Túrós csusza kicsit másképp

Kriszti kolléganőmtől tanultam ezt a receptet, ő pedig a masszőrjétől, akivel körülbelül annyira jóban van, mint mi Zolival. Szinte már baráti a kapcsolatuk. Így történhetett meg, hogy egyik nap, amikor Kriszti masszázsra ment, nagy vacsorakészítésben találta Misit. Látta, hogy spagettit főz és hagymát aprít és megkérdezte, mit csinál. A válasz: túrós csuszát. Erre felszaladt Kriszti szemöldöke, hiszen legjobb tudomása szerint a csusza nem spagettiből készül és nem kell hozzá hagyma. De ez is túrós csusza csak másképp - mondta neki a masszőr. :)

Kriszti természetesen megkóstolta az elkészült művet és annyira ízlett neki, hogy másnap azonnal továbbadta nekem a receptet.

Mivel pont volt itthon egy fél kiló, felhasználásra való túróm, úgy döntöttem, megcsinálom én is. Feltétlenül sós túrós ételekben gondolkodtam, mivel nekem az édes túró csak egyféleképpen jöhet szóba: Túró Rudi formájában. Nem szeretem a túrós batyut, a túrótortát, a túrós tölteléket... Viszont szeretem a körözöttet és a túrós csuszát. :)

Tehát: felaprítunk egy jó nagy adag szalonnát (pl. vépit :) ), egy kis fej hagymát és összetörünk két gerezd fokhagymát. A szalonnát zsírjára sütjük, ebbe beledobjuk a hagymát, fokhagymát, rövid ideig pároljuk-pirítjuk. Mivel a vépi szalonnának jó sok zsírja kisült, ezért a nagy részét kiöntöttem egy kis tálba, megdermedve nagyon finom volt kenyérre kenve.

A hagymás, fokhagymás szalonnára ráöntöttem egy fél doboz (nagy doboz) tejfölt, megsóztam, összeforraltam, majd belekevertem a túrót is és ezzel is összerottyantottam.

Spagetti helyett szélesmetéltet főztem hozzá. Kis kockákra vágott zöldpaprikával az igazi - szerintem. :)