Kinder pingui

Már itt a bejegyzés elején a kedves olvasók megnyugtatása végett szeretném leszögezni, hogy nem a boltban kapható Kinder Pingui szeletről ("kedvencem mert olyan hűűűűűs") lesz szó. Bár lehet, hogy sokkal jobb lenne... Ugyanis a kinder pingui nevű süti, első elkészítése után nem lett a kedvencem - ellentétben a bolti verzióval. Nem az ízével van gondom, hanem a hozzávalók összegyűjtésétől kezdve a végeredmény elfogyasztásáig eltelő idővel. Nem beszélve a kettő közti idegbajról, ami engem kerülgetett.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy kedves ismerősömtől mostanában rengeteg receptet kapok továbbított e-mailként. Van hogy egy egész szakácskönyvet küld el nekem. Múlt hét elején viszont megkaptam a "Kinder finomságok" tárgyú levelét, amiben négy nagyon mutatós sütit láthattam, mindegyik valamelyik csoki alapján készült el. Mivel Iminek közelgett a névnapja, nagylelkűen megengedtem neki, válassza ki, melyiket süssem meg hétvégén. Holott tudtam, hogy úgysem olyan lesz a végeredmény mint amit az e-mailben láthatok. A kinder pinguira esett választása.


Tészta hozzávalói (2 laphoz):
- 6 tojás
- 6 evőkanál cukor
- 6 evőkanál meleg víz
- 6 evőkanál liszt
- 2 evőkanál keserű kakaópor
- 1 csomag sütőpor

Innentől kezdve két választása van az embernek: vagy elkészít minden hozzávalót egyben és utána elfelezi, lehetőleg egyformán. Vagy pedig mindent eloszt kettővel és kétszerre keveri ki, süti meg. Az utóbbi verziónál majdnemhogy garantáltan gyönyörűnek kell lennie a sütinek, hiszen minden egyforma rétegben kerül rá. Ezért választottam ezt. :)

Szóval a tészta hozzávalóit elfelezzük.

A tojások sárgáit keverjük fehéredésig a cukorral, apránként adjuk hozzá a vizet, és keverjük bele a sütőporos, szitált lisztet. A végén a kakaóport szitáljuk bele, és lassan elegyítsük el a masszával, így jó sötét színű tésztát kapunk, majd a tojásfehérjék keményre vert habját is óvatosan keverjük hozzá. A tepsi alját egy ecsettel kenjük ki olajjal, béleljük ki sütőpapírral, és azt is kenjük meg olajjal így könnyen le tudjuk majd választani a kisült tésztáról. Öntsük rá a masszát, ügyeljünk arra, hogy egyenletesen terüljön el. Előmelegített sütőben, 200 °C-on süssük ki. Vigyázzunk, mert nagyon hamar megsül, nekem kb. 8 perc volt egy lap!

A tésztával nem is volt gond, futószalagon gyártottam a két lapot, ami nagyon szép lett, nem esett össze és gyönyörűen leesett a sütőpapírról, ahogy egy másik, sütőpapírral bélelt tepsibe átfordítottam, hogy kitegyem a kamrába hűlni. Azt hiszem, ezt az olaj-sütőpapír-olaj variációt máskor is használni fogom.

Itt még csak egy réteg tejszín és csoki van a piskótán.

Tejszínes krém:
- 5 dl tejszín
- 1 evőkanál zselatin (vagy 1 csomag zseléfix, én ezt használtam)
- 1 evőkanál folyékony méz
- 1/2 kávéskanál vanília aroma

A krém hozzávalóit is elfelezzük.
A 2,5 dl tejszínt néhány perc alatt robotgéppel habbá verjük, beleszórjuk a zseléfix felét, majd ezzel tovább keverjük, amíg teljesen kemény lesz. Ekkor belecsorgatjuk a mézet, hozzáadjuk a vaniliaaromát és ezekkel is összekeverjük.

A habkrémet egyenletesen rásimítjuk az egyik kihűlt tortalapra és kis időre a hűtőbe tesszük hűlni.


Eközben elkészítjük a csokiréteget.

Hozzávalók:
- 15 dkg csokoládé
- 10 dkg margarin / vaj
- 1 evőkanál víz
- 2 evőkanál olaj

Gőz fölött olvasszuk fel a csokoládét (pici vizet, vagy tejet is adjunk hozzá, hogy lazább legyen), és amikor már felolvadt, adjuk hozzá a margarint és az olajat, és jó alaposan keverjük el, míg egyneművé válik. Ha kissé lehűlt, terítsük a tejszínes rétegre. Ismét tegyük hűtőbe dermedni!

Amikor a csokis réteg megdermed, keverjük ki a tejszín másik felét, és azt is kenjük rá.

És itt kezdődött a probléma: a második adag tejszínes réteget ugyanazokból a hozzávalókból (hiszen elfeleztem) készítettem mint az elsőt. Szinte percre pontosan addig kevertem, ugyanolyan sorrendben tettem bele az alkotóanyagokat mint az első esetében. Mégis, amikor a vaniliaaromát csöpögtettem bele, szinte elemeire bomlott a hab. Összeesett, csomós lett és egy tejszerű rétegen úszkáltak a kis csomók. Mivel nem volt több tejszínem itthon és a türelmem is fogytán volt, itt gondoltam úgy, hogy kivágom az egészet a szemétbe! Na de ha már ennyit dolgoztam vele... Mentettem a menthetőt, a kis csomókat lehalásztam a tejről, rákentem (amennyire tudtam) a csokirétegre és befedtem az egészet a másik tortalappal. Kicsit megnyomogattam. Nem kellett volna, mert sikerült kipréselnem egy kis tejet az elrontott habrétegből, ami az alsó piskótalap alá folyt. Így hát a feje tetejére fordítottam az egészet. Látható is a képeken, az alsó habréteg sokkal vékonyabb mint a felső.

Ezután megint beküldtem a hűtőbe hűlni az egészet.




És végül elkészítjük a bevonatot ugyanúgy ahogy a köztes csokiréteget.

Hozzávalók:
- 20 dkg étcsokoládé (szerintem elég lett volna 15 dkg is)
- 10 dkg margarin /vaj
- 3 evőkanál olaj
- 1 evőkanál víz
- 1 evőkanál porcukor (jé, most nézem, a nagy felindulásomban kihagytam a porcukrot!)

Ezt a felső tortalapra simítjuk és - milyen meglepő - néhány órára hűtőbe tesszük, hogy dermedjen és összeérjenek az ízek.

Sem a kinézete sem az íze nem olyan lett mint vártam. Igaz, hogy finom és nagyon töményen csokis, de nem is hasonlít a Kinder Pinguira. És bár a hab el lett szúrva éppen elég bele.
Az, hogy hogyan néz ki... Fel sem merem rakni a képet, ami alapján Imi eldöntötte, hogy ez legyen. Sokkal magasabbnak, kb. dupla vastagságú habrétegeknek kellene lenni benne, fele olyan vékony csokiréteggel.
Esztivel beszéltem előtte telefonon és kiderült, hogy egyszer ezt a sütit akarta megcsinálni amikor mentünk hozzájuk. Remélem legközelebb megsüti, és akkor felteszem, hogyan is kellene kinéznie!