Még sohasem főztem borsos tokányt, nem is tudtam mi a különbség a marhapörkölt és őközötte, de amikor Marcsi magyaros ételekkel teli szakácskönyvét volt szerencsém lapozgatni, ezt a receptet is megtaláltam benne. És mivel pár héttel ezelőtt a piacon gyönyörű borjúhúst sikerült vennem, eldöntöttem, hogy megfőzöm otthoon, hátha Toma kedvence lesz, hiszen a marhapörköltet nagyons szeretni. A különbség pedig a kettő között - szerintem - csupán annyi, hogy ezt vörösbor helyett fehérborral kell felönteni.
Hozzávalók:
- 60 dkg sovány marha
- 1 nagyobb hagyma
- 15 dkg füstölt szalonna
- 1-1 db paprik és paradicsom
- 1 dl fehérbor
- só, bors
A húst kisujjnyi csíkokra vágtam, a hagymát felaprítottam és a szalonnát felkockáztam, majd kicsi olajon kisütöttem a zsírját. Amikor megsült, a ropogós pörcöket kiszedegettem a finom füstölt ízű zsírból. (Az eredeti recept szerint a végén a sült szalonnát vissza kell dobni a pörköltbe, de ezt tudtam, hogy nem fogom megcsinálni, ezért inkább becsomagoltam a ropogós szalonnadarabokat Zokninak, és betettem a mélyhűtőbe.) Ezután az aprított hagymát megdinsztelten a serpenyőben, amikor ez megvolt, rádobtam egy apró kockákra vágott paradicsomot és egy szintén felaprított paprikát. A paradicsom héját le kellett volna húzni, de nem tettem, mert gondoltam, szétfő a hosszú főzési idő alatt. Amikor a paprika és a pardicsom is jól összeesett már, hozzátettem a felcsíkozott húst, felöntöttem egy kis vízzel és a borral, sóztam, borsoztam, és lassú tűzön hagytam rotyogni. Azt hittem, egy óra alatt meglesz, vagy maximum másfél, de úgy látszik, mégse borjú volt a borjú, mert újabb és újabb kóstolás után se volt elég puha a hús. Végül legalább három órán keresztül kellett főzni, és a hosszú főzési idő alatt felváltva töltögettem rá vizet és bort.
Amikor végül feltálaltam az ebédet, Toma azt mondta, nagyon finom, de ne túl sűrűn... Egyébként igaza volt, mert bár nekem így is nagyon ízlett, éreztem azt is, hogy az egy deci bor bőven elég lett volna.
És itt van ez a drága, sokat emlegetett Zokni, aki azóta már nyilván réges régen megette a finom szalonnadarabokat, hiszen ezt a borsos tokányt kábé két hete főztem. :-)
7 megjegyzés:
legközelebb csinál borsósat is! ;)
csinálJ....
Oké!
micsoda tündér!!! be van takarózva? így fekszik? egy angyal!
Olyan mint egy jókutya. Azért, mert az is!
Igen,felismerem a jókutya-nézést. Naponta találkozom vele két példányban. :)
és milyen jó vagyok!!!! A gazdi imád, persze én is őt, de mikor ez a kép készült nem nagyon kedveltem. Volt mersze megfürdetni csak már arra nem emlékszem, hogy ez akkor volt e amikor megtalált vagy később. Mindenesetre büdösnek és koszosnak ítélt (szerintem rossz az orra és ezt mindig mondja is, nem is értem, hogy tudott akkor szagmintát venni rólam). A takaró meg azért volt, nehogy megfázzak (tél volt, hó esett és .... ). És szerintem itt inkább meggyötört képet vágok, pfúj fürdés, persze valami nagy vízben (pl. Duna)azt nagyon szeretem, de a tus alatt, samponnal! Na de jó kislány vagyok és hagyom magam (előbb szabadulok :)). Ez a kaja már rég a kakigyűjtőben van és millen finom vót, elugatni sem tudnám. Nagyon-nagyon köszönöm, vaúúúúúú, kéznyallintás érte.
Megjegyzés küldése