2009. november 10., kedd

Tortilla


A múlt szombat nem a sikerélmények napja volt nekem, az biztos. Miközben szenvedtem a kinder pinguival, próbáltam ebédet is készíteni. Könnyű kajára vágytunk - én az elkészítés szempontjából is, hiszen a süti szinte teljesen lefoglalta a figyelmemet - ezért a tortilla mellett döntöttünk. Én nagy lelkesen elhatároztam, hogy kivételesen nem előre csomagolt, horror áron kapható tortilla lapokat veszek, hanem megsütöm! Keresgéltem a receptek között és nagy vidáman arra jutottam, hogy pofonegyszerű!

Most már csak azt kellett kigondolnom, hogy a kétféle változat közül melyiket csinálom meg: a sütőporosat vagy a sütőpor nélkülit? Végül a sütőporos mellett maradtam, gondolván, hogy az egy picit megemeli majd a tésztát, nem lesz papírvékony, így nem sül szárazra.

Hozzávalók:
- 30 dkg liszt
- 4 evőkanál olaj
- 1 teáskanál só
- 1/2 csomag sütőpor
- víz

A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a sütőport és az olajat. Langyos vízzel fokozatosan lágy tésztává gyúrjuk. Befedve 15 percig pihentetjük. 8 vagy 12 egyforma méretű golyót formálunk (én 8 részre osztottam) a tésztából, amiket lisztezett deszkán nagyon vékonyra kinyújtunk úgy, hogy kb. 18-20 cm átmérőjű lepényeket kapjunk. Vaslapon (vagy öntöttvas serpenyőben, de ha nincs, akkor vastag aljú serpenyőben) zsiradék nélkül sütjük, amíg a tészta felhólyagosodik. Ekkor megfordítjuk és a másik felét is megsütjük. A készeket melegen tartjuk.

Én teflonserpenyőben sütöttem, de szokás szerint nem sikerült kör alakúakra kinyújtanom a tészát. Valahogy a kör egy olyan forma, ami soha nem jön össze nekem. Sütés után hiába tartottam melegen, nem maradt rugalmas, hajlítható a tészta, inkább ropogóssá vált. Lehet, hogy az volt a probléma, hogy a nagy sütisütés közepette nem tudtam nekiállni 15 perc pihentetés után elkészíteni, hanem kb. 1 órát pihent?


Mielőtt megtöltöttük volna sonkával, zöldségekkel, egyesével átlangyosítottam a mikróban és így sikerült nagyjából feltekernünk. Ezersziget öntetet csináltam mellé, sajnos csak porból és joghurtból kikeverve. Az íze egész jó lett, természetesen a töltelék vitte a prímet. Egyszerre túl sokat nem tudtunk beletölteni, mert kicsi a serpenyőm átmérője, így a tortilla lap is kicsi lett.

2 lap maradt összesen, azt megkapta Frakk és Vilma vacsira és élvezettel ropogtatták. :)

Legközelebb a sütőpor nélküli változatot próbálom ki.



5 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Érdemes egy nagy zacskóba tenni a megsült lepényeket, úgy, hogy behajtjuk a száját a zacskónak, így a saját gőzükben megpuhulnak a lepények.

Mazsolino írta...

Jé, most meg arra nem emlékszem, hogy mondtad, hogy ilyet csináltál. Hogy te milyen ügyi vagy!
Azért nem ment tökéletesen, mert még a tortilla is tudja, milyen édes vagy, amikor gőzölögsz a mérgelődéstől. :)

Andi írta...

Régóta készülök én is tortillát sütni, azóta legalábbis, amióta Toma egyik nyári munkahelyén, a B.K.-ben ezt ettem. Nagyon jól néz ki a tied, gratulálok! És szuperek a fotók!!!

csincsilla írta...

gyönyörű!!! jó ötlet a zacsi is:)és külön jó, hogy nem pont kerek, mert ezek a cakkos szélek a legfinomabbak.

Bea írta...

Kedves lúdanyó, köszi a jó tanácsot, legközelebb feltétlenül kipróbálom!

Andi, remélem azért a tiéd jobban fog sikerülni.

Tesókám, szerintem olyankor minden vagyok csak édes nem :)