperkakort. :) Nekem túl ducik lettek. :( De finomak! :)
Megjegyzés küldése